Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
„Az állami iskolák létrehozásának és kialakításának legfontosabb és egyértelműen szakmai oka: az összes hazai és nemzetközi felmérésben, tanulmányban szerepel az a tény, hogy Magyarországon az esélyegyenlőség legfontosabb akadálya az adott település, az adott család társadalmi, szocioökonómiai háttere” – ezzel, az elmúlt hetekben különféle változatokban sokszor újra hallott okfejtéssel indokolta 2009 elején Hiller István, az oktatási ügyek akkori minisztere, miért lenne jó államosítani az önkormányzati iskolákat. Meg is kezdődtek a tárgyalások a szakmai szervezetek, pártok, szakszervezetek között, hogyan lehetne megvalósítani az elképzelést, amely végül a Gyurcsány-kormány bukásával került le a napirendről.
Évnyitó a szigetközi Lipóton
Fazekas istván
Most nemhogy ilyen széles körű, de még a Fidesz szakpolitikusaira kiterjedő egyeztetés sem volt az új közoktatási, illetve – várható nevén – a nemzeti köznevelésről szóló törvénytervezetről, amely az oktatási államtitkárság forgatókönyve szerint 2012. szeptember elsején lép majd életbe. A kormánynak az új önkormányzati koncepcióról szóló határozattervezete külön felsorolja a még a kabinetben is vitatott vagy ki nem beszélt hatásköröket. Ilyen az oktatási terület is, amelyről a belügyminisztériumi (BM) előterjesztés „a Nefmi álláspontjának megfelelő javaslatot” tartalmazza, külön függelékként. Az oktatást is felügyelő Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Nefmi) pedig a függelék tanúsága szerint a közoktatás államosítása mellett áll ki.
A minisztérium szándéka szerint alapesetben – az egyházi és az alapítványi intézmények kivételével – minden iskola az államhoz kerül. Ez alól egyes, 2000 fősnél nagyobb települések önkormányzatai felmentést kérhetnének, ha meg szeretnék tartani iskolájukat. Az önkormányzati koncepciónak a BM által készített májusi tervezete szerint a központosítás csupán abban nyilvánult volna meg, hogy az állam a pedagógusbéreket állja, ám az ingatlanok fenntartása továbbra is az önkormányzatok dolga. Ma ennél többről van szó, a most futó elképzelések teljes államosításra utalnak. Egy ilyen fejlemény igencsak meglepné Schmidt Jenőt, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) elnökét, Tab fideszes polgármesterét. „Az önkormányzatok sok pénzt öltek iskoláikba, sokan el is adósodtak miatta, teljes átvételkor ezeket a terheket az államnak át kellene vállalnia” – mondta a HVG kérdésére Schmidt. Márpedig az államnak erre szinte biztosan nincs forrása, sőt az is kérdéses, hogyan finanszírozza majd a teljes közoktatást.
Az idén 410 milliárd forint jut a költségvetésből a helyi önkormányzatoknak a közoktatásra. A TÖOSZ számításai szerint az állam csak a felét állja a közoktatás költségeinek, a másik felét, újabb 400 milliárd forintot az önkormányzatok tesznek hozzá. Márpedig ha a helyhatóságok kiszorulnak e szektorból, a hiányzó pénzt máshonnan kell majd előteremteni. Nem kizárt persze, hogy az önkormányzatok lesznek az áldozatok, az ő valamely bevételüket csapolja meg újfent a kormány. Az önkormányzati „visszavétel” feltételei egyelőre még nem ismeretesek, így a települések sem tudják még, továbbra is kapnak-e állami pénzt, illetve milyen bevételeik maradhatnak náluk, ha mégis fenntartanak iskolákat.
Az is kérdéses, megfelel-e a tervezett iskolarendszer annak a célnak, hogy nagyobb esélyegyenlőség alakuljon ki az oktatásban. Az mindenesetre látszik, hogy a lényegében 1985-ben bevezetett mostani szisztéma e területen nem sokat tudott tenni. Sőt a szabad iskolaválasztás lehetősége hozzájárult számos tanintézet etnicizálódásához és más iskolák kiemelkedéséhez, amelyekbe aztán a középosztálybeliek szívesebben járatták a gyermekeiket.
A kétezer fősnél nagyobb települések egy része nyilván visszakéri majd az iskoláját – a Hoffmann Rózsa által vezetett oktatási államtitkárság tervezete tehát a maradékra vonatkozna. Éppen azokra a községi-kistelepülési iskolákra, ahol az oktatási esélyegyenlőtlenség problémái a leginkább előtérbe kerülnek. Mivel a különböző mérések azt mutatják, hogy ezeknek az iskoláknak a teljesítménye – amely sokkal inkább függ a szülői háttértől, mint a település jellegétől – elmarad a városi iskolákétól, félő, hogy kettészakad az oktatás szegény állami és gazdagabb önkormányzati iskolákra. E problémára a válasz is hasonló: akárcsak a Hiller-féle elképzelésekben, most is a tantervek egységesítésétől várják a helyzet javulását.
