Kötelező infarktusjelentés: Szívesen küldik?

Az adatszolgáltatás április közepétől minden orvosnak kötelező feladata, aki diagnosztizálja, kezeli az infarktusos beteget. Önkéntes alapon már négy éve sikeresen működik a szívinfarktus-regiszter, ám két éve az állam a nevére vette: addig „magyar” volt, akkor kiérdemelte a megtisztelő „nemzeti” jelzőt. Először csak a név változott, most az adatszolgáltatás törvényi rendje is módosult. A számbavétel nemcsak az élőkre terjed ki, a patológusnak az elhunytakról is jelentenie kell, ha úgy találja, hogy a beteget a szívizom károsodása vitte el. 

Mivel az egészségügyet is irányító Emberi Erőforrások Minisztériumának eddig egyetlen fillérjébe sem került a regiszter felállítása és működtetése, a jelek szerint nem is gondolt arra, hogy a frissen született jogszabály mellé pénzt is rendeljen. Pedig azt, hogy a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet 2010 januárjában el tudta indítani a mintaprogramot, a szakmai lelkesedésen és öntevékenységen kívül döntően gyógyszergyári szponzorálás tette lehetővé. Multinacionális és hazai cégek gondoskodtak a program hozzávetőleg évi 50 millió forintot igénylő fenntartásáról. A szaktárca idei tervében nem szerepel a regiszter költsége, a jövő évi költségvetési pluszpénzekről szóló munkaanyagában 25 millió forintos tételként emelné meg a Gottsegen éves büdzséjét. Arról azonban szó sincs, hogy a többletadminisztrációval terhelt adatszolgáltatók is kompenzációra számíthatnának. Ha így is működik, minek az ösztönzés – gondolhatják az egészségügy irányítói. Csakhogy a kezdetek óta sok minden megváltozott. A rendszer startjánál 12 kardiológiai centrum jelentette a kért szakmai adatokat, ma már 67 kórház teszi ugyanezt. Ezzel a célcsoport 90 százalékáról érkeznek információk a Nemzeti Szívinfarktus-regiszterbe.

Szívkatéteres vizsgálat

Túry Gergely

Szó sincs öncélú adatkérésről, a befektetés sokszorosan megtérül – legalábbis tőlünk nyugatra. A folyamatosan gyűjtött adatok elemzéséből ugyanis olyan változtatások következnek, amelyek például a feleslegesnek, nem hatékonynak bizonyult kezelések megszüntetésével, minőségi eljárások támogatásával csökkentik a megbetegedési és a halálozási számot. „Svédországban több mint száz különböző betegségregiszter működik, a szívbetegekkel kapcsolatos adatokat a Swedeheart gyűjti. Ezzel a szervezettel az év elején tudományos együttműködési szerződést írtunk alá” – említi alig titkolt büszkeséggel Jánosi András professzor, a hazai program szakmai vezetője, hogy rövid fennállásuk alatt milyen nemzetközi kapcsolatra tettek szert. A két regiszter adatainak összehasonlításából kiderül, hogy Magyarországon átlagosan négy évvel korábban kapnak infarktust az emberek, mint Svédországban, nálunk nyolc százalékkal több köztük a nőbeteg, és csaknem kétszer annyian szenvednek magas vérnyomásban és cukorbetegségben is, holott ezek a kórok infarktus esetén jelentősen rontják az életben maradás esélyeit. Ami a kezelést illeti, a skandináv országban tíz százalékkal több infarktusos beteg esik át az elzáródott ereket megnyitó szívkatéterezésen, és csaknem négyszer annyian kapnak vérrögoldó gyógyszeres kezelést, mint Magyarországon. Így érthető, hogy az elszenvedett infarktust követő 30 nap alatt ötödével kevesebb beteg hal meg a svédeknél, mint idehaza. Ugyanakkor például a brit teljesítménynél már nem rosszabb a hazai.

A regiszter persze nem csak ilyen távoli összehasonlítást tesz lehetővé. Az eltérések országon belül is tetten érhetők. Az a vizsgálat, amelyben öt fővárosi kerület (II., III., IX., X. és XVII.) és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye adatait hasonlították össze, igazolta a papírformát: a kelet-magyarországi megyében 12 százalékkal több férfi és 15 százalékkal több nő kapott infarktust, mint a fővárosi kerületekben. Fontos muníciót szolgáltat a további vizsgálódásokhoz az is, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetem klinikáján az országos átlagnál 50 százalékkal magasabb a szívinfarktussal bekerülők halálozása. A 30 napos túlélésben viszont már nincsen eltérés. „A különbség oka nagy valószínűséggel az, hogy a Hajdú-Bihar megyeiek, illetve az ide kerülő szabolcsiak később és rosszabb állapotban érkeznek a klinikára, mint az ország más területein élők. Az okok kiderítése azonban nem a regisztert vezető intézmény feladata” – szögezi le Ofner Péter, a Gottsegen főigazgatója. A jelenség mögött sok minden lehet, az alapellátás, a hipertóniagondozás hibája vagy akár a mentés késlekedése egyaránt elképzelhető.

A regiszterből nyerhető adatok alapján lenne mit elemezniük a kórházak működtetéséért felelős, a „minőségfejlesztést” a nevében is viselő GYEMSZI-nek, a döntéshozó minisztériumnak vagy a szakmai kollégiumoknak. Megérne némi oknyomozást, hogy miközben a heveny szívinfarktussal diagnosztizált betegek 91 százaléka szívkatéterezésre is felkészült 19 centrum valamelyikébe kerül, miért csak minden másodikuk jut oda egyenesen, kitérő nélkül. A többiekkel köröznek még egy darabig, feltehetőleg a mentők, bár erről speciel nincs adat. Nemritkán előfordul, hogy olyan kórházba kerül a beteg, ahol ezt a beavatkozást nem tudják elvégezni, ezért tovább kell küldeni. Ennek ellenére a most életbe lépett kötelező infarktusjelentés az Országos Mentőszolgálatra mégsem terjed ki. Pedig nem lenne érdektelen megtudni, mi történik az eltévedt betegekkel. Egyelőre az is magyarázatra vár, hogy az infarktuson, majd a koszorúér-megnyitáson átesett, ám az ezt követő 30 napon belül mégis elhunyt betegeknek közel háromnegyede miért nem jutott újra kórházba.

Az európai szakmai ajánlások szerint azoknak, akiket nem lehet két órán belül katéterezőasztalra juttatni, vérrögoldó gyógyszert kell adni. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai szerint azonban egy év alatt mindössze tizenegyen kaptak ilyen terápiát. Pedig a kórházig élve eljutott betegek 13 százaléka úgynevezett későn jövő volt, vagyis több mint 12 órával a panaszai észlelését követően érkezett. Vitathatatlanul jó hír viszont, hogy a KSH adatai szerint az elmúlt 20 év jelentős javulást hozott a szívinfarktus-halálozásban. Míg az 1990-es évek elején egy év alatt ezer emberből tizenöttel végzett az infarktus, ma nyolc alatt van ez a mutató.