Most, miután a Magyar Posta kézbesítette a nemzeti konzultáció hőn áhított kérdőíveit, az esélyegyenlőség lovagias szabályai szerint meg kell adni az esélyt a másik félnek is. Ennek jegyében tesszük fel a következő kérdést:
Soros György 25 évvel ezelőtt azt fejtegette a rövid életű kulturális folyóirat, a Lettre Internationale hasábjain, hogy amennyiben a rendszerváltó országokban nem lesz gazdasági javulás, és a demokratikus pártok szétmorzsolódnak, akkor „antidemokratikus, demagóg, primitív diktatúrák” alakulhatnak ki.
Ön szerint ma Magyarországon antidemokratikus, demagóg, primitív diktatúra van kialakulóban? Igen vagy nem?
Gyanítható, hogy kormányzati körökben a maguk módján már rég megválaszolták a kérdést, ezért akarják a Közép-európai Egyetemet is kiebrudalni az országból. Ezt még annak rektorhelyettese, Portré rovatunk alanya, az Egyesült Államokból hazatelepült Fodor Éva sem sejtette meg: „Nagyon naiv voltam: elhittem, hogy még ha Soros Györgyöt kikiáltották is közellenségnek, az egyetemnek nem lesz bántódása.”
Soros lemészárlása már túlmegy a szokásos politikai karaktergyilkosság keretein, pedig azok sem túl szívderítőek. Ennek a kampánymódszernek a mechanizmusát Fókuszban rovatunk tárja fel. A 2000. példányának megjelenését ünneplő HVG pedig azokból a címlapokból kínál válogatást, némi múltidéző magyarázattal, amelyeken az éppen regnáló miniszterelnökök tűntek fel, soros teendőikbe bonyolódva. A csúcstartó Orbán Viktor – ki más? –, aki 38-szor volt címlapszereplőnk. Ebbe az is belejátszik, hogy legtöbb minisztertársa semmiféle emléket nem hagyott a széles nyilvánosságban. Orbán érdekházassága emelte Torgyán Józsefet miniszteri bársonyszékbe, majd az elhidegülés után kipenderítette onnan.
Egy olyan országban, amelyben elterjedt a churchilli mondás, amely szerint csak annak a statisztikának higgyünk, amelyet magunk hamisítunk, nem árt tisztázni, mi a magyarázata, ha a hivatalosnál nagyobb inflációt érzékelünk. Ezt vizsgálja Gazdaság rovatunk.
De vissza a politika világához, annak is az első vonalához. Nem kecsegtet demokratikus kibontakozással sem Kína, sem Oroszország. Az előbbiben Hszi Csin-ping, a generációváltás szabályait megszegve, egyszemélyi uralma megszilárdítására tör, és ennek jegyében bekerült a pártalkotmányba, ahol eddig csak Mao Ce-tungot és Teng Hsziao-pinget nevesítették. A diktátort és a reformert. Azt, hogy Hszi mivel érdemelte ki a megtiszteltetést, a Világ rovat villantja fel. Oroszországban Vlagyimir Putyin elnök is egyre több hatalmat összpontosít, és az orosz nemzet új „cárjaként” inkább vonzódik Sztálinhoz, mint Leninhez. Az egykori hivatalos nevén Nagy Októberi Szocialista Forradalom körüli aktuális dilemmákat a Szellem rovat ismerteti. Mi pedig, továbbra is az esélyegyenlőség jegyében, maradjunk Soros látnoki szavainál:
„A kommunizmus összeroppanása nem a szabad társadalom diadala, hanem annak nagy megpróbáltatása.
Meg kell tanulnunk, hogy a szabad társadalom nemcsak az önérdekre épül, hanem a szabad társadalomba vetett hitre is.
Ha ezt elfogadjuk, a szabad társadalom túléli ezt a krízist. Ha nem, akkor bele fog bukni.”
A szerző a HVG szerkesztője
