„Amikor egyszerre csinál valaki magából szentet és bohócot. Vagy csinálnak valakiből. Ez például egy művésznek még előnyére is válna, de egy miniszterelnöknél komoly problémát jelent szerintem” – írja Korányi Mátyás Two glories című képe magyarázataként.

A Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által 20 millió forintért megrendelt festményekre – ahogy ők fogalmaznak – „magyar történelmi vizuálhorrorra” reagálnak november 30-án megnyílt kiállításukkal fiatal művészek. Ugyanazokat a témákat dolgozták fel, mint a Kerényi által felkért festők, egy kivétellel: Nagy Imre családja ugyanis ellenezte, hogy az 1956-os forradalom miniszterelnökének újratemetését ábrázolják.

A tárlaton Hoffmann Rózsa „álszent, sötét angyalként” jelenik meg, aki „próbálja egymaga szétverni a meglévő értékeket” Orbán Viktor „őrző jelenléte mellett”, Kerényi Imre feje rákerült egy ló nyakára, amelyet Orbán Viktor ül meg, Szijjártó Péter Orbán Viktor magyar hangjaként bukkan fel, Mesterházy Attila a búzakalászban, Gyurcsány Ferenc Orbánnal orosz rulettezve, Budaházy György pedig egy gépfegyverrel a kezében. Orbánt persze nemcsak lovon ülve, de focimezben, glóriákkal és koronában is megfestették.

"Hülyeség várni"

Hülyeség várni az ítélkezéssel, a véleménynyilvánítás halogatása ugyanis visszahőkölés lenne – mondta a Visszakézből! című kiállítás megnyitóján Kálmán C. György irodalomtörténész, kritikus, aki szerint a Kerényi által rendelt festmények „többnyire borzalmasak, giccsesek, bugyuták, és a humor is hiányzik belőlük”.

Holokauszt - További képekhez kattintson!

Túry Gergely

A kritikus szerint a festményekre műalkotás formájában érkező folyamatos reakciók bizonyították, hogy „ez így nevetséges”, „a művészet pedig nem arra való, hogy államilag kieszelt témákat dolgozzon fel”. „Ez persze nem azt jelenti, hogy a mai magyar művészeket hidegen hagyják ezek a kérdések” – tette hozzá. A kiállítás résztvevői nem apolitikussággal reagáltak a Kerényi-féle túlpolitizált alkotásokra, de kiléptek abból a diskurzusból – magyarázta Kálmán, aki szerint a fiatal művészek arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy a történelem több reflexiót érdemel, azt, hogy gondolkodjunk, és ne vegyünk mindent készpénznek.

A nemzeti gumicsont

Tanai-Toguro Gyula, a kiállítás egyik szervezője a hvg.hu-nak azt mondta: számukra azért volt fontos ez az underground kezdeményezés, hogy ne egy ember döntse el, mi a nemzeti és mi a kultúra. Meg akarták mutatni, hogyan lehet másképp látni, és másképp feldolgozni történelmi eseményeket. Ahogy korábban kiáltványukban fogalmaztak: Magyarországon „hihetetlen arroganciával folyik a központosítás, a hatalom lehető legkoncentráltabb formában történő kisajátítása”, a polgárok pedig „demagógiából gyúrt nemzeti gumicsontokat kapnak koncként, ami csak a gyűlölködés árkainak mélyítését és a közügyektől való elfordulást segíti”.

Közleményükben arra is kitértek, hogy „a hatalom számára a művészet nem más, mint eszköz, amivel felépítheti sosem volt mitológiáját, egy nagymagyar giccset, amivel önmagukat fényezik, és amivel egyben elvakítják a tömegeket. Szomorú, hogy ehhez művészek adják a nevüket és műveiket. […] A hatalom támogatása is csak látszat, a hatalom nem érti és nem szereti a művészetet, csak használja, kihasználja!”

Korányi Mátyás Horthy Viklós kora című képe kommentárjában még továbbment: „Miként a walesi bárdok sem hódoltak Edward királynak, úgy én is megvetem ezeket az udvari festőket. Jelenlegi tettük erkölcstelen, szégyentelen, a szociális érzékenység, az empátia, a művészet és a kultúra elárulása”. A csoport tagjai mégis azt mondják, nem akarnak ítélkezni a Kerényi által rendelt képek felett, és a ráköltött közpénzt sem sajnálják, de tiltakozni szeretnének a jelenlegi hatalom kultúrpolitikája ellen a saját eszközeikkel, ezért szervezték a kiállítást. Tanai-Toguro a kiállítás megnyitóján azt is elárulta: ha a Fidesz vette volna meg a megrendelt festményeket, akkor senki sem szólt volna semmit.

Egy sör Kerényivel?

Korábban Kerényi Imrét is megkérdeztük a már nyilvánosságra került néhány képről, a miniszterelnöki megbízott azonban akkor csalódottságának adott hangot. „Azt hittem, ezek alkotások lesznek alkotásokkal szemben, ami egy óriási, szenzációs dolog lett volna.”

Fotógalériánkhoz kattintson a képre!

Túry Gergely

A konkrét művekről akkor azt mondta a hvg.hu-nak: „A Vörösiszap című képet öt perc alatt megcsinálom a számítógépen, Az alkotmány születésének pillanatát kimásolom az anatómia tankönyvből, a második világháborút feldolgozó képen látható tárgyakat pedig a lakásomban is megtalálom”.

Tanai-Toguro a megnyitón azt mondta lapunknak, Kerényi csupán "néhány szakszóval dobálózik, dilettáns dolgokat nyilatkozik, ha pedig valóban öt perc alatt elkészítene akár egy a Vörösiszapnál egyszerűbb képet is, fizetni is hajlandó lenne neki". Amiatt pedig, hogy "prekoncepciózusan, három kép alapján elutasított egy egész tárlatot" – ahogy fogalmazott – nem szívesen sörözne Kerényivel.

A miniszterelnöki megbízott korábban azt is elmondta lapunknak: felmerült benne, hogy a Visszakézből! képei közül néhányat beemel a festményei közé, vagy beviszi őket egy kiállításra, a tárlat szervezője azonban ebből akkor sem kért volna, ha Kerényi végül megjelent volna a megnyitón: „Nagyon kedves és nagyon aranyos, de az ő felkarolása olyan lenne, mint piszkos Fredé” – magyarázta a hvg.hu-nak a művész, aki a II. világháborút feldolgozó, Kerényi által becsmérelt fotóit is megvédte. „A II. világháború mindannyiunknál otthon van, de el van süllyesztve, ott rohad, feldolgozatlanul, ezért is fontosak ezek a képek.”

A tárlaton végül nemcsak a miniszterelnöki megbízott nem jelent meg, de volt 12-15 olyan fiatal művész is, aki visszalépett. Tanai-Toguro azt mondta, senkitől sem kértek indoklást, de az egyik jelen lévő alkotótól olyan verziót is hallottunk: voltak, akik megijedtek.

A kiállítás még bővülhet, így az is elképzelhető, hogy lesz még egy megnyitó – ahogy a szervező fogalmazott –, egy Visszakézből 2.0-ás verzió. A tárlatot az érdeklődők a Gozsdu udvar "A" blokkjában, a Fabrik Galériában nézhetik meg.

A témával foglalkozó további cikkeinket itt érhetik el.