Idén már az első félévben 100 ezernél több migráns érkezett Magyarországra: elsöprő többségükben nem azért, hogy elvegyék a magyarok munkáját, hanem egyszerűen csak áthaladnának az országon. A mégis maradók integrációját azonban sem kormányzati intézkedések, sem hathatós állami segítség nem könnyíti.

„Oldjátok meg ti!”, a civilek szerint így fordítható le, hogy a mai napig nem ültek össze a minisztériumok szakértői kidolgozni egy integrációs stratégiát. A civil szervezetek kapacitásaik függvényében helyt is állnak, és a migránsügy többi szereplőjéhez képest nincsenek is végletesen leterhelve, ugyanis évről évre kevesebb külföldi telepszik le Magyarországon.

„Olyan ez, mintha rózsaszirmokat szórnánk egy háború dúlta városban”, érzékeltette a migránsok beilleszkedését segítő civil szervezetek hatókörét Szántó Diána, az Artemisszió Alapítvány elnöke. Az Artemisszió mellett a Jövőkerék Alapítvány és a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület is igyekszik előmozdítani a bevándorlók integrációját.

Egy-egy projektbe jellemzően száznál is kevesebb bevándorlót vonnak be, ami a Magyarországon hosszabb távon letelepedők csak egy töredékét jelenti. Ezeket leggyakrabban az EU Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapjából és a Norvég Civil Alapból finanszírozzák. Az erőfeszítéseik kétségtelenül fontosak, de nagy léptékű kormányzati programok nélkül elszigetelt példák maradnak.

Nyomor itt, luxus ott

Nem kenyeret osztunk az éhezőknek, hanem hidakat próbálunk építeni oda, ahol nincsenek – írta körül a régebb óta működő civil szervezetek és a kifejezetten a mostani helyzet miatt létrejött civil kezdeményezések közötti különbséget Szántó Diána. A migránsok integrációját segítő civil szervezetek már évekkel ezelőtt „leosztották” a feladatokat, egymást kiegészítő mozaikokként fedik le a területet. Az Artemissziónál a kultúrák közötti párbeszédet igyekeznek előmozdítani, a Jövőkerék a munkaerőpiacra belépést ösztönzi, a Menedék pedig hagyományosabb segítő szervezet, ahol az oktatási kérdésekre külön összpontosítanak.

Facebook / Artemisszió Alapítvány

Akik viszont részt vesznek egy programban, azok sok segítséget kapnak a beilleszkedéshez. Nyelvet tanulhatnak és a leghétköznapibb problémák megoldásában is segítik őket, ezek mellett a közösségépítő programoktól kezdve a gyerekeknek tartott különórákon át a munkavállalási tréningig rengeteg lehetőség közül válogathatnak. A kínálatot az uniós pályázati kiírások határozzák meg. Pontosan ennek az esetlegességnek a kiszűrése miatt lenne fontos az állami szintű akcióterv. Ugyanis ad absurdum még az is előfordul, hogy a közösségi támogatás a bevándorlók jógatanfolyamára vagy az érdekeik érvényesítését segítő asszertív tréningére megy el – ami biztos fontos, mégis inkább luxusszolgáltatásnak mondanánk.

Erőforrásokkal bástyázzák körül a bevándorlókat

„A szociális segítő szakma lényege, hogy körülbástyázzuk a segítséget kérőt erőforrásokkal” – fogalmazta meg általánosan Kiss Adrienn, a Jövőkerék Alapítvány szociális munkása. A legfontosabb ilyen erőforrások a bevándorlók esetében a nyelvismeret, a kapcsolatrendszer, az iskolázottság és a munka.

A nyelvi akadályok mindenütt problémát jelentenek a migránsoknak, de Magyarországon kifejezetten sok bevándorló küszködik azzal, hogy magyar nyelvtudás nélkül nem jut egyről a kettőre. Az állami ingyenes magyarnyelv-kurzusokat tavaly szüntették meg, azóta a bevándorlóknak maguknak kell megszervezniük a nyelvtanulást, saját zsebre. Ezért több civil szervezetnél is indítottak magyar nyelvi kurzusokat, amiket főleg önkéntesek tartanak a nyelvtanárok magas óradíjai miatt. Az önkéntesekre támaszkodás általános, de a civilek szerencséjére rengeteg lelkes ember igyekszik nekik segíteni a multinál dolgozó irodistáktól a kihívást kereső kismamákig.

Jógaóra a Jövőkeréknél

Facebook / Jövőkerék - Women's Project

Szintén nehéz egy idegen országba érkezőnek, hogy elveszíti korábbi kapcsolatrendszerét, olykor a családját is. Egy ismeretlen kultúrában, a nyelv ismerete nélkül a lehetetlenhez közelít az ilyen hétköznapi kapcsolatok építése, ezért is helyezik a hangsúlyt a civilek a közösségi programokra. Például a Jövőkerék nemrég indult Új Otthon projektje azt célozza, hogy a programba bevont bevándorló nők önsegítő közösséggé szerveződjenek.

A migráns nők kifejezetten sok nehézséggel találkoznak: sokan olyan kultúrából érkeznek, ahol nem kell a nőknek dolgozniuk, továbbá a gyerekek nevelése sem egyszerű – elég csak arra gondolni, hogy a magyar oktatási rendszer mennyire nincs felkészülve migráns gyerekek fogadására.

Sok múlik a tanáron

„A migráns gyerekek alacsony számának egyik következménye, hogy nem alakultak ki a közoktatásban rendszerszintű gyakorlatok a gyerekek oktatásának, sikeres integrációjának elősegítésére” – értékelte a helyzetet Hetzer Kata, a migránsok oktatásával is foglalkozó Menedék Egyesület munkatársa.

A tanár és főleg az igazgató nyitottságán rengeteg múlik. A civilek szerint egyébként a nyelvi akadályoknál nagyobb problémát jelenthetnek a kulturális különbségből adódó konfliktusok, pedig Hetzer szerint az iskolában kellene megtapasztalnia először a gyerekeknek a többségi társadalom elfogadását.

Facebook / Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület

Ahogy a gyerekek az iskolán keresztül, úgy a felnőttek a munkán keresztül illeszkedhetnek be legkönnyebben új közegükbe. A Jövőkeréknél egyenesen a munkához segítésre specializálódtak: tréningeken túl gyakornoki programjuk is volt már bevándorlóknak, és a jövőben vállalkozások beindításában is segédkeznének. Az eddigi tapasztalataik jók: a résztvevők közül jó néhányan még a programok, képzések alatt munkába tudnak állni

A talpraesettebbek jönnek

Szántó Diána szerint a migránsok egyébként sem azok, akik „ki sem dugják az orrukat a falu határán", hanem éppen azok a kezdeményező, kreatív emberek, akiket szívesen alkalmaznak és vállalkozóknak is alkalmasak. Ezért sem meglepő, hogy az átlagnál leleményesebb bevándorlók közül sokan könnyen megtalálják helyüket a befogadó társadalomban, ami természetesen a társadalom hozzáállásán, és a nekik nyújtott segítségen is nagyban múlik.

A társadalom formálását és a bevándorlók integrációjának segítését a civilek kormányzati segítség nélkül csak kis léptékben képesek segíteni. Az általuk elindított változások csak akkor lesznek igazán hatékonyak, ha a civil szféra és az állami intézményrendszer összehangoltan működik. Mészáros Attila jelenleg ennek pont az ellenkezőjét látja: „Mi apránként tudunk építkezni, ezért is dühítő, hogy több év munkáját egy több száz milliós kormányzati ellenkampány pillanatok alatt képes lehet ledarálni.”