Az idei évértékelő beszédében Orbán Viktor valamennyi hívének szólt, aki bármilyen szempontból is elbizonytalanodhatott tavaly óta a kormány politikája láttán. Akár csak azért, mert Veszprémben elvesztették a kétharmadot, azért, mert a kormány külpolitikai orientációja masszív nemzetközi kritika tárgya lett, azért, mert egyes fideszesek gazdagodása már a saját tábor szemét is csípi, vagy azért, mert nem egy intézkedésről derült ki, hogy kapkodva vezették be, és a saját táboron belül is nagy ellenérzést szül.

Orbán azzal kezdte, hogy elutasította azt a vélekedést, miszerint egy elemző nagy vihart kavart nyilatkozata – a Századvéges G. Fodor Gábor egy interjúban leplezte le, hogy a Fidesz számára a polgári Magyarország nem volt több mint egy határozott szavatosságú idejű politikai termék – megbonthatja a Fidesz támogatóinak sorait. Orbán szerint a Fidesznek a tavalyi három választási győzelme, valamint négy év sikeres kormányzás után több önbizalma kell, hogy legyen. Orbán ezzel a felütéssel elkerülte, hogy beszéde magyarázkodásnak tűnjön. Végig magas lóról beszélhetett, és már az elején éreztette, hogy a kormány semmiből sem lép vissza.

Ez nem az önkritika ideje

Orbán azért leszögezte, a polgári Magyarország továbbra is a kormányzás vezérlő csillaga, kiegészítette azzal az újdonsággal, hogy ennek a polgári Magyarországnak nem egyszerűen a polgár a letéteményese, hanem a keményen dolgozók, akiknek a nevében a Fidesz-KDNP kormányoz, és akiknek az érdekében hozott intézkedéseket (lásd: rezsicsökkentés) tűzön-vízen át is megvédi. („Zászlónk magasan lobog, eszménk vezércsillaga a polgári Magyarország, ebben nem lesz változás száz évig” – szögezte le beszéde elején. A keményen dolgozók osztálya David Cameron kampányából lehet ismert, mint arra korábban a Török Gábor is rámutatott.)

Orbán Viktor a mai évértékelőn

Túry Gergely

Orbán és a pulpituson virító táblácska („Magyarország erősödik”) is azt üzente, jó úton haladnak, hogy megszülessen a finnhez, az osztrákhoz, a bajorhoz hasonló modell. Ennek alapja szerinte az, hogy Magyarország először ismerte fel Európában, hogy 2008 után új korszak kezdődik, és nem a régi folytatódik. (Ezt nem először hallottuk tőle, szokásos módon nyakon fröccsentve Európa – versenyképességének – kritikájával.)

A kormányfő csak a legvégén tért le a „büszkék lehetünk”-típusú kommunikációról, amikor Veszprémről szólt. Itt már arra hívta fel a figyelmet, hogy senki nem ülhet a babérjain, az ellenség nem alszik, három nyugodt kormányzati év helyett folyamatos harcra kell felkészülniük. És úgy is zárta beszédét, hogy Jó reggelt, Magyarország! Jó reggelt, magyarok! – amibe az apparátus, illetve a középvezetői gárda helyében akár egy kis fenyegetést is beleértenénk.

Orbán üzent a politikai irányvonalat kritizálóknak:

Hangsúlyozta, hogy a gazdasági válság után gyökeres fordulat következett be Európa történelmében. Szerinte nincs visszatérés a régi világhoz, és szemben számos európai vezetővel, országgal, az általa vezetett Magyarország jó úton jár. Elmondta, hogy míg Délkelet-Európa a megszorítások miatt szenved, Magyarország úgy tüntette el a költségvetési hiányt, hogy a társadalom sem rokkant bele. „A foglalkoztatás rekordokat dönt” – mondta egyebek mellett, és 2010-hez viszonyítva 455 ezer új munkahelyről beszélt, jótékony homályban hagyva, hogy ennek a számnak mekkora hányada ered közfoglalkoztatásból. Nemcsak a neoliberális, "megszorító" gazdaságpolitikával számolt le, hanem a liberális társadalompolitikával, a politikai korrektség dogmájával és a multikulturális társadalom eszményével is.

Orbán üzent azoknak, akik a diplomáciai irányvonalat kritizálják:

"Nehogy úgy járjunk, mint Tigris a Micimackóból, aki túlzásba vitte az ugrálást" – próbálta elviccelni Magyarország külpolitikai elszigetelődését, ami szerinte azért sem igaz, mert csak februárban "egy államfő, három miniszterelnök és kilenc külügyminiszter" járt nálunk. A külpolitikai mozgástér korlátairól a továbbiakban nem esett szó, ehelyett Orbán megnyugtatott mindenkit, aki kétkedően fogadta a keleti nyitás politikáját, hogy Magyarország jó úton jár azzal, hogy "szuverén és kezdeményező külpolitikával" elérte, "egyenrangú félként" tekintsenek ránk más európai államok. Miközben a kormányfő továbbra is elkötelezett EU és NATO-tagnak nevezte az országot, szövetségeseink később is különutas, lavírozó külpolitikára számíthatnak: Orbán egyszerre állna ki Ukrajna függetlenségéért, valamint Magyarország energiabiztonsága és gazdasági érdekei mellett; és azt sem szeretné, ha Oroszország kisodródna Európából, mert ezzel "visszatérne a hidegháború szelleme".

Orbán üzent azoknak, akik elbizonytalanodtak abban, hogy kiknek politizál a Fidesz:

A „polgári keresztény” középosztály megmaradt ideálnak, de mint írtuk, a Fidesz tárt karokkal várja a „keményen dolgozó magyarokat” is. Orbán társadalmi „liftekről és lépcsőházakról” beszélt, azt üzenve, aki dolgozik, az felemelkedhet a társadalmi ranglétrán, de addig is számíthat a kormány segítségére. A rezsicsökkentés, az alacsony infláció, az értéktartó reálbérek, a bankok elszámoltatása Orbán interpretációjában mind a kis egzisztenciáknak kedveznek. (Főleg az egykulcsos szja, illetve a családi adókedvezmény kerültek elő korábban, hogy a Fidesz a középosztály tetejét támogatja) A miniszterelnök semmi érdemit nem reagált arra a gyakran elhangzó diagnózisra, hogy társadalmi mozgás helyett bezáródtak a mobilitási csatornák, teljes társadalmi rétegek indultak meg a lejtőn, és szétszakadóban van a társadalom. Ehelyett egy ultramaratonista, háromgyerekes fogászról beszélt a kitartás példaképeként, amit lefordíthatunk úgy, hogy a közel emberfeletti egyéni teljesítmény a belépő a polgári középosztályba, nem az állam dolga, hogy odaemeljen valakiket.

Orbán üzent a párton belüli acsarkodóknak:

„Öregek a tanácsba, fiatalok a csatába!” – szögezte le Orbán pénteki évértékelőjében, megvédve lényegében Lázárt, Rogánt, akiket az utóbbi időben a párton belül is gyakorta támadtak. Orbán szerint az urizálás és a korrupció főbűnösei nem a Fideszben keresendők, hanem a „kommunista milliárdosok” között, akik szétlopták az országot, elvették a 13. havi nyugdíjat, most viszont álszent módon „krokodilkönnyeket hullatnak a szegényekért”.