szerző:
MTI/hvg.hu
Tetszett a cikk?

A Kúria elnökhelyettese szerint a forradalom és szabadságharc közelgő évfordulója indokolttá teszi, hogy az igazságszolgáltatás és a jogtudomány történeti távlatból értékelje a forradalom leverését követő politikai megtorlást. Egyelőre több szakmai álláspont csap össze ez ügyben.

Az 1956-os forradalom közelgő, 60. évfordulója alkalmából az igazságszolgáltatás és más jogi szakterületek vizsgálatokat, elemzéseket végeznek, jogászok áttekintik például a korabeli megtorló ítéletek, köztük a Nagy Imre-ügy tanulságait is – írja a Magyar Idők hétfői számában.

1956 után több mint kétszáz halálos ítéletet hirdettek ki a bíróságok, a Kúria most azt vizsgálja, milyen jogi-szakmai keretek közt lehetne ezektől elhatárolódni.

Meg is semmisíthetik

A lap információja szerint szakmai műhelyekben több álláspont csap össze, de mindinkább uralkodóvá válik az a nézet, hogy a Legfelsőbb Bíróság eredeti álláspontjának megfelelően a hasonló esetekben a genfi egyezményeket kell alkalmazni. Azokból pedig az következik, hogy nem az egykori halálos ítéletek hatályon kívül helyezése a megoldás, hanem a döntések megsemmisítése.

Így történhet ez Nagy Imre miniszterelnök halálos ítéletével is. Nagy Imrét és társait 1958-ban halálra és szabadságvesztésre ítélték. A volt miniszterelnököt és mártírtársait 1989. július 6-án – ítéletük hatályon kívül helyezésével – törvényességi óvás nyomán rehabilitálták a hajdani vádak alól. Magyarországon egyébként a rendszerváltás idején négy semmisségi törvényt hoztak, de a Nagy Imre-ügy nem ezek közé tartozott. Szakmai berkekben még nem alakult ki konszenzus arról, indokolt-e lépéseket tenni a semmisség kimondásáért Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós egykori ítéletei kapcsán.

Kónya István, a Kúria elnökhelyettese szerint az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő évfordulója mindenképpen indokolttá teszi, hogy az igazságszolgáltatás és a jogtudomány immár történeti távlatból értékelje a forradalom leverését követő politikai megtorlást. 

Elmondta: az igazságtételt szolgáló semmisségi törvényekből, a sortűzügyek ítélkezési gyakorlatából, valamint az egyes esetek felülvizsgálatakor szerzett tapasztalatokból arra lehet következtetni, hogy a megszálló hatalom erejére támaszkodó diktatúra az igazságszolgáltatás látszatát keltve valójában politikai gyilkosságokat követett el. 

Az elnökhelyettes hozzáfűzte: a halálos ítéletekkel zárult bírósági eljárások nem ítélkezésnek, hanem leszámolásnak nevezhetők, sérthették a humanitárius jogot, s ezért nem részei az igazságszolgáltatásnak. 

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!