Idén az Országgyűlés 89 napot ülésezett, amelyek összesen 918 órán át tartottak. A leghosszabb (október 2-án) 18 óra 41 percig tartott. Ez persze elmarad a tavaly november 30-i, rekordhosszú üléstől, amely az ellenzéki obstrukció miatt 35 órásra nyúlt, és csak másnap este 7-kor ért véget. A parlament így is megdöntött egy másik, 2011-ben felállított rekordot: 225 törvényt fogadott, ami tízzel több, mint az ugyancsak mozgalmas tavalyi évben.

Az elfogadott törvények közül 71 új jogszabály, 154 pedig korábbi törvények módosítása. Az elfogadott törvények közül 155-öt a kormány, 66-ot kormánypárti képviselők nyújtottak be, négyet pedig parlamenti bizottságok. A 133 ellenzéki törvényjavaslat közül egyetlen egyet sem fogadott el a parlament. Az ellenzéki pártok közül a Jobbik nyújtotta be a legtöbb törvényjavaslatot, a második helyen az LMP, a harmadikon az MSZP áll.

Fazekas István

Ehhez a rengeteg törvényjavaslathoz a képviselők szinte hihetetlen mennyiségű módosító indítványt nyújtottak be. A legtöbbet, szám szerint 1001-et a Jobbik képviselői adták be, míg a kormánypárti képviselők összesen 856-ot, az LMP-sek 631-et, a szocialisták 607-et jegyeztek. A kapkodó jogalkotást jól jellemzi, hogy idén 235 úgynevezett zárószavazás előtti módosító javaslat került az utolsó pillanatban a képviselők asztalára.

A tavaly év végén bevezetett kivételes sürgős tárgyalással idén 11 alkalommal éltek a kormánypártok, vagyis nem használták ki az ülésszakonként hat alkalmat, amit a házszabályban biztosítottak maguknak (idén két rendes ülésszakot tartott a parlament). Mivel ezt az eljárásrendet már kétharmados többséggel el lehet rendelni, a kormánypártok szinte teljesen leszoktak a házszabálytól eltérésről, amihez négyötödös többség szükséges, vagyis az ellenzék egy részét is meg kell győzni.

Schiffer rekorddöntésre készül

A legtöbbet ebben az évben is – akárcsak tavaly – az LMP-s Schiffer András beszélt, pedig az év egy jelentős részében nem is volt frakcióvezető: 304 felszólalása összesen több mint 22 órát vett igénybe. Schiffer eddig a ciklusban 56 órát beszélt, így 2014-ig van megdönteni beérni Bauer Tamás rekordját: az egykori SZDSZ-es képviselő 1998 és 2002 közt 74 órán és 22 percen keresztül beszélt. Az idei rangsorban a második a jobbikos Gaudi-Nagy Tamás 16 óra 29 perccel, harmadik holtversenyben a jobbikos Z. Kárpát Dániel és az MSZP-s Göndör István 14 óra 23 perccel.

Az első tízbe egyetlen kormánypárti politikus, Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium KDNP-s államtitkára fért be. Összesen 165 megszólalását és több mint tízórás felszólalási idejét valószínűleg annak köszönheti, hogy (a 13. helyre került Fónagy János, az NFM államtitkára mellett) a legtöbbször rá hárult a feladat, hogy válaszoljon az ellenzéki napirend előtti felszólalásokra, interpellációkra és kérdésekre.

Ebben az évben 17 képviselőnek sikerült csendben maradnia a parlamentben, közülük 13-an fideszesek, illetve a KDNP-s Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes sem talált megfelelő alkalmat a felszólalásra. Rajtuk kívül a jobbikos Szabó Gábor, a független (a Demokratikus Koalícióhoz tartozó) Oláh Lajos, illetve a korábban jobbikos, jelenleg független Pősze Lajos maradt csöndben egész évben. A 17 képviselő közül négyen, a fideszes  Meggyes Tamás, Bíró Márk, Kubatov Gábor és Molnár Ágnes 2010 óta nem találtak alkalmat a felszólalásra.

Akiktől megvonták a szót

Az új országgyűlési törvény, és az ez alapján alaposan módosított házszabály új eszközöket adott az elnök kezébe, például könnyebb megvonni a szót. Az alelnökök idén négyszer éltek ezzel a lehetőséggel. A jobbikos Gaudi-Nagy Tamás áprilisban az ülést vezető Lezsák Sándor többszöri felszólítására sem az államhatáron átvezető közutak forgalmi jellegéről szóló szlovák-magyar megállapodásról beszélt, hanem a határon túli magyarok helyzetéről, ezért vonták meg tőle a szót.

Egy hónappal később ugyancsak Lezsák kapcsolta ki a jobbikos (ma már független) Lenhardt Balázs mikrofonját, mikor a képviselő a – párttársa, Baráth Zsolt nagy vihart kiváltó felszólalására utalva – a tiszaeszlári vérvádat emlegette, és azt mondta: „igen, nagyon is valós bizonyítékok mutattak arra, hogy Scharf rabbi és barátai voltak az elkövetők, akkor az már nyilvános botrány, és arról nem lehetne már szót ejteni”.

Novák Előd az egyik képviselő, akitől megvonták a szót

Túry Gergely

Hasonló sorsra jutott a szintén jobbikos Novák Előd, aki a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosításáról szóló vitában nem az alelnök figyelmeztetése ellenére is a Kubatov-listákat emlegette, és a nemzeti konzultáció adatvédelmi gyakorlatát bírálta, mire Lezsák Sándor megvonta tőle a szót, arra hivatkozva, hogy nem a törvényjavaslatról beszél.

Júniusban, a Büntető törvénykönyv vitájában az LMP-s Schiffer András veszett össze az elnöklő Latorcai Jánossal, eredetileg az idő túllépése miatt. Az alelnök később azt kifogásolta, hogy Schiffer méltatlan megjegyzést tett, korábban ugyanis azt mondta: „Gondolom, Gaudi-Nagy Tamás elő fog terjeszteni egy módosító javaslatot, hogy esetleg az ősi magyar büntetést, a felnégyelést telepítsük arra az esetre, hogyha valaki a termőföldeket zsebszerződéssel kijátssza.” Latorcai annak ellenére komolyan vette a dolgot, hogy Gaudi-Nagy a jegyzőkönyv tanúsága szerint „egyetértést kifejezve” emelte fel a jobb hüvelykujját.

Az Országgyűlés szocialista alelnöke, Ujhelyi István egy alkalommal még saját párttársát, Gúr Nándort is megfenyegette, igaz, félig-meddig viccelődve. Gúr azt kifogásolta, hogy az előző, fideszes felszólaló fél perccel túllépte az idejét, mire Ujhelyi azt mondta: „Ha bírálja a Ház levezető elnökének tevékenységét, akkor szívesen megvonom a szót.” A jegyzőkönyv tanúsága szerint Gúr úgy reagált: „Dehogy, dehogy! Hol merném?” Majd hozzátette azt is: „Még a végén kivezettet!”