Semmilyen megbánást nem tanúsított a per során, ugyanakkor többször belezavarodott vallomásába Ramil Safarov – mondta el a hvg.hu-nak Soósné Gáspár Gabriella, aki Gurgen Margarjan, a meggyilkolt örmény áldozat családjának a jogi képviseletét látta el, és végigkövette a két és fél évig tartó eljárást. Mint azt Magyar György, Safarov ügyvédje is elmondta, a védelem stratégiája arra épült, hogy Safarov nem volt teljesen beszámítható állapotban a tett elkövetésekor, így először is ezt kellett tisztázni.

Emiatt végül összesen négy elmeorvosi szakértői vélemény is készült. Az első szakvélemény szerint Safarov tudatában volt tette súlyának és következményeinek. A védelem ennek felülvizsgálatát kérte, így megszületett a második vélemény, ami azonban részben ellentmondásos megállapításokat tartalmazott az elsővel szemben, így a bíróság újat kért be. A harmadik szakvélemény a védelem álláspontját erősítette, miszerint Safarov poszttraumás stresszben szenvedett, mert fiatal korában rokonai halálát kellett végignéznie az örmény-azeri konfliktusban, és így követte el tettét. (Magyar György, Safarov jogi képviselője erre hivatkozva mondta azt lapunknak korábban, hogy "a pszichológus szakértők azt állapították meg a védelem ez irányú kérdésére, hogy Ramil Safarov tudatállapota beszűkült, úgynevezett poszttraumás stresszben szenved".) Ez azonban Margajan ügyvédje szerint kizárólag Safarov elmondására alapozott, így a bíró aggályosnak találta a megalapozottságát, és a bíróság végül egy negyediket is bekért. Ez az összes korábbi szakvéleményt elemezve, feloldva azok ellentmondásait, azt mondta ki, hogy Safarov rasszista indíttatásból, de nem beszűkült tudatállapotban követte el tettét.

Balta a hiperből

Hogy nem volt "tudatbeszűkült állapotban", azt Soósné Gáspár Gabriella szerint több tényező is bizonyította: Safarov napokkal korábban elkezdett készülni a gyilkosságra (még a megvásárolt balta számláját is sikerült beszerezni egy hipermarketből), amikor bement a szobába, felkapcsolta a villanyt, és megnézte, melyik ágyon fekszik Gurgen Margarjan, mert az áldozatnak volt egy magyar szobatársa. Ő – mint az ügyvéd mesélte – időközben felébredt, de Safarov még jelezte is neki, hogy nem fogja bántani, így a magyar kimenekült a szobából. Maga a gyilkosság is 26 baltacsapásból állt, pedig – jegyezte meg Soósné Gáspár Gabriella – a szakértők szerint a tudatbeszűkült állapot a tett elkövetése után feloldódik, Safarov viszont szisztematikusan csapkodott a baltával, majd rágyújtott, a csikket alighanem megalázásképpen rádobta a holttestre. Ezután elindult az épületben a másik örmény katonát is meggyilkolni (meg is próbálta betörni a szobája ajtaját), eközben még saját szobájába is bement, és elmondta szobatársának, hogy megölte az egyik örményt. Safarov szobatársa még meg is próbálta visszatartani, de nem járt sikerrel. „A végső szakértői vélemény ezeken a tényeken alapult, ezt vette figyelembe a bíróság” – mondta az ügyvédnő.

Safarov baltáját mutatják a tárgyalóteremben: huszonhatszor sújtott a gyilkos

vaskuti.hu

Soósné Gáspár Gabriella szerint Ramil Safarov soha nem tanúsított megbánást az eljárás során (ezt a bíró ki is emelte az ítélet indoklásában), mindig arra hivatkozott, hogy a rokonait megölték. Az ügyvéd szerint azonban azt nem sikerült bizonyítani, hogy közvetlen hozzátartozója megsérült vagy meghalt a háborúban (az édesanyját ki is tüntették, ma is él), csak „távoli rokonai”. Safarov azt mondta egy alkalommal, hogy 14 évesen látta megsérülni az édesanyját a harcokban, de az ügyvéd szerint ez is kétséges, mert máskor azt mondta, hogy akkor már Törökországban volt katonai iskolában. Safarov egy ízben azt is mondta, hogy fiatal korában egy – a két szülő által szervezett – úgynevezett „elrendezett házasságot” kötött, és az akkor 14 éves menyasszonyát ölték meg. Safarov még az utolsó szó jogán sem mondta, hogy megbánta a cselekményt, azt viszont elmondta, hogy katonaként megtanították ölni több módon is – többek között baltával. Az azeriek egyébként már az eljárásban is arra hivatkoztak, hogy szerintük nem bűn, amit Safarov elkövetett. 

Örmény-e vagy?

A tárgyalásokat mindig sokan követték figyelemmel a helyszínen. Jelen voltak a két ország követségének, sajtójának képviselői, magyar újságírók, az országos örmény kisebbségi önkormányzat munkatársai is, valamint egy örmény és egy azeri ügyvéd. Magyar György ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, „olyanok voltak a tárgyalások, mintha Fradi–Dózsa meccseken lettünk volna. Az egyik oldalon ültek a megölt örmény férfi hozzátartozói és szimpatizánsai, mögöttünk pedig az azeri tábor tagjai foglaltak helyet" – Soósné Gáspár Izabella szerint ugyanakkor Margarjan rokonai nem voltak Budapesten.”Safarov már a tárgyalás alatt jelezte, hogy halálosan megfenyegették, onnantól kezdve géppisztolyos őrök vigyáztak rá. Mint az ügyvédnő elmondta, az azeri állami televízió munkatársai többször megkérdezték tőle is a tárgyalások szünetében, hogy örmény származású-e, hiába mondta mindig, hogy nem.

A kiadatással kapcsolatban Soósné Gáspár Izabella azt mondta, azzal láthatóan senki nem foglalkozik, hogy Safarov magyar őreire is rátámadt, emiatt is elítélték, azzal sem, hogy a két eljárás többmilliós bűnügyi költségeit megfizette-e tettes. Margarjan családja 20 millió forint értékű nem vagyoni kárt jelentett be, Soósné Gáspár Gabriella szerint „azzal sem foglalkozik senki, hogy ennek mi lett a sorsa”. Az ügyvéd azt mondta lapunknak, az átadás során több szabálytalanságot is elkövettek: ebben az esetben például az átadó országtól beszámítási nyilatkozatot kellett kérni (vagyis napra pontosan meg kell mondani, hogy az adott országban mennyi időt töltött a börtönben az elítélt) – kérdés, hogy az azeriek kértek-e ilyet Magyarországtól? „Erre láthatóan szándék sem volt” az ügyvéd szerint, pedig ennek hiányában (is) arra lehetett volna következtetni, hogy Azerbajdzsánban nem folytatják az ítélet végrehajtását. Az már ezekhez képest szinte „részletkérdés”, hogy ilyen esetben a nemzetközi jog szerint értesíteni kell az Interpolt, és azokat az országokat, amelyek fölött átrepülnek – jelen esetben Örményországot is.

Az ügyvédnő szerint Gurgen Margarjan családját nagyon megviselte az ügy, és „most is nagyon szomorúan élik meg a történteket”.