Autópornó Brad Pittel, magyar kanyarral - kritika az F1 című filmről
A kocsik hasítanak, de a sztárok csak gügyögnek Brad Pitt új filmjében.
Ott volt regisztrálva a Basis Invest GmbH is, amelyet Simicska Lajos és Nyerges Zsolt jegyzett tulajdonosként, 77,4 és 22,6 százalékos arányban, mígnem, az Origo felfedezése nyomán, jobbnak látták megszüntetni a korábban egyébként kft-vé alakított vállalkozást. Hedigernek önálló aláírási joga volt a cégben, amelyben felügyelőbizottsági tag is volt. Ő a HVG kérdésére azt mondta, vagyonkezelőként gondja van arra, hogy a csak általa nevesített cégek bevételeinek semmiféle pénzmosáshoz ne legyen közük.
Miért jó Zollikonban offshore céget alapítani? Túl azon, hogy a „svájci cég” jobban hangzik, mint mondjuk egy „ciprusi offshore társaság”, adókedvezmény, névtelenség jár érte, s névre szóló részvények, amelyek garantálják, hogy a tulajdonosok pénzével a kezelők ne tudjanak kereket oldani. A cégei közül – amelyek közé a szintén magyar vonatkozású, Simicska–Nyerges-szálakkal tarkított, egykori E-OS-tulajdonos Energy Swiss Invest AG, illetve az A Plakatot és a magyar Publimontot tavaly decemberig tulajdonló Publimont AG is beletartozik, továbbá az orosz–albán kiterjedtségű Transoilgroup – Hediger kedvence az önállóságát mindmáig őrző, közel 700 éves múltra visszatekintő svájci óragyár, a Gallet Group AG, ahol a pénzmágus vezérigazgatóként is tevékenykedik.
„Tizenkét év telt el, amire a svájci legfelső bíróság visszautasította a Volkswagen cég 1987-ben ellenem felhozott vádjait, s igazolt, hogy soha semmilyen kapcsolatom nem volt a német autóóriással” – mondta a HVG-nek egy másik, magyar szálakat szintén érintő ügyről Hediger. Az 1985 májusa és novembere között játszódott történetben a VW állítólag határidős üzleteket kötött a Magyar Nemzeti Bankkal, a devizaspekuláció utóbb közel félmilliárd márka veszteséget okozott a német cégnek. A Spiegel 1987. 22. száma idézi a magyar jegybank akkori devizakereskedelmi részlegének helyettes vezetőjét, Töröcskei Istvánt – jelenlegi jobboldali pénzember-médiatulajdonost, az Államadósság-kezelő Központ leendő vezetőjét –, aki levelet írt a Budapestre 1985 szeptemberében küldött 290 millió dolláros követeléssel kapcsolatban a VW központjába, s ahonnan azt a választ kapta, hogy a követelés téves volt, ne vegyék figyelembe. A német lap állítása szerint a magyarok nem voltak teljesen ártatlanok, a ténylegesnél jóval előnyösebben, úgynevezett történelmi árfolyamon adtak el dollárt márkáért a VW-nek, ahonnan a pénz amerikai bankokba ment tovább, majd onnan vissza a VW devizarészlegéhez, s talán vissza Budapestre, bonyolult áttételekkel, határidős módon. Az összesen kilenc ügylettel a magyar bank a Spiegel szerint több mint 50 millió márkát nyert, az üzletben közvetítő devizakereskedő, a frankfurti Joachim Schmidt saját bevallása szerint négymillió márkát kapott a magyaroktól, méghozzá svájci kitérővel, azaz eltüntetve a pénzt a német adóhatóságok elől.
Schmidt még 1985-ben beszállt az Effekten & Anlagen AG-ba (Efag), és a devizaügyletekre szakosodott céget felvirágoztatta. Az Efag Zürich elővárosában, Zollikonban volt bejegyezve, amikor azonban a VW-ügyben Schmidt pozíciója veszélybe került, átadta az ügyletet a saját vagyonkezelő céggel rendelkező Hedigernek. „A VW-hez sosem volt közöm, Töröcskeit azonban ismerem” – mondta a HVG-nek Walter Hediger, aki 1980-ig a legnagyobb svájci bank kötelékében dolgozott, azóta, mint büszkén hangoztatja, önálló vagyonkezelő.
FÖLDVÁRI ZSUZSANNA / BÉCS
