Fejenként egy guriga vécépapírt kértek tavaly egy pest megyei gimnázium diákjaitól, mert az iskolának egyszerűen nem volt pénze megvásárolni. Máshol év elején fejenként 50-100 lapnyi fénymásolópapírral járulnak hozzá a szülők az iskolakezdéshez. A Magyar Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) augusztusban készített összeállítást az iskolakezdés és a tanév költségeiről, eszerint a szülői kifizetések összességében 40 milliárd forintot tesznek ki évente.

Az MSZOE szerint indokolt kiadásnak számít a tankönyvcsomag és a tanszerek megvásárlása, az ünnepi öltözet összeállítása, az iskolai étkezetés, valamint a diákok utaztatásának havi költsége. „Minden más pénzkövetelés jogszabálysértő, vagy a szülők önkéntes vállalásán múlik!” – olvasható az MSZOE honlapján.

Tilos az osztálypénz, de szokás

Aáry−Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa a múlt héten nyilatkozta, hogy törvény tiltja, hogy a szülőket osztálypénz befizetésére kötelezzék. Ugyanakkor az osztálypénz szedése már régóta szokás Magyarországon, az MSZOE szerint az általános gyakorlat, hogy tíz hónapon keresztül fizetnek a szülők, van, ahol akár ötezer forintot is havonta, de van olyan intézmény, ahol nem kérnek pénzt. Az osztálypénzt ugyan önkéntes (jellemzően a szülők szavazzák meg), ennek ellenére gyakran az alacsonyabb jövedelmű szülők sem mernek ellentmondani, mert félnek, hogy gyermeküket kiközösítenék emiatt.

Túry Gergely

„Az egyik fő problémát az jelenti, hogy ezeket a pénzeket sokszor nyom nélkül szedik be, majd költik el. Akár óriási csalások is történhetnek emiatt.”− mondta el a hvg.hu−nak Keszei Sándor, az MSZOE elnöke. Az egyesület vezetője tud olyan pedagógusról, aki rendszeresen „lenyúlt” a diákoktól beszedett pénzből, hogy a saját tartozását törleszteni tudja, de olyan is akadt, aki az osztálykirándulás után a nála maradt több tízezer forintot „elfelejtette” visszaadni a szülőknek. Igaz, tavaly egy nyíregyházi szülő sikkasztott el 1.3 millió forint osztálypénzt.  Pénzt a pedagógus egyébként nem is szedhetne a szülőktől, mivel ez etikai vétségnek számít − tette hozzá az egyesület elnöke. Erre az iskolából egyedül a titkárság lenne jogosult, de csak úgy, hogy számlát ad a befizetett összegről, lekönyveli azt, akár egy vállalkozás. Az önkéntes szülői felajánlásokat elvileg az iskola falain kívül kellene intézni.

Az általunk megkérdezett intézményvezetők mind azt mondták, alapvetően azért szednek osztálypénzt, hogy a diákok érdekeit szolgálják ezzel. A már említett pest megyei gimnázium tavaly kezdő hat évfolyamos osztályának osztályfőnöke minden évben az első szülői értekezleten mondja el, hogy mire fordítják majd az osztálypénzt. A tételek között szerepel például az osztálykirándulások költségeinek biztosítása, nő−, illetve pedagógus napi ajándékok és „némi tartalék összegyűjtése”, hogy az utolsó évi kiadások egy részét a közös pénzből tudják fedezni. A szülők döntik el az osztálypénz havi összegét, egy önként jelentkező kezeli az összegyűjtött tőkét egy betétkönyvben. Tanévzáráskor aztán az anyukák és apukák elszámolnak egymás között, például az utolsó szülői értekezlet végén, az osztályfőnök ekkor általában már nincs jelen.

Hogy a befizetésnek legalább a szülők felé legyen nyoma, a tanárnő bevezette a „borítékrendszert”. Minden gyereknek van külön, névvel és a hónapok nevével ellátott borítékja, ahova a befizető beteszi a havi összeget, majd a hónap neve mellett aláírja azt. A pedagógus sok olyan szülőről tud, akiknek még a havi 500−1000 forint is jelentős terhet jelent, de a saját osztályainál még sosem tapasztalt ellenállást.

A veszprémi Lovassy László Gimnáziumban csak diákokkal kapcsolatos költségekre szednek osztálypénzt. Nem költenek az összegyűjtött összegből tanári ajándékra, vagy fenntartási költségekre, általában osztálykirándulásokra, vagy a végzős évfolyamoknál tablókészítésre szánják azt − mondta el a hvg.hunak Schultz Zoltán igazgató. A gyakorlatot eddig még senki nem kritizálta a szülők részéről. A havonta befizetendő osztálypénz összegét a szülők szavazzák meg (általában 1000−1500 forintról van szó), majd maguk is kezelik azt. Egy bankszámlára fizetik be minden hónapban a meghatározott tételt, de olyan is akad, aki év elején egy összegben utalja át azt.

Az MSZOE-hez ugyanakkor „rengeteg szülői panasz érkezett” indokolatlannak tartott hozzájárulásokkal kapcsolatban (kréta, vécépapír), máshol azt várták el, hogy a szülők vagy felújítási, karbantartási munkákban vegyenek részt.

