Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Vallásos falusi asszonyságok pártja – gyakran írják le így a Fideszt, némi dehonesztáló szándékkal. Az ellenzéki pártok azonban könnyen pórul járhatnak, ha el is hiszik ezt a jellemzést. A Fidesz szavazóbázisáról szóló komolyabb elemzésekből ugyanis kiderül, hogy a párt háttérbázisáról sok mindent el lehet mondani, de egész biztosan nem lehet egyetlen társadalmi csoporttal azonosítani. A Fidesz ugyanis néppárt, valamennyi szociodemográfiai csoportban nagyobb a támogatottsága, mint bármely másik pártnak, a munkásnőktől a diplomásokig, a vallásosaktól az ateistákig, a fiataloktól az idősekig.
Persze, mint minden túlzásban, némi igazság azért van az idézett jellemzésben. Akadnak ugyanis olyan társadalmi csoportok, amelyekben a Fidesz támogatottsága extrém magas, az időseké és a vallásos embereké pedig pont ilyen.
A Fiatal Demokraták Szövetsége az indulásakor a lehető legtávolabb állt azoktól a csoportoktól, amelyek ma a legfőbb támogatói. Az első szabad választás idején, 1990-ben a párt szimpatizánsainak átlagéletkora alig valamivel volt több, mint 30 év. A liberális eszme feladása, a jobboldali térfél elfoglalása után a szavazók életkori átlaga az első Orbán-kormány idejére, 1998-ra elérte a 41 évet. Azóta pedig a tábor a Fidesz-vezetőkkel együtt öregszik, s tavaly meghaladta az átlagéletkor a 49 évet. Persze korántsem e párt támogatói a legidősebbek, ám a