hvg.hu: A liberalizmusnak két fő ága van. A gazdaságpolitikai, amit ön nagyon erősen képvisel és a politikai-kulturális-emberi jogi, amiről viszont kevesebb szót ejt. Ellenzéki frakcióvezetőként fog-e olyan, a liberálisoknak kedvenc témákat képviselni, mint a múltföltárás vagy az állam és egyház elválasztása?

Bokros Lajos: Legalább három vonulata van a szabadelvűségnek. A gazdasági, a politikai és az államjogi. Negyedikként a szociálist is ide lehet sorolni. A szabadelvűség-liberalizmus elég tág gyűjtőfogalom. A jogállamisággal és az érett parlamentáris demokráciával kapcsolatos kérdésekre adandó szabadelvű válaszokat az MDF és az SZDSZ által létrehozott választási együttműködés képviseli és képviselni is fogja.

Ha ne adj Isten, a következő kormány tevékenysége korlátozza a jogállamiságot és a demokratikus közéletet – mint ahogy erre volt példa 1998 és 2002 között, amikor az Országgyűlés szerepe leértékelődött és ellenőrző szerepe sérült: háromhetenként volt csak ülés, a bizottságok messze nem töltötték be azokat a föladataikat, amelyeket kellett volna, a kormánypártok pedig szinte teljesen bojkottálták a napirend előtti fölszólalásokat –, akkor a kormány ilyetén lépései ellen minden demokratának föl kell lépni.

A liberalizmus egyik alapvető kérdése a demokrácia és a jogi berendezkedés védelme. Ezeket a liberális alapelveket minden demokratának képviselnie kell. Ez messze túlmutat a gazdasági liberalizmuson. A liberalizmus mindemellett nem akarja az állampolgárok helyett eldönteni, hogy ki miben higgyen, ki milyen egyházhoz vagy társadalmi szervezethez csatlakozzék, ki milyen politikai-ideológiai nézeteket valljon, de még azt sem akarja eldönteni, hogy az állampolgárok hogy definiálják magukat: ki magyar, ki nem magyar, ki része vagy nem része a nemzetnek. Bár a mai szörnyű gazdasági válságban elementáris erővel hangsúlyozzuk a liberalizmus nagyon fontos gazdasági vonulatát, sosem feledkezünk el a politikai, államjogi liberalizmus szintén nagyon fontos elemeiről.

hvg.hu: A Mesterházy Attila által jegyzett, a Soá tagadását büntető törvényt az Országgyűlés egyetlen ellenszavazattal fogadta el. A „nem” szavazat Gulyás Józsefé volt, aki abszolút elvi okokból, szabadelvű megközelítéssel nyomott nemet. Az MDF-es képviselők nagy része igennel szavazott. Ön melyik állásponttal ért egyet?

B. L.: Az MDF-ével. Magyarországon az ellensúlyok egyensúlya megbomlott és túlságosan is elszemtelenedett a szélsőjobboldali radikalizmus. Ez az ország nem engedheti meg magának, hogy a szólásszabadságot parttalanul és határtalanul értelmezze, mert ezzel mások emberi jogai oly mértékben sérülnek, hogy fölborultak az egészséges egyensúlyok. Magyarország nem az Egyesült Államok – sajnos.

hvg.hu: Nem azon kéne dolgozni, hogy valami Egyesült Államok-szerűség legyen?

B. L.: Száz-százötven év múlva lehet, hogy az lesz. Akkor majd el lehet törölni ezt a törvényt. De jelenleg sokkal inkább a német társadalmi, kulturális, erkölcsi hatás érezhető Magyarországon. Márpedig Németországban hatvanöt évvel a Soá után tilos náci gyűlöletbeszédet tartani. Ahogy egyszer Ranschburg Jenő fogalmazott, „életre lehet beszélni a fasizmust”. Közép- és Kelet-Európában van példa arra, hogy életre beszéljenek olyan dolgokat, amelyek utána az adott ország szégyenét okozzák. Mivel az Európai Parlamentben tíz ország szélsőjobboldali, rasszista, kirekesztő, helyenként antiszemita, más esetben iszlámellenes pártjai – köztük a Jobbik – ülnek, ezzel romlik a Magyarországra hatást gyakorló nemzetközi helyzet is. Nagyon kell vigyázni arra, hogy Magyarország ne jusson túl azon a kritikus ponton, ahol a folyamatok már visszafordíthatatlanok. Ez nem pánikkeltés, csak ésszerű óvatosság.

hvg.hu: Másik, a liberálisok számára fontos téma a múltföltárás, az elmúlt rendszer állambiztonsági aktáinak nyilvánosságra hozatala. Ebben a kérdésben mennyire számíthatnak a liberális szavazók az MDF-re?

B. L.: Kenedi Jancsival – aki nagyon jó barátom – együtt az iratnyilvánosság híve vagyok, akkor is, ha húsz év eltelt a rendszerváltás óta és akkor is, ha sokan arra hivatkoznak, hogy nemzetbiztonsági érdekek sérülhetnek.

hvg.hu: Az MDF-nek nem mindig ez volt az álláspontja.

B. L.: Visszamehetünk a múltba: az MDF-nek nagyon sokféle álláspontja volt, sok mindenről, akár a Bokros-csomaggal kapcsolatban is. A mostani MDF álláspontja az, hogy a múltföltárást meg kell valósítani. A múltföltárás elmaradása egyébként a jelenföltárás bizonytalanságait is elősegíti. Ezalatt azt értem, hogy nem tudjuk tisztakezűvé csiszolni az államot, annyi mutyi, kétes összefonódás van. Ha egy ország nem akarja a múltját teljes egészében föltárni, akkor miért akarná a jelenét? Azt legalább el kellett volna érni, ami Szlovákiában megtörtént: ott mindenki be tud tekinteni az aktákba és az egész anyag elérhető az Interneten is. Látható, hogy ki milyen szerepet játszott a múltban. Ebből nem következik, hogy bosszúhadjáratot kellene indítani, de egy egészséges lelkületű társadalom erkölcsi alapjainak része kell, hogy legyen a múlttal való szembenézés.

hvg.hu: Szintén liberálisoknak kedves téma a cigányemancipáció. Az SZDSZ idevonatkozó, még a Demokratikus Ellenzékben gyökerező attitűdjét fölvállalja-e a mostani MDF?

B. L.: Nemcsak fölvállalja, hanem ésszerűen tovább is megy. A jelentős cigány kisebbséggel bíró Borsod-Abaúj-Zemplénben nyilatkoztam nemrég, hogy mi az erkölcsi alapállásunkat emelt fővel vállaljuk. Eszerint a másság tisztelete, az integráció, a befogadás, a fölemelkedés, a méltóság nem képezheti semmilyen kompromisszum tárgyát. De nem állunk meg itt: nem elég ostorozni a rasszizmust. Érdemben kell tenni azért, hogy a cigány kisebbség munkához jusson. Munkához pedig csak akkor fog jutni, hogyha elsősorban a fiatal nemzedék szakképzettséghez jut. Ezért is van benne a programunkban, hogy minden egyes kistérségi központban kell, hogy legyen legalább egy olyan, jó minőségű szakmunkásképző intézet, amelyik egész napos iskolát, ha kell, bentlakást biztosít. Ott az a cigány fiatal, aki olyan környezetben nőtt föl, amelyben egyik szülőjét sem látta sosem dolgozni, megtanulja azokat a készségeket és képességeket és elsajátítja azokat a hajlamokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy sikerrel tudjon integrálódni a többségi, dolgozó társadalomba. Ez persze egy hosszú távú – nem két-, hanem húszéves – program, de valahol el kell kezdeni.

hvg.hu: Kívánnak-e változtatni az 1989-90-ben – jelentős részben a szabaddemokraták, például Tölgyessy Péter által – kialakított alkotmányos berendezkedésen?

B. L.: Nem. A kancellári típusú, parlamentáris és nem prezidenciális németes államberendezkedés egy kicsi és nem föderatív államnak tökéletesen megfelel. Ez kiállta az idők próbáját, és semmi ok sincs arra, hogy a franciához hasonló elnöki rendszer, közvetlenül választott, középerős vagy nagyon erős köztársasági elnökkel létrejöjjön.

hvg.hu: Kétházas parlamentet sem szeretne az MDF?

B. L.: Nem. Az szintén a föderatív államok sajátja.

hvg.hu: Magyarországon – holott nem volt föderatív állam – komoly hagyományai vannak a felsőháznak, főpapokkal, főnemesekkel.

B. L.: Isten őrizz. Csak gyengítené az Országgyűlés szuverenitását, ha bármilyen delegáció, melynek tagjait nem közvetlenül választják, fölülbírálná a közvetlenül választottak által képviselt és megtestesített népakaratot. Egy tízmilliós országban nem kell kétkamarás parlament. Teljesen fölösleges, csak túlbonyolítaná és kevésbé hatékonnyá tenné a magyar állam működését. Romániában is megpróbálták, kudarcot vallott.

Szegő Péter