Doppingkörkép Rio előtt: „Előbb-utóbb mindenki lebukik”

– Mostanában szenzációszámba megy a teniszező Sarapova és több orosz élsportoló lebukása a meldoniumfogyasztás miatt. Nyakunkon a foci-Eb és az olimpia. Mire számít, lesznek még tömeges lebukások, esetleg más hatóanyaggal is?

– Olyan ez, mint a Gauss-görbe: egy ideig fölfut a lebukások száma, mert nyilván sokan használnak bizonyos szereket, aztán ritkulnak a pozitív esetek. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, a WADA januártól éppen azért tette át a meldoniumot a monitoringlistáról a tiltólistára, mert azt mutatták a mérései, hogy sokan használják, és tényleg van teljesítménynövelő hatása.

Tiszeker Ágnes

Stiller Ákos

– Ha erről a szerről, mint hírlik, már a nyolcvanas években tudni lehetett, hogy mire használják, miért csak idén tiltották be?

– A meldonium csak 2014 után került fel a monitoringlistára, akkortól figyelték a WADA munkatársai, és végeztek vele is kísérleteket. Azt találták ugyanis, hogy a volt szovjet tagköztársaságokban és a Baltikumban nagyon magas arányban szedik, főleg azokban a sportágakban, amelyekben az izomerőnek nagy szerepe van. Amit korábban lehetett tudni erről a hatóanyagról, az nem a WADA információja volt. Állítólag egykor az Afganisztánban harcoló orosz katonáknak adták, mert fokozta a teljesítményt. De ezek nem hivatalos hírek voltak.

– Lehetséges, hogy a Sarapova által előadott magyarázatot – azt mondta, nem nézte a WADA honlapját, így nem tudta, hogy tiltólistára került a gyógyszere – elfogadja a WADA?

– Jobban tette volna Sarapova, ha csendben marad, amit ugyanis elmondott, azért a WADA biztosan kérdőre vonja. Mert már az is elképzelhetetlen (és elfogadhatatlan), hogy egy dollármilliókat kereső teniszező stábjában nincs olyan ember, aki az ő karrierjét érintő kérdésekkel foglalkozik, és ő maga sem törődik vele. De amikor azt mondta, hogy tíz éve szedi megelőzésképpen a meldoniumtartalmú Mildronate szívgyógyszert, nagyot hibázott. Az önmagában is csoda, hogy egy szívbeteg tíz éve ilyen teljesítményre képes, de erről a gyógyszerről a gyártó is azt írja, hogy csak 4–6 hétig szedhető. Ráadásul Sarapova hétéves kora óta az USA-ban él, ahol ez a gyógyszer nincs törzskönyvezve, nem is ismerik, nem szerezhető be, tehát az nem történhetett meg, hogy panaszkodott, hogy szúr a szíve, az orvos pedig ezt írta fel neki.

– Az orosz sportolók lebukásai mögött vajon csak az áll, hogy ott fertőzöttebb az élsport, mint a világ más vezető sporthatalmainál, vagy tekinthetjük ezeket az ügyeket az amerikai sportdiplomácia győzelmének?

– Kézenfekvő, hogy egyből a Nyugat és Kelet harca jut az ember eszébe, de bízom abban, hogy nem erről van szó. Sajnos ilyen az élsport. Doppingolnak az oroszok, az amerikaiak, a kínaiak és még a magyarok is. A különbség az, hogy ha egy amerikai sportoló doppingol, akkor mögötte egész orvosi stáb dolgozik, gyógyszergyártó, laboratórium, vagyis biztos, hogy rengeteg pénz van a háttérben. De ez nem feltétlenül érinti az USA kormányát vagy az amerikai sportszervezeteket. Amíg tehát a nyugati sportoló individuum, addig a keleti a népét képviseli, központosított érdekek mentén – ez, ha visszagondolunk a volt szocialista országok történetére, nem újdonság. Egyébként azt, hogy az oroszoknál valami zajlik, lehetett sejteni, de arra, hogy ilyen, államilag szponzorált, velejéig rothadt a rendszer, szerintem a WADA sem számított. Persze nem kizárólag az oroszokban kell gondolkodni, emlékezzünk csak az USA-beli THG-botrányra, Marion Jones atlétára és az ő korosztályára. Tíz évig sejthető volt, hogy valamiféle dizájner szteroidot szednek, látszott az eredmény, a testkép változása, de sokáig nem tudták kimutatni a doppingszert. Ám ez a példa is mutatja, hogy előbb-utóbb mindenki lebukik.

– Vannak sportágak vagy versenyek – például a Tour de France –, ahol a józan ész szerint lehetetlen dopping nélkül elérni az elvárt teljesítményt. A szakembernek is vannak ilyen „előítéletei”?