Jelenleg a közoktatási intézmények túlnyomó többségében az önkormányzatok a gazdák, ám szakmai kérdésekben a pedagógusok teljesen szabad kezet kapnak, a Nemzeti Alaptanterv (NAT) alig köti őket a helyi tantervek elkészítésekor. Sőt „ha ugyanazon évfolyamon két osztály van egy iskolában, akkor bármelyik tantárgyat akár osztályonként teljesen más metodika alapján, más tankönyvekből lehet tanulni” – mondta a HVG-nek Sáska Géza oktatáskutató, aki szerint leginkább a tankönyvkiadók befolyásolják, mit oktatnak az iskolákban.
Ezért a NAT-ot is teljesen átdolgozta az oktatási államtitkárság, s az ezt részletező kerettanterveket is megalkották már. Ezek még nem nyilvánosak, csak annyit lehet tudni, hogy 2012-től előírják, mit kell mindenképpen megtanítani minden gyereknek. Iskolatípusonként két, humán és reál kerettanterv készül, ezek közül kell majd választaniuk az iskoláknak, s ezek egészen részletesen tartalmazzák a tantárgyi felosztást, a követelményeket, az óraszámokat. A kerettanterv minden iskola helyi tantervét 90 százalékban betölti, tehát a jövőben nem az intézmények határozzák meg az oktatás tartalmát.
A kerettantervek a kutatók szerint is segíthetnék az esélyegyenlőség növelését. „A közoktatási rendszer alsóbb szakaszában a tananyag nagyobb egységessége szolgálhatná az iskolában megszerzett tudás egyenlőségét” – fogalmazott Sáska, azonban szerinte a későbbi évfolyamokon engedni kellene a helyi variációk sokféleségét. Szerinte az a kérdés, hol fejeződik be az alapfokú oktatás, ahol elsajátítható az az általános közműveltség, amelyhez minden diáknak hozzá kell jutnia, és el lehet fogadtatni a gyerekekkel a teljesítmény, a szisztematikus munka, az elmélyedés kultúráját. „Azért van a tankötelezettség kényszere is, hogy az iskola mindenki által állampolgári jogon megszerezhető tudást adjon, azaz közösségi célokat szolgáljon” – fűzte hozzá Sáska.
Az oktatási közigazgatás járási szinten, a várhatóan 2013. január elsején felálló járási kormányhivatalok keretében épül majd ki. E szervezeteken belül működik majd az újra visszaállítandó tanfelügyelet, ott döntenek az iskolák pedagóguslétszámáról, osztályok indításáról, és szerepet kapnak az iskolaigazgatók kiválasztásában is, akiket végül a miniszter nevez majd ki.
A csökkenő diáklétszám miatt nyilván kevesebb pedagógusra lesz szükség; ezt erősíti az is, hogy a tervek szerint minden tanárnak heti 32 órát kötelezően az iskolában kell majd töltenie. Ezzel egy időben megszűnik a túlóra és a fizetett alkalmi helyettesítés, a kormány azonban azt ígéri, ez nem érinti majd a pedagógusok jövedelmét. 2013. január elsejétől ugyanis a pedagógusbéreket az állam közvetlenül fizetné, az év szeptemberében pedig életbe lépne a pedagóguséletpálya-modell, ami a jelenleginél jóval magasabb jövedelemmel kecsegteti a tanárokat. Az oktatási államtitkárság ezzel egyidejűleg a tanárképzés reformját is tervezi, újra megkülönböztetve az általános és a középiskolában oktatók képzését, illetve vissza szeretné állítani az osztatlan 5 éves képzést. Erről azonban még komoly viták várhatók, a Magyar Rektori Konferencia illetékes bizottsága például éppen a múlt héten fejezte ki erős kétségeit az elképzelésekkel szemben.
Napokon-heteken belül tárgyalja a tervek szerint a kormány a közoktatási koncepciót, s utána az máris a parlament elé kerül, bár Pokorni Zoltán e héten óvott a gyors jogszabályalkotástól, ami a Fideszen belüli vita újraéleződéséhez vezethet. Számos kérdés tisztázatlan még – ilyen mindenekelőtt az iskolák államosításának konkrét módja, az önkormányzati visszavétel mikéntje, a tanfelügyelet jogai –, ezért a részletekről még parázs viták várhatók. Hoffmann Rózsa pozíciója most nem tűnik annyira veszélyeztetettnek, mint a Pokorni Zoltánnal való tavaszi konfliktusa idején (HVG, 2011. május 14.), kérdés azonban, hogy az általa ambicionált változtatásokat végig tudja-e vinni a Nefmi élén álló Réthelyi Miklós várható leváltása után. Pláne hogy Hoffmann éppen összerúgta a port leendő főnökével (lásd Beolvasás című írásunkat), hiszen információink szerint Lázár János Fidesz-frakcióvezető a jövő évtől hajlandó beülni a miniszteri székbe.
RIBA ISTVÁN
