A Corvinus századvéges rektorának van egy sajátos korrupcióértelmezése

„Édesanyám máig állítja, hogy csak tizenhárom éves koromig tudott beszélgetni velem, mert érzelmileg és fizikailag is korán leváltam a családról” – tér ki hajdani függetlenségi törekvéseire a napokban 60. életévét betöltő tudós. Nyomdász édesanyja és szabó édesapja is Körösladányban élt. Tízéves korától sportolt: „Esterházy Marci barátommal együtt fociztunk.” A Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola magyartanára, Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni „meglátott bennem valamit, neki köszönhetem, hogy az átlagnál hamarabb ért meg bennem az önkifejezés vágya”.

Angol–magyar szakon kezdett a Szegedi Tudományegyetemen, de már az ELTE-n végzett angol–történelem szakon, majd a Madách Imre Gimnáziumban tanított. 1986-tól a Világosság szerkesztője lett. Ott megismerkedett az akkori ellenzék néhány tagjával, de „vegyes benyomásokat” szerzett róluk. „Azt is komolyan gondoltam, hogy egy filozófusnak nincs dolga a politikában. Soha egyetlen pártba se léptem be.” 1991-ben mai egyeteme jogelődje, a Közgáz politikatudományi tanszékén lett oktató, 2002-től a Politikatudományi Intézet vezetője. 2011-ben a Fidesz-közeli Századvég Alapítvány elnöke lett. A minap ellenjelölt és ellenszavazat nélkül, négy tartózkodás mellett választották a Corvinus rektorává.

Feleségével kamaszként ismerkedett meg, és 1984 óta ugyanabban a XI. kerületi lakásban élnek. Két fiuk közül Tamás politológus, korábban Navracsics Tibor kabinetfőnöke volt, ma a Századvég vezető elemzője. Péter a Természetjárók Szövetségében dolgozik. „Szabadidőmben verseket írok és ógörögül tanulok, meg szeretek mosogatni, mert közben jól lehet gondolkodni.”

HVG: Feszélyezte, hogy maga Orbán Viktor nyilatkoztatta ki, hogy önnek kellene a Corvinus rektori székébe kerülnie?

Lánczi András: A Népszabadság írta ezt, valamilyen fontos Fidesz-emberre hivatkozva. A kérdésről ugyanakkor az egyetem szenátusa dönt. Pontosabban csak véleményeznek, de én előre jeleztem, hogy ha nem kapom meg a többségi szavazatot, nem vállalom a megbízatást. Azt is mondtam, hogy én nem akarok rektor lenni, de mindent megteszek azért, hogy az legyek. Vagyis nem személyes ambícióm a rektorság, hanem komoly szellemi vállalkozás, amellyel meg tudom mutatni, milyennek kellene lennie az ország első számú társadalomtudományi egyetemének. A szenátus ellenszavazat nélküli döntése sokakat meghökkentett, de mutatja: hittek nekem.

HVG: Nem tart attól, hogy az ön századvéges előélete vagy az MNB-tanszék megalakítása miatt a campust besorolják a kormány háttérintézményei közé?

L.A.: Nekem huszonöt éves munkám van ebben az egyetemben. Az MNB-vel pedig a szerződést nélkülem kötötték. Évek óta nem beszéltem Matolcsy Györggyel, de tudom, szívesen segítene, hogy az intézmény a magyar közgazdászképzés fellegvára maradjon, és még jobb legyen. Kettőnk elképzelése itt találkozik. Három évig tart a mandátumom, és nem vagyok újraválasztható. Ezalatt nem lehet csodát tenni, de az irányokat be lehet állítani.

HVG: Van akkora befolyása, hogy be tudja lopni a hatalom szívébe a Corvinust, amelyet az utóbbi években megcsonkítottak, be akartak olvasztani más egyetemekbe?