– A szakember feladata, hogy gyanakodjon, például a testkép változásánál, egy-egy idősebb vagy éppen nagyon fiatal sportoló hirtelen eredményjavulásánál. De a gyanú egy dolog, az az izgalmas, hogy mit lehet bizonyítani. Azt azért mindenképpen el kell mondani, hogy az országúti kerékpár, a BMX vagy a mountain bike nem említhető egy lapon a Tour de France-szal. Mert ott nem az a kérdés, elértük-e az emberi teljesítőképesség határát azzal, hogy valaki egy 200–220 kilométeres szakaszon a hegynek fölfelé végig tud menni 50–60 kilométer/órás sebességgel, hanem hogy mindezt három hétig, abszolút szélsőséges időjárási körülmények között is tudja-e. Ha tehát arra kell válaszolnom, hogy például a Tour de France elképzelhető-e dopping nélkül, akkor azt mondom, hogy nehezen.

Maria Sharapova

AFP / Leon Neal

– Egy-egy szer hatása sokszor csak néhány hétig tart, éppen addig, amíg szükséges. Ha ügyelnek arra, hogy időben kiürüljön a szervezetből, ki lehet játszani az ellenőrzéseket?

– Már nem az van, mint régen, amikor mindenki Nerobolt evett, tökmindegy volt, hogy atléta vagy úszó. Ma szinte névre szóló a doppingolás, más a felkészülési és más a versenyidőszak, egy-egy sportágban más-más mozgásformák vannak, és mindegyikhez lehet olyan szert találni, ami ezeket befolyásolni képes. Az ellenőrzést a legkézenfekvőbb olyan szerekkel kijátszani, amelyek nincsenek törzskönyvezve emberi használatra. Tehát ellenőrző, engedélyeztető hatóság sosem látta, és kifejezetten a sport számára, titkos laborokban készülnek. Ezeket hívjuk dizájner szereknek, és a dizájner drogokhoz hasonlóan velük is az a probléma, hogy nem ismerjük az összetételüket, a mellékhatásaikat. Óriási a kockázat, beleértve a betegséget és a halált is, miközben a dopping előállítóinak sincs idejük kísérletezgetni. Ezeket a szereket élesben, a sportolókon tesztelik. Ezért a doppingolók fejével kell gondolkodni. A WADA-nak van ilyen programja, amikor kémikusok, gyógyszerészek, vegyészek ülnek egy asztalnál, és vegyületeket rajzolgatnak föl. A kölni WADA-labornak volt már sikeres tesztje, amikor kitalált egy új szerkezetet, csinált rá egy tesztet, megvizsgált vele vizeleteket, és kiderült, hogy sok mintában benne van, mert ez már létező doppingszer. A kijátszás ellen ma a legnagyobb fegyver a minták tízéves megőrzése. Lance Armstrongnak a pályafutása során ötszáz negatív doppingtesztje volt, miközben ma már tudjuk, hogy a karrierje teljes ideje alatt doppingolt.

– A doppingellenőrök mennyivel vannak lemaradva az új szerek fejlesztői mögött?

– A THG idején tíz évről beszéltek, most szerintem egy-két évről van szó. Ez őrült verseny. Nemrég a WADA-kongresszuson az Interpol képviselője arról beszélt, hogy a doppingszereknél egy dollár befektetés 30 dollár nyereséget hoz. Ugyanazokat a csatornákat találja meg a dopping, mint a kábítószer, és már megjelent a maffia is. Egy-egy ilyen botrány, mint Sarapováé, alkalmat ad az ismeretterjesztésre. Ez azért is fontos, mert például az edzőterembe lemenő 16 éves fiúkat azonnal ellátják olyan étrend-kiegészítővel, amiben anabolikus szteroid van.

– A Magyar Antidopping Csoport 2016-tól újabb négy évre kapott megbízást ellenőrzésekre. A magyar szempontból lebukásokkal teli athéni olimpia óta változott a sportvezetés hozzáállása?

– Rengeteget. Az olimpiai bukás mindig szégyen, ott egy nemzet áll pellengéren. Ezért ma már minket is jobban elfogadnak, és mindenki tisztában van azzal, hogy itthon is találunk pozitív mintákat. A nemzeti doppingellenes szervezeteknek szakmailag teljesen függetleneknek kell lenniük, ez Magyarországon is így van. Sem a Magyar Olimpiai Bizottság, sem az állam nem szólhat bele, hogy mi kit, mikor, milyen módszerrel és hányszor ellenőrzünk. Ilyen szempontból a mi főnökünk a WADA, neki kell beszámolnunk a szakmai programunkról, és minden adatunkat, határozatunkat kötelesek vagyunk megküldeni neki. Ő bármikor fellebbezhet a döntéseink ellen, és a lausanne-i sportdöntőbíróság elé citálhat. Az idei 1500, illetve a tavalyi 1100 mintavételhez szükséges forrást viszont a MOB-on keresztül az állam fedezi, pénzügyi elszámolási kötelezettségünk van vele szemben.

– Ennyi mintavétel elég ahhoz, hogy nyugodtak lehessünk, nem lesz magyar doppingügy Rióban?

– Ebben a szakmában soha sincs százszázalékos garancia arra, hogy egy sportoló nem nyúl tiltott eszközökhöz. Mi azt tudjuk vállalni, hogy azonos színvonalon, azonos szakmai tudással ellenőrizzük a magyar sportolókat, úgy, ahogy ez Rióban is történik majd.