Bár az európai baloldal általában az új alkotmánynak csak olyan elemeit bírálta, mint a magzati élet védelme, vagy a házasság kizárólag férfiak és nők közötti kimondása, ennél sokkal nagyobb fenyegetést jelent az, hogy az orbáni alkotmány gyengíti az intézményi ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett - írja Francis Fukuyama amerikai filozófus, politikai közgazdász a The American Interest című folyóiratban megjelent írásában. A neves író a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentését, a jegybank függetlenségének megszüntetését, a médiahatóság politikai ellenőrzését, a választási rendszer Fidesznek kedvező megváltoztatását, valamint azt emeli ki az intézményi rendszer leépítéséből, hogy az alaptörvény a törvényhozás ellenőrző hatalmát is csökkenti a költségvetés felett.

Fukuyama azonban elismeri, intézményi és formális hatalmi szinten az új alkotmány nem ad több teret a magyar végrehajtó hatalomnak, mint amilyen hatalmat a brit miniszterelnök hagyományosan birtokol. Felhívja a figyelmet, hogy a brit jegybank, a Bank of England csak 1998-ban lett önálló, Nagy-Britanniában nincs alkotmánybíróság, ráadásul kétharmadra sincs szükség ahhoz, hogy egy párt teljes egészében felforgathassa a jogrendszert.

Francis Fukuyama

Réti Pál

"Az igazi különbség ezért Magyarország és a klasszikus brit kormányzás között nem a politikai rendszeren belüli formális hatalommegosztásban rejlik" - írja. "A probléma teljes egészében az, hogy hogyan használják a hatalmat: senki nem bízik Orbán Viktorban és a Fideszben, hogy felelősségteljesen fogják használni a hatalmukat, amit az is bizonyított, ahogyan a kormány keresztülvitte magát az alkotmányt tavaly a parlamenten, kevés hajlandóságot mutatva arra, hogy teret adjon olyan kérdések megtárgyalásának, amelyek komoly aggodalmat váltottak ki a magyar társadalom jelentős részében."

"Orbán viselkedése arról árulkodik, hogy autoriter és sértődékeny, és inkább betiltaná az ellenzéket, mint hogy együttműködjön vele" - jelenti ki az elismert filozófus. Az, hogy a Fidesz a parlamenti többségét saját politikai preferenciáinak alkotmányba foglalására használja, szerinte akár a hatalommal visszaélésnek tekinthető.

Ezzel szemben a brit "demokratikus diktatúra" Fukuyama szerint az önmérséklet alapján működött, és ha néhány miniszter még akarta is volna, keveseknek volt bátorsága ahhoz, hogy fellépjenek az ellenzéki sajtóval szemben. "Az új magyar alkotmány nem azért rossz, ami, hanem azért, amit mutat a szerzőinek hosszú távú terveiről" - foglalja össze az író a fejtegetéseit.

Fukuyama ezért két tanulságot von le a magyar esetből. Egyrészt szerinte bebizonyosodott, hogy a modern Európában a hatalom legfontosabb fékei közé tartoznak az Európai Unió intézményei és a tágabb nemzetközi közösség, ebben az esetben ráadásul még sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint Magyarországon belül akármely más ellenerő.

Másrészt pedig megállapítja, hogy bár az elmúlt évtizedben nagy jelentőséget tulajdonított a társadalomtudomány az intézményeknek és azok szerepének, ezúttal egyértelmű, hogy hiába a fékek és ellensúlyok rendszere a létező demokráciákban, ha a politikai hatalom meg akar tenni valamit, még ha rengeteg szereplő is vétózhatja meg a döntését, azt meg fogja tenni. "A rossz szereplők még a legjobban megtervezett intézményeket is tönkretehetik" - írja Fukuyama a magyarországi fejlemények alapján.

fzs