L.A.: A kérdés abból a hallgatólagos feltételezésből indul ki, hogy ezt az egyetemet nem kedvelik a jelenleg hatalmon lévők. Belülről ez egészen másként látszik. Jó kapcsolatot ápol az intézménnyel Szijjártó Péter és Varga Mihály is, akik itt szereztek diplomát, és végtére is ide járt a miniszterelnök lánya is, akinek volt egy kurzusa. De miért is ne lehetne?!

HVG: Orbán Viktort már a rendszerváltás előtt is ismerte?

L.A.: Csak 2002-ben ismerkedtem meg vele, amikor a Lendvay utcában meglátogattam Navracsics Tibort, akivel a kilencvenes években a Közgázon szakmai és emberi együttműködés alakult ki közöttünk. Egyszer csak benyitott valaki a szobába: Orbán Viktor volt. Korábban is bemutatkozhattam volna neki, de én ilyen szempontból magamnak való vagyok. Nem törekedtem ezekre az ismeretségekre, de ha jöttek, akkor szívesen álltam elébük.

HVG: Kutatói vagy üzletemberi erényeinek tulajdonítja a Századvég sokmilliárdos megbízásait?

L.A.: A hipokrízist nem kedvelem. A századvéges munka a mai napig a magyar kormányt, ezen belül a miniszterelnököt támogatja, ezt én büszkén vállalom. Minden kormánynak szüksége van háttérintézményekre, és mi intenzív munkát végeztünk az utóbbi öt évben. A modell annyiban különbözik az előző, baloldali-liberális kormányokétól, hogy ott sok háttérintézmény volt. Remélhetőleg egyszer megismerhetjük a kifizetési listáikat és a tanulmányaik tartalmát is.

HVG: Eddig tiltott gyümölcsnek számítottak a Századvég-tanulmányok vagy az MNB-alapítványok kifizetései. Önt nem szokta idegesíteni, ha olyasmit titkolnak el, amihez úgy érzi, köze van?

L.A.: Nem értem az újságírókat. Az utóbbi huszonöt évben ez nem hiányzott, csak most? A közpénz elköltése a közre tartozik. A Miniszterelnökségtől kiperelték a Századvég tanulmányait, mellesleg az Orbán-kormány által hozott adatkezelési törvény alapján. De ettől fogva magam is mindent látni szeretnék, hogy korábban miért és mennyit fizettek a 2010 előtti kormányok. A probléma az, hogy nehéz meghúzni a határt közérdek és nemzetbiztonsági ügy között. Mert a nyilvánossá tett dokumentumokat nem csak mi olvassuk itthon. Ennyire nem lehet senki sem rövidlátó.

HVG: Többször beszélt a politika „felsőbbrendűségébe” vetett hitéről. Tényleg úgy gondolja, hogy nem baj, ha a gazdaságtól a kultúráig minden alárendelődik a hatalomnak?

L.A.: A politika attól politika, hogy prioritásokat kell megállapítania az élet minden területén. Közösségi lények vagyunk, emiatt folyton vannak irányítók és irányítottak. A politikai vezetést nem lehet egyfajta szaktudással kiváltani. Hiába tudja a közgazdász a tutit, politikusként biztosan meg fog bukni.

HVG: Egyik gondolatmenete szerint – kissé leegyszerűsítve – a korrupció elfogadható, ha a politika szándéka szerinti klientúracserét szolgálja.

L.A.: Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk.

HVG: Mindig elhárítja, hogy Orbán Viktor tanácsadója lenne, mégis sokszor úgy tűnik, a kormányfő azt teszi vagy mondja, amit ön is gondol. Érez vele lelki rokonságot?

L.A.: Szerintem Orbán Viktor tehetséges kormányzást valósít meg. Esetében pontosan arról van szó, amit én is vallok és írok a publikációimban: a vezetés kreativitás. Higgyék el, ebből egyszer, száz év múlva, nagyon érdekes szakdolgozatok születnek majd.