Nem a pedagógiai célok és előírások voltak a legvitatottabbak a nemzeti alaptanterv (NAT) egy hónapig tartó véleményezése során, hanem az az oktatási szempontból nem igazán kardinális kérdés, hogy mely írókat nevezze nevén a szöveg. Az összes, mintegy másfél ezer hozzászólás egyharmada a magyar irodalom kérdésével foglalkozott, a többi is jórészt egyes tananyagokkal, s elenyészően kevés a NAT pedagógiai szemléletével.
A „mely írók tartoznak a NAT által meghatározott nemzeti kánonba” vitában lényegében két tábor feszült és feszül még mindig egymásnak. Az egyik azokat az írókat – Szabó Dezső, Tormay Cécile, Herczeg Ferenc, Nyírő József, Wass Albert – szerette volna kötelező tananyagként látni, akiknek a művei 1990 előtt meg sem jelenhettek, vagy jó időre kiestek az irodalmi emlékezetből, s akik csak szűk körben voltak ismertek. A NAT irodalmi tananyagát bíráló másik tábor a kortárs írókat hiányolta, főleg Kertész Imrét, Nádas Pétert és Esterházy Pétert, de többen felvetették, hogy akár Varró Dániel is lehetne az alsó évfolyamokon kötelező olvasmány.
A NAT-vitáról részletesen a HVG e heti számában olvashatnak.
