Indul a vita az új alkotmányról

Nem maradt pusztába kiáltott szó Pokol Béla jogászprofesszor (egykori kisgazda politikus) javaslata. Szakítva az eddigi két évtizedes gyakorlattal, az Alkotmánybíróság (AB) elnökét a jövőben nem a bírák, hanem a parlament választaná meg Magyarországon, amennyiben a Ház a jelenlegi formájában hagyja jóvá az új alkotmány hétfőn beterjesztett, 101 passzusból álló tervezetét.

A koalíció ahelyett, hogy helyreállítaná az AB eredeti hatáskörét (amit már néhány fideszes honatya is sürget), voltaképpen újabb támadást indított a törvényhozó és a végrehajtó hatalom legfőbb kontrollintézménye ellen. Az AB elnökének országgyűlési delegálása látványosan csökkentené a testület autonómiáját, gyengítve a hatalommegosztás eddigi rendszerét is. Amelyet egyébként épp most készül formálisan az alaptörvénybe iktatni a koalíciós többség.

 Az alkotmánybíróságok elnökét az ilyen intézményt működtető államok nagy részében a testület tagjai maguk választják (lásd táblázatunkat). Magyarország voltaképpen a kivételnek számító német példát követné, ha átengedné a törvényhozásnak az AB-vezető kiszemelésének a jogát. Egy ilyen váltás mellett kétségkívül megfontolandó jogfilozófiai érvek hozhatók fel. Hiszen az új alaptörvény többek közt éppen az 1990-es években kiépült, túl sok vétóhellyel rendelkező állami struktúrát akarja korrigálni, éspedig a központi kormányzat pozíciójának megerősítésével. Ennek ellenére most öngólnak tűnik az az elképzelés, hogy ezentúl az Országgyűlés ültessen főnököt a bírák nyakába. Ha a kormánypártok számára fontos, hogy Magyarország első, eredendően legitim írott alkotmánya ne erősítse tovább a szembenállást a koalíció és az ellenzék között, Orbánéknak szinte biztosan felül kell vizsgálniuk a szóban forgó elképzelést.

Az AB elleni retorziók kapcsán még komoly nyomás nehezedhet viszont az LMP-re a következő hetekben. A Schiffer-párt minden jel szerint fontos engedményeket csikarhat ki a koalíciótól, amennyiben hajlandó visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Az a nemzetközi blamázs, ami akkor áll majd elő, ha az öt frakció közül csak a Fidesz és annak szatellitje szavazza meg az új társadalmi szerződést, igen kedvező alkupozíciót biztosíthat a hazai zöldeknek. Az AB-re vonatkozó alkotmányos előírások így jelentős részben azon múlnak majd, mennyire lesz képes taktikusan manőverezni – a bojkott beszüntetését is mérlegelve – az LMP a jövő héten kezdődő parlamenti vita idején.

A koalíció már az elmúlt hónapokban is több területen visszakozni kényszerült. A második kamara felállításának ötlete, akárcsak az államfő parlamentfeloszlatási jogának erőteljes kiszélesítése, például kikerült a tervezetből, viszont az állam és az egyház különválasztásának elve mégiscsak helyet kapott a normaszövegben. A javaslat ugyancsak rendelkezik immár a sztrájkjogról s a politikai célú fegyveres szervezetek létrehozásának tilalmáról is. Az új társadalmi szerződés tervezete mindeközben egy alighanem példátlan közjogi „mutatványra” is kísérletet tesz. A dokumentum ugyanis Magyarország 1944 előtt érvényes történeti alkotmánya, illetve az új, írott alaptörvény valamiféle ötvözésére törekszik. A koalíció voltaképpen szerves kapcsolatot, de legalábbis közjogi átjárót kíván kialakítani két, merőben különböző jogi alapstruktúra között.

„Nem ismerjük el történelmi alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését” – szögezi le például az alaptörvény-tervezet 28 mondatos (Nemzeti hitvallás című) preambulumának egyik passzusa. A dokumentum a későbbiekben azt is kimondja, hogy az új alaptörvény rendelkezéseit „történeti alkotmányunk vívmányaival” összhangban kell majd értelmezni. Hogy ez pontosan mit jelent, azt egyelőre sűrű homály fedi. Praktikusan azonban mintha arról volna szó, hogy a jövő év elején nemcsak egy vadonatúj kartális alkotmány lép majd életbe Magyarországon, hanem az elmúlt ezer év legfontosabb jogforrásainak bizonyos (közelebbről meg nem határozott) elemei is.

E képtelennek tetsző vállalkozás nehézségeit jól érzékelteti, hogy amikor 1912-ben közzétették Magyarországon az akkor érvényesnek tekintett történelmi alkotmányt, Márkus Dezső kúriai bíró mintegy kétszázötven (1867 előtti) törvényt publikált durván 300 oldal terjedelemben. A több száz év után is hatályosnak tekintett jogforrások között az 1222. évi Aranybulla, továbbá Werbőczy István Hármaskönyve mellett például Szent István és Szent László néhány rendelkezése, valamint egy sor Mátyás király és Mária Terézia idején elfogadott törvény is helyet kapott. Nem hiányzott persze a gyűjteményből az összes 1848-as törvény, így a sajtótörvény legendás, az előzetes cenzúra eltörléséről szóló rendelkezése sem. Ha a történeti alkotmány feltámasztásából egyáltalán lesz valami, akkor a két különböző államformát konstituáló kétféle jogrendszer párhuzamos működtetése beláthatatlan következményekkel járhat. Vagy inkább fenyeget.

A történeti alkotmány feltámasztásának szándékával Orbánék nyilvánvalóan a KDNP és a Jobbik választói felé óhajtottak gesztust gyakorolni. A Vona-párt az elmúlt hetek parlamenti vitái során több ízben is Deák Ferencre hivatkozott, aki pár évvel a kiegyezés előtt arról beszélt, hogy „mi visszaköveteljük ősi alkotmányunkat (...), melyet időnként a kor kívánatihoz mi magunk alkalmaztunk, s (...) melynek alapelveit századok szentesítették”. Az államformaváltás gondolatától egyáltalán nem idegenkedő jobboldali konzervatívoknak szól az a gesztus is, hogy a Magyar Köztársaság helyett az új alaptörvény egyszerűen Magyarország közviszonyait kívánja szabályozni. Az MSZP és az LMP programjának pár eleme ugyancsak bekerült a normaszövegbe. A dokumentum a szocialisták bírálata nyomán mégiscsak szót ejt például az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó állami kötelezettségről. Tartalmazza a szöveg immár a tulajdonnal járó társadalmi felelősség elvét is, amit az egy vezérszónoklatra szorítkozó (majd a Parlamentből távozó) Schiffer András tett szóvá az alkotmánykoncepció országgyűlési vitája során. Az állam világnézeti semlegességéről, továbbá a környezetvédelmi status quóról szóló alkotmánybírósági doktrínák kodifikálását viszont mindeddig hiába sürgette a zöldek frakcióvezetője.

BABUS ENDRE