Nem elegáns arról beszélni, hogy mi ezt előre megmondtuk. Üsse kő, akkor most nem leszünk elegánsak

– ezzel kezdődik a Magyar Idők szombati vezércikke, amelynek célja, hogy utólag is megmagyarázzák, a kormányzati pártlap készítői miért hagyták ott a G-napon Simicska Lajos médiabirodalmát. Természetesen nem azért távoztak, hogy Orbán Viktort szolgálhassák tovább állami hirdetések milliárdjaiból szélvédetté tett hasábokon, és közöljenek bármilyen kommunikációs hadjáratot, amelyet a központból vezélnyelnek. Nem, a Magyar Idők szerkesztősége azért dolgozik a kormánypárt szócsövénél, hogy ne egy másik párt szócsövénél kelljen dolgozniuk. Világos.

A hosszú cikk nem kevés szenvedéllyel vádolja Simicskát a jobboldali újságírás lerombolásáért, és nyíltan közlik, hogy miatta kellett új birodalmat építeniük az "orbánistáknak". A cikk talán túl mély bepillantást is enged a sorok között a valaha együtt dolgozó emberek egymás iránti érzelmeibe.

Az igazán figyelemre méltó része azonban a vége. Azt állítja a Magyar Idők:

Ki tudja, milyen aljas lejárató történeteket tákol össze a dölyfös sértettségtől eltorzult lelkület valamikori barátjáról. Állítólag kettőt is. Az oligarcha talpnyalói legalábbis ezzel próbálják vigasztalni az egyre inkább elbizonytalanodó, megkeseredett munkatársakat a médiabirodalmon belül, ettől várják a G-nap harmadik évfordulóján a nagy februári földcsuszamlást a politikában.

Magyarán a kormányban és annak lapjában azzal számolnak, hogy jövő februárban két Orbánra veszélyes támadás érkezik Simicska részéről. Az egyik szerintük a külföldi bankszámla lehet, amiről már Vona Gábor is beszél. Ennek a történetnek a diszkreditálását a Magyar Idők már elkezdte (és Gyurcsány Ferenc is segíti, ahol tudja).

A magyar politika legnagyobb rejtélye, van-e Simicskának muníciója Orbán ellen. És ha van, képes-e azt a támadást is elhárítani a kormány azzal a médiabirodalommal, amelynek alapítói cseppet sem elegáns vezércikkükben triumfálnak 5 hónappal a válaszások előtt.