A Népszabadság megkereste a felmérést készítő, kutatást vezető Zolnay János és Havas Gábor szociológusokat. A Magyar Nemzet ugyanis utalt egy „gyanús tanácsadói szerződésre” is, melyet a kutatók kötöttek a kormányváltás előtt a minisztériummal. Ám, mint elmondták, ez nem tanácsadói munka volt, hanem egy 2003-2004-ben folytatott hasonló kutatásra épülő vizsgálatot készítettek, mellyel az elmúlt évek oktatáspolitikáját elemezték. „Koncepciózusan ragadtak ki adatokat a kutatásunkból azért, hogy a kormánykommunikációval egybevágó integrációellenes állításokat a félremagyarázott vizsgálati eredményekkel igazolhassák” – állítják a Népszabadságnak a kutatásvezetők a lap másik megállapításaira reagálva.

A kutatásból kiderül, hogy az IPR szerint oktató pedagógusok jobban élvezik a tanítást, és a mélyszegénységből érkező gyerekek is jobban élvezik a tanulást. Ugyanakkor a kutatók nem számítottak arra, hogy a szegregáció ennyi idő alatt mérséklődött volna, az integráció ugyanis objektív okok miatt komoly akadályokba ütközik. Ilyen ok például a szabad iskolaválasztás és az a tény, hogy a tartósan munka nélkül, mélyszegénységben élő népesség területileg szélsőségesen egyenlőtlenül oszlik el – írja a lap. A szegregáció növekedésének mértékét önmagában nem magyarázza meg, hogy bizonyos településeken növekedett a roma népesség aránya. Legalább ekkora szerepet játszik az, hogy a középosztálybeli családok „kimenekítik” gyerekeiket azokból az iskolákból, ahol magas a mélyszegénységben élő gyerekek aránya.

Zolnay János azt mondja, ezeknek a módszereknek a beérése az integrációs politika mellett elkötelezett kormányok esetén is évtizedekben mérhető. Az oktatás tartalmi megújulásának pozitívumait körülbelül tíz év múlva már szignifikáns adatokkal lehetne kimutatni – teszi hozzá Havas Gábor.

Kedvező változás az elmúlt évekhez képest, hogy az iskolán belüli elkülönítések mértéke csökkent, vagyis az iskolákban ügyelnek rá, egy épületen belül ne legyenek megbélyegző, úgynevezett „C” osztályok. Az iskolán belüli gyógypedagógiai tagozatok (a köznyelvben kisegítő osztályok) – amelyeket a kutatók a pedagógia zsákutcáinak minősítettek – száma a felére esett vissza – írja a Népszabadság.