Jakus Ibolya: Könyvek és disznóságok

Vajon milyen pecsenyét sütögetne a Fidesz-vezérkar a világirodalom leghíresebb könyveiből gyújtott tábortűznél? A bornírtnak tűnő kérdés Szellem rovatunk cikkéről jutott eszembe, mely Vlagyimir Szorokin orosz író borúlátó utópiáját ismerteti az elit új hóbortjáról. A grill 'n' book partikon Csehov kötetein pirítják a garnélát, James Joyce regényeinek parazsán sül a steak, a legjobb ízhatásokat azonban a Holt lelkek eltüzelésével lehet elérni.

A magyaros disznóságok kotyvasztásához a legjobb választás alighanem Umberto Eco A prágai temető című könyve lenne, melynek szállóigévé vált alapkérdése –

ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet?

– akár a Fidesz minapi kongresszusán is elhangozhatott volna. Ám míg a regény idegen-, nő- és zsidógyűlölő, de a legjobban a hamisításban és az összeesküvés-elméletek kreálásában teljesítő antihőse méltán kiérdemelte a világirodalom leggonoszabb karaktere titulust, a kormánypárt hús-vér szónokai népszerűségük növelését és választási győzelemre váltását remélik Soros György tébolyult démonizálásától. Németh Szilárd ezúttal nem pacalreceptet osztott meg nertársaival, hanem Soros ellen hirdetett harcot, Rogán Antal a sorosista sajtónak üzent hadat, Orbán Viktor pedig – akinek a Kádár-kori pártkongresszusokat idéző beszédéből szemelvényeket közlünk – a Soros-féle hálózatok, civil szervezetek ügynökeinek kiszaglásával riogatott. És vonatkozó cikkünkből is jól látszik, a kútmérgezés hatásos: a nemzetbiztonsági kockázatnak minősített civil szervezetek gyorsan szorulnak ki a közélet minden területéről, finanszírozásuk egyre inkább ellehetetlenül, ráadásul a megbélyegzést előíró civiltörvény elleni népszavazási kezdeményezés magukat az érintetteket is megosztja.

Bár Orbán szerint „csak idő kérdése, és az egész nyugati világban győzni fogunk”, cikkeinkből az időről inkább az derül ki, hogy megállt. Például a magyar oktatásban, amelyről Radó Péter kutató azt fejtegeti interjúnkban, hogy először a XX. századi feltételeket kellene megteremteni az iskolákban, utána lehet csak XXI. századi célokról beszélni. Nem jobb a helyzet a bérek tekintetében sem. Bár Fókuszban összeállításunk apropóját az adta, hogy az unió kelet-közép-európai tagországaiban nőnek a leggyorsabban a keresetek, azért – hogy ismét Orbánt idézzük – bőven van mire szerénynek lenni. A bruttó átlagbér még mindig nincs ezereurónyi, a magyarok többsége a töredékét keresi a Nyugatra vándorolt „rabszolgák” fizetésének, és Maslow híres szükségleti piramisának az alsó régióiban tengődik.

Idehaza inkább a Mázli-piramison lehet a csúcsra jutni,

amihez persze nem árt jól nősülni vagy legalább gázszerelőnek tanulni. Címlapsztorinkban például azt tárjuk fel, hogy hamarosan Orbán vejének üzleti köréből irányítják majd az összes állami és önkormányzati elektronikus közbeszerzést. Gazdaság rovatunk másik cikke pedig a majdnem családtagnak számító Mészáros Lőrinc soros szerzeményéről tudósít: ezúttal az ingatlanbefektető Appeninn Nyrt. kerül a felcsúti oligarcha érdekeltségébe. De Andy Vajna sem zárja rosszul a hetet: a békesség jegyében a reformátusok a film- és kaszinópápa Rádió1 adójának engedték át szegedi frekvenciájukat, amire a médiahatóság nyomban áldását is adta. Így köszön vissza az áldás-békesség a nemzeti együtműködés rendszerében.

A szerző a HVG felelős szerkesztője