Az oktató−nevelő munkához szükséges eszközöket a fenntartónak kell biztosítania, nem szabad a költségeket a szülőkre terhelnie − mondta el lapunknak Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke. Keszei Sándor abban bízik, az iskolák állami fenntartásba kerülésével meg fognak oldódni az ilyen jellegű problémák.

A tanterem csinosításáért nem lehet pénzt szedni a szülőktől, de sok helyen önkéntes munkával oldják meg ezt

MTI Fotó / Varga György

A már említett pest megyei gimnázium igazgatója szerint nehéz helyzetben vannak az iskolák, ha a fenntartó nem biztosítja a megfelelő körülményeket − például nem fizeti a felújításokat, hiszen gyakran ilyenkor is az intézmény vezetése kénytelen magyarázkodni a szülők felé, de akkor is „célkeresztbe kerülhetnek”, ha szülői segítséget kérnek a gondok megoldásához. Náluk a már említett „vécépapír-hozzájárulást” ugyanakkor a diákönkormányzat kezdeményezte, mert elegük lett az áldatlan állapotokból, az ügyet végül az államosítás oldotta meg.

Önkéntes munka kivételezésért?

A szülők által végzett önkéntes munka más kategória, de Galló Istvánné például azt mondta lapunknak, 27 éves pedagógiai pályafutása alatt soha nem fogadott el ilyet, mert szerinte „gyakran előfordul, hogy a szülő titokban elvárja, hogy felajánlásáért cserébe a gyermeke megkülönböztető bánásmódban részesüljön”. Az említett pest megyei gimnáziumban az osztálytermeket a szülők újítják fel, emellett az iskola rendszeresen kér segítséget vállalkozóktól is: legutóbb egy gazdaságosabb öntözési rendszer kidolgozásához kértek hozzájárulást. Az intézmény vezetője ugyanakkor nem tapasztalta még, hogy a szülők kivételezést várnának el cserébe, „egyszerűen szeretnék, ha gyermekeik kulturált körülmények között tanulnának”. A helyi vállalkozók is általában azért vállanak ingyenes vagy kedvezményes kivitelezést, mert a gyermekük az intézménybe jár. A Lovassy László Gimnáziumban általában csak rendezvényeken szokták kérni a szülők közreműködését, például ruhatározáshoz, pakoláshoz vagy a büfé biztosításához. „Az önkéntes eszköz felajánlással, és felújítással nincs gond, de ha az ’adakozás’ és a munka kikényszerített, és kiközösítés éri azokat a szülőket, akik nem vesznek részt benne, az hatalmas probléma” − mondta el a hvg.hu−nak Keszei Sándor.

Az is bevett gyakorlat, hogy az elvileg ingyenesnek számító közoktatási szolgáltatásokat megfizettetik a szülőkkel. Az iskola pedagógiai programjába be lehet illeszteni tanulmányi kirándulásokat, melyek tanítási időben zajló, alternatív oktatási formának számítanak. Ezeket azonban a fenntartónak kell finanszíroznia, hiszen a pedagógiai program jóváhagyásával a megvalósításra anyagi garanciát is vállal. Ezekre az alkalmakra az iskola nem szedhet külön pénzt, ha mégis megteszi, akkor sem hagyhatja otthon a nem fizető gyereket, hisz ebből a programból egyetlen diákot sem szabad kizárnia. A nem a pedagógia programban szereplő osztálykirándulás, színház-, múzeum-látogatások önkéntes alapon működnek, tanítási időn kívül zajlanak, és ezekért nem lehet kötelező jelleggel pénzt szedni.

„Ez nem olyan, mint a hálapénz”

Az ajándékvásárlás szintén szülői kiadás. Pedagógus-napi ajándékra átlagosan 500-2000 forintot fordítanak az iskolákban, de ezen felül szokás meglepni pedagógusokat ballagáskor − ez akár több tízezer forintos kiadás is lehet − nőnapkor, esetleg a névnapjukon és karácsonykor is. Van olyan intézmény, ahol ezt osztálypénzből állják, van, ahol külön gyűjtést rendeznek erre.

Galló Istvánné szerint a pedagógusok ajándékozása természetes, a szülők és a diákok köszönetét takarja, a lényeg, hogy tudni kell a határokat. „Azonban azt fontos kiemelni, hogy a pedagógusnak adott ajándék nem olyan, mint a hálapénz, a tanár megélhetését nem fogja minőségében javítani, inkább emléket jelent.”− mondta.

Ma már sok helyen működik iskolai alapítvány is. Schultz Zoltán, a Lovassy László Gimnázium igazgatója lapunknak azt mondta, hogy ők csupán az 1%−os adófelajánlások időszakában keresik meg a szülőket egy diákokkal hazaküldött levélben, hogy ha tudják, ily módon támogassák az iskolát. Keszei Sándor ugyanakkor fölöslegesnek tartja az iskolai alapítványokat, az ezek támogatására szervezett alapítványi bálokat pedig „elképesztő jelenségnek” tartja, hisz „nem elég, hogy néhány helyen kötelezővé teszik az alapítványi befizetéseket, de még a rendezvényen is pénzt várnak el a szülőktől”. A szervezet elnöke olyan esetről is hallott, amikor még a diákoknak is ki kellett fizetniük a báli belépő árát.