Visszhangzik Battonyától Nemesmedvesig a frász, amit Hódmezővásárhelyen nyalt be a Fidesz. Az örömhír elhallgathatatlan, a diagnózis egyértelmű. Magyarország még gyógyítható.

Orbán rezsimje az egyik fellegvárában kapott ki. A jelölt mögött maga Lázár János állt, pénzzel, országos infrastruktúrával és nyilvánossággal, valamint munkaerővel. És neki sem sikerült. 1990 óta először veszíti el a jobboldal Hódmezővásárhelyet.

És oly édesek a könnyeik. Úgy kellettek már a magyar földnek, mint a májusi eső. Simogató, átmelegítő, felemelő érzés látni a fájdalmat és a rémületet azok arcán, akiknek régóta nem kellett megijedniük semmitől. Ez meg is látszott rajtuk. Lázár Jánoson is, aki már biztos volt abban, hogy senki nem fogja megkérdezni, miből lett a kastélyocska meg a többi földesúri kellék.

Hát ez mégse teljesen biztos, te János. Egy jobbos városban, totális támogatással, évek óta tartó harci dobolás után tizenhat százalékkal buktak el, és ennél szinte csak nehezebb terepek vannak az országban. Még Felcsút is eleshet egyszer.

Nem volt elég a fenyegetés sem. Pedig egyértelműen elhangzott, hogy Hódmezővásárhely meg lesz büntetve, ha az ellenzékre szavaz. És nyilván van ilyen terv, hogy Márki-Zay Péterrel ugyanúgy bánjanak el, ahogy Tétényi Évával, Esztergom polgármesterével tették.

Csakhogy áprilisban még ennyit sem fog érni a keménykedés, ugyanis ha azt a választást elveszítik, akkor onnantól nem lesz eszközük beváltani az ígéretüket. Különben is el lesznek foglalva azzal, hogy az irhájukat mentsék.

Egészen a szavazófülkéig működik ez a módszer. Helyben le lehet taposni azt, aki szót emel, kicsinálni-kicsinálgatni családtagokon meg hatóságokon keresztül, netalán keresni valami repedtsarkú papot, és azzal is kiprédikáltatni. De a harag csak gyűlik és fortyog, és amikor alkalom nyílik visszaütni, akkor él a lehetőséggel.

A Fidesz ezt tudja. Nem véletlenül hajolt el minden ütés elől, akadályozott meg népszavazásokat jogi eszközökkel, vagy akár erőszakkal. A helyi választásokon pedig alkalmazta az ország feletti uralmat, és egyenesen kimondta: aki nem alkalmazkodik, az az állammal kerül szembe. Amit egyébként mindenki másnak az arcába köpött már, tanároktól a művészvilágon át a cigányságig.

Most nem tudta megúszni a megmérettetést, és simán kikapott. Vagyis erre van esély az egész országban. Mi az hogy, nagyon is! Nem lesz minden jelölt mögött kancelláriaminiszter, aktivisták hadai és országos figyelem. Lesznek viszont még sokkal gázabb versenyzők, közismert tolvajok, közgyűlöletnek örvendő kiskirályok, füstre érett kisgömböcök. Nem kellenek szuperhősök ellenük, csak normális, vállalható emberek. Olyanból még akad itt százhat. Függetlenek vagy párttagok, jobbikosok vagy régi komcsik, norvég ösztöndíjas civilek és vállalkozók, kiugrott exfideszesek akár. Állhat mögöttük Soros György, Brüsszel Benő, vagy neadjisten akár Gyurcsány Ferenc, attól még lehetnek rendes emberek. Csak egy a lényeg: ne legyenek fideszesek.

Lesz most egy csomó elemzés arról, hogy az ellenzéknek mit kell tennie, és hogyan. Az előbbi egyértelmű a mellékelt ábra szerint, a hogyant kitalálni pedig az ő dolguk; ez a szakmájuk, oldják meg. Van rá hat hét, a cél adott, legyen ez a vizsga, hogy egyáltalán megbirkóznának-e a feladattal, amire jelentkeznek. Illetve kik azok, akik nem ismerik fel a célt sem, és már most a csoportérdekeiknek rendelik alá az ország sorsát – vagyis azt csinálják, amit a Fideszben utálunk.

Lesz továbbá arról is egy rakás töprengés, hogy a kormányt váltó balliberális-jobbikos ellenzék mihez kezdene az országgal. Erről későbbi demokratikus döntések fognak határozni, miután helyreálltak azok a keretek, amelyek között valóban választhatunk, és nem szükségesek ilyen koalíciók.

Hogy mi lesz velünk Orbán Viktor teljhatalma nélkül, az még homályos. Annyi biztos, hogy légtérzár, elszámoltatás és súlyos lebukások, szóval a műsor izgi lesz. De hogy mi következik, ha a nyakunkon marad, azt tudjuk. A kastélyok már le vannak osztva. Most jönnének a háremek.

Wells regényének, a Dr. Moreau szigetének filmváltozatában egyszer csak megszabadulnak a teremtmények a chiptől, amellyel a sziget ura bárkinek fájdalmat tud okozni, és így tartja őket uralma alatt. Ezután a sziget urát el is fogyasztják főügyésszel együtt, de hát így járnak az illegitim zsarnokok.

A Fideszt meg lehet verni, és jól is esik belérúgni. Magyarország lassan egy évtizede hordja a zsebében ökölbe szorult kezét. Hódmezővásárhely elővette, és bevéste az ikszet a nemfideszesnek. Mily szörnyű a nép, ha tollat ragad! Alapvető dramaturgiai elem, amikor a mindenkit terrorizáló rosszgyerek a végén emberére talál, jön Bruce Lee, és lekaratéjozza örökre. Eddigre már úgy utáljuk az antihőst, hogy minden egyes pofonnak szívből örülünk, akárki adja.

És az igazi pofonok csak utána jönnek. Most még csak amiatt durcáznak, hogy nem kaptak elég szavazatot. Még nem tartunk ott, hogy elkezdődjenek a felkérdezések tíz- és százmilliárdos lopások, vagy alkotmányellenes bűncselekmények ügyében.

Az milyen jól fog esni az országnak, amely végignézte ezt a harácsolást és szemfényvesztést, és amelyről azt hitték, hogy nem bánja! Hiszen megírta a Pravda, hogy a nép elégedett. Mint akarom, s mint a barom. Aztán elindultak az emberek szavazni, azok is, akik eddig fanyalogtak és igyekeztek kimaradni; a generáció, amely már Orbán talpa alatt lett felnőtté. Mentek és dobtak egy diszlájkot a Fidesznek. Csak a pofon öröméért, a visszaütés katarzisáért: eddig ti baszakodtatok velünk, most én jövök.

A buborék pukkadozik, és nem a nevetéstől.