Mennyiben tekinthető tartós távollétnek az igazgató tragikus halála? – ez az abszurd kérdés is szerepel abban a levélben, amelyet szakmai szervezeteknek és a város vezetőinek címezve a kaposvári Csiky Gergely Színház gárdájának másfél tucat tagja írt alá. A HVG birtokába került, meglehetősen kétségbeesett hangvételű írásból kiderül, hogy az idézett kérdés nem valamiféle öncélú rossz vicc. A színház próbatábláján olvasható ugyanis Kéki Zoltán főjegyző állásfoglalása, mely szerint az önkormányzat a színházat működtető nonprofit kft alapszabályára hivatkozva tartós távollétnek minősíti Schwajda György halálát, és az ügyvezetői teendők ellátásával Kamarell Márta művészeti titkárt bízza meg. Új igazgatói pályázat kiírása júniusban, döntés a nyár folyamán várható.
A kaposvári Csiky Gergely Színház 56 06-előadásán
MTI/Kálmándy Ferenc
A vezetői interregnum rosszabbkor nem is jöhetett volna. Az utóbbi negyed- században a magyar színjátszás egyik fellegvárának tekintett teátrumot ma ellehetetlenülés fenyegeti, társulata megcsappant és megosztott, emblematikus figurái önként vagy kényszerűen távoznak, s azt sem lehet biztosan tudni, hogy a következő évadban felgördül-e egyáltalán a függöny. Az említett levélben az áll, hogy Szita Károly polgármester Schwajda végakaratának tekinti a jövő évad műsortervét. A társulati tagok többsége nem tud azonban semmiféle színházi „végrendeletről”, de még csak konkrét repertoártervről sem, hiszen az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy elkezdődik-e a lerobbant épület rekonstrukciója.
A néhai direktor két műsortervben gondolkodott. Az egyik nagyszínházi, arra az esetre, ha nem kezdődik meg a felújítás, a másik egy kamaraszínházi, ha az építkezés miatt ideiglenes játszóhelyre kell költözni. Most, ha lehet fokozni, még kiszámíthatatlanabb a helyzet. Az átépítés Schwajda legfőbb ambíciója volt, a munkálatokra szükséges 7 milliárd forintot is részben az ő személyes közbenjárásával remélték megszerezni, az oroszlánrészét állami támogatásból. Erről azonban nem született kormánydöntés.
Schwajda György temetésén
MTI/Varga György
Kaposvár legfőbb védjegyének, a konzumízlésnek soha nem engedő alkotóműhelynek a módszeres felszámolása három évvel ezelőtt kezdődött az 56 06 / őrült lélek vert hadak című előadás betiltási kísérletével. Majd azzal folytatódott, hogy a jobboldali többségű önkormányzat 2008-ban Schwajdát nevezte ki igazgatónak a független szellemi tradíciót képviselő Znamenák István–Mohácsi János párossal szemben. Az egykori Nemzeti Színház-építő direktor Kaposváron is mindent a „hardver”, az épületrekonstrukció szempontjainak rendelt alá. A fejlesztési források megszerzése érdekében vállalta, hogy évadonként 150 millió forintot megtakarít a teátrum 800-900 millió forintos működési költségvetéséből. Gazdasági társasággá alakította az intézményt, a közalkalmazotti szerződéseket megszüntette. A színészi gárda derékhadát adó, ötvenes éveiket taposó úgynevezett szakmai nyugdíjasok kontraktusait nem újította meg. Alig több mint két tucat művész kapott csak éves szerződést, valójában 11 hónapra szólót, egy hónap szünettel. Megvált a néhai direktor a Kaposvár-jelenség egyik vitathatatlan nagyágyújától, Mohácsi János rendezőtől is, akinek a neve újabban gyakran a pécsi színlapokon szerepel. Znamenák pedig, aki Schwajda előtt egyetlen sikeres évadban igazgathatta a Csikyt, a fővárosi Nemzetibe távozik, miután nagy sikerrel játszott a Duna-parti teátrum Lear király című előadásában. Akik maradnak, két táborra szakadtak, a színház jövőjéért aggódó levelet is csak a társaság fele írta alá.
A megbízott ügyvezető mindenesetre a társulatot arról tájékoztatta, hogy nagyszínházi évadot tervez, nem is tehet mást, amíg nincs döntés a költözésről. Mohácsi viszont a HVG-nek azt állította, hogy 25 színésszel ezt lehetetlen megcsinálni. Persze lehet vendégművészekre is építeni, ám az a belsősök gázsijának sokszorosába kerül. Márpedig ha nem sikerül garantálni a színházi törvényben előírt évi 180 saját előadást, a teátrum elveszítheti „A” kategóriás besorolását, s a vele járó állami támogatást, amit azután leghamarabb két év múlva szerezhet csak vissza. A kieséstől már az idén is a stúdió-előadások mentették meg a színházat, a jövő évi műsorterv vázlatában viszont a levél szerzőinek tudomása szerint nincs stúdióprogram, ami pedig foglalkoztatási és művészeti szempontból is elengedhetetlen lenne.
Értetlenkedést váltottak ki az évadterv eddig ismertté vált foszlányai is. A levélírók értékelése szerint a műsor művészeti szempontból egysíkú és improvizált, csupa könnyed darab szerepel benne. Mohácsi a HVG kérdésére például megerősítette, neki a néhai igazgató többször is komolyan állította, nem lesz költséges zenés darab, most mégis két ilyen előadás, egy Huszka-operett, és a La Mancha lovagja látszik a műsor legbiztosabb pillérének. A színházban egyébként abban is kételkednek, hogy egy mégoly tapasztalt művészeti titkár – ahol mégiscsak a titkáron van a hangsúly – képes-e kompetensen dönteni művészeti kérdésekben. Az is kérdés persze, sikerül-e a szerződtetési szezon lezárulta után olyan, szakmailag magasan jegyzett személyt találni pályázaton, aki a szó mindkét értelmében ért a színházépítéshez.
JAKUS IBOLYA
