Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Mi volt a konkrét bejelentés?
Szerdán kormányülést tartottak, és annak szünetében Kovács Zoltán szóvivő és Pintér Sándor belügyminiszter a sajtó elé állt, hogy rendkívüli intézkedésekről adjon hírt. Ezek szerint három törvénytervezettel reagál a kormány arra a válságra, amit egyedül a kabinet lát 2018 januárjában. Az illegális migrációt segítő szervezetekkel szemben akarnak fellépni, ehhez
- megjelölik azokat,
- elveszik a pénzük egy részét,
- külföldi segítőiket kitiltják az országból, a magyarokat pedig távol tartják a határtól.
A törvények pontos szövegét egyelőre nem ismerjük. A „Stop Soros” címen futó hármas jogszabály egyedül a civil szervezeteket sújtja, miközben az illegális migrációt lenne hivatott meggátolni. Pintér Sándor szavaiból azt vehettük ki, hogy a szervezetek önbevallásos alapon fognak adatot szolgáltatni saját tevékenységükről, ha azzal elősegítik az illegális migrációt.
A belügyminiszter közlése szerint azok, akik tevékenységükre nagyobb részt kapnak külföldről pénzt, mint Magyarországról, azok a külső apanázs után 25 százalékos illetéket kénytelenek fizetnek. Ezt a szintén önbevallásra történő sápot a NAV hajtja be.
Az viszont ködös, hogy az idegenrendészeti távoltartás is önbevallásos rendszerben történik-e. Mert aligha kérheti valaki önként, hogy majd tiltsák ki az országból vagy a külső schengeni határ mellől, ha oda akarna menni. Aki magyarként a 8 kilométeres sávon belül lakik, arra nem vonatkozik az előírás, hasonló a helyzet az ENSZ munkatársai és a diplomáciai testületek tagjai esetében.
Hatékony fegyvernek tűnnek az intézkedések?
Egyelőre a törvényt nem ismerjük, de a bejelentések alapján az önkényes bíráskodásnak nyitnak tág teret. A kormány szemét leginkább szúró civilek eddig is megtagadták, hogy a büntető törvénykezésnek alávessék maguknak, így most sem fognak önként adatot szolgáltatni vagy illetéket fizetni. Ebben az esetben az ügyészség dolga lesz, hogy az illegális migráció elősegítését rájuk bizonyítsa, és a bíróságnak kell majd a szankcionálásról döntenie. Jöhet az elhúzódó jogi harc arról, mikor segíti elő valaki a törvénytelen bevándorlást, és mikor végez mindössze humanitárius szolgálatot. (A kormány a neki kedves karitatív szervezeteket nem akarja eltalálni, még a végén lesz egyházi vezető, aki megorrol.)
Az illeték fizetésének kötelezettségét is előbb a bíróságnak kell kimondani – már amennyire azt Pintér szavaiból érteni tudtuk. Vagyis a NAV nem kezdheti el a kormánynak nem tetsző civilek anyagi megcibálását. Az ellehetetlenítésükhöz a kijelölt illeték kevés, hiszen a levonás nem haladhatja meg a költségvetés negyedét (és nem múlja alul a nyolcadát a matematika szabályai szerint).
A kitiltás is nehéz ügy, hiszen abból nagy valószínűséggel diplomáciai botrányt csinál az érintett állampolgár országa. Képzeljük el, hogy amerikai vagy német polgárokkal szemben vezetnénk be ilyen intézkedést. A külügyi reakció erre rendre szemet szemért, kitiltást kitiltásért.
Önbevallásra megy az egész, ez sikerülhet?
Az önbevallással is hasonló a helyzet. Egzakt szabályok hiányában szinte a végtelenségig lehet bizonytalanságban hagyni a menekültsegítő vagy bármilyen szervezetet, rá lehet küldeni az ügyészséget, a bíróság elé citálhatják, mivel mostantól bárki lehet Soros György katonája, a bevándorlás segítője.
Önbevallásból tett egyet Pintér Sándor belügyminiszter is, amikor azt mondta, a törvénycsomagra azért van szükség, mert ez volt az állampolgári elvárás, ezt várják tőlük az emberek. És ezzel a kormány összes Soros-ellenes megmozdulását legitimálni lehet.
Társadalmi vita a NER-ben? Cseng a fülem?
A társadalmi vita eddig is a törvényalkotási folyamat része volt, de csak papíron. Ha egyéni képviselői beadványként kerül valami a parlament elé, akkor még ez is megelőzhető. Gondoljunk arra, milyen hamar lett elfogadott és kihirdetett jogszabály a Lex CEU-ból.
Ha a kormány nyújtott be egy törvényt, akkor eddig is volt „társadalmi vita”, de azt alaposan elrejtették a társadalom elől, és a vitában is csak a bólogatást fogadták el releváns véleményként. Most szándékosan szedte ketté a vitára szánt szakaszt és a benyújtást a Fidesz, legalábbis így fogalmazott Pintér Sándor a sajtótájékoztatón. Ha valaki kapkodja a fejét, akkor megnyugtatjuk: tényleg érthetetlen a bejelentés. Az imént zárult le MINDEN IDŐK LEGSIKERESEBB NEMZETI KONZULTÁCIÓJA ugyanebben a témában, milyen lenne hát a társadalmi vita? Netán megkérdezik azokat, akiket érintene a jogszabály? Azért ezt ne várja senki.
Egy vitát várnak a kormány oldaláról: lehetőleg minél allergiásabb reakciót a szokásos ellenfelek részéről. Kiabáljanak csak a civilek és a brüsszeliek, azzal bizonyítani lehetne, hogy milyen kemény a kabinet.
Akkor mi értelme volt az egésznek?
A kormány roppant kellemetlen helyzetbe került, miután Altusz Kristóf ellenőrizetlenül elmondhatta egy máltai lapnak, hogy 2017-ben annyi embernek adtunk oltalmazotti státuszt, ahány menekültet a kvótaelőírások szerint több év alatt be kellett volna fogadnunk. Nem a szám volt ebben döbbenetes, mert az ott volt eddig is az elérhető adatok között, hanem hogy a kormányzati nyilatkozat ellentmondott mindannak, amit csibészes mosollyal szokott mondani Orbán Viktor és a papagájkommandó. Erről akarja elterelni a figyelmet a kormány.
Nincs olyan válság 2018 januárjában, amire rendkívüli intézkedésekkel reagálni kell. Egy válság van, és ez a kormány szavahihetősége a menekültügyben. Hirtelen mindenkinek azt kell magyaráznia, hogy Magyarország mégis eleget tesz nemzetközi kötelességeinek, és meg tudja különböztetni a bevándorlót a menekülttől. Épp ezt a különbséget tagadják három éve, amikor a kampány elkezdődött, és amikor kiplakáltolták, hogy a menekültválság kezdete óta hány terrortámadás történt. Most azt magyarázzák ők is, hogy vannak, nem is kevesen, egy év alatt 1300-an, akik oltalomra méltóak és nem robbantanak fel, erőszakolnak meg mindannyiunkat.
Pintér Sándor és Kovács Zoltán is bajban volt, amikor magyarázni kellett a dolgot. A belügyminiszter azt találta mondani, hogy a védelemre jogosultakat attól függetlenül kell befogadni, hogy melyik országból érkezett. Tényleg? Mi volt akkor az érv éveken keresztül, hogy biztonságos országokon keresztül jönnek, és oda is menjenek vissza?
A kormány azért akar társadalmi vitát, hogy arról beszélhessen, ami jól áll Orbánnak és embereinek. Mert az nem lehet, hogy arról szóljon a közélet, hogy a menekültválság összetett, vannak, akiket védeni kell, és vannak, akiket visszatartani az utazástól, mert nem jár számukra oltalom. Ez a szöveg ugyanis megegyezne Martin Schulz, a német szociáldemokraták vezetőjének politikájával.
Akkor nyugi van?
A Stop Soros-törvénycsomag egy választási kampányfogás. De ha ez a kommunikációs termék sikeres lesz április 8-án, akkor társadalmi vita nélkül elmozdulhat a hatalom a ma megismert irányba. Különösen igaz ez a lehetséges kétharmadra. A céljuk tehát a megszégyenítés, az anyagi elfojtás és a munkatársak rendőri távoltartása.
Legalább mindenki tisztán láthat.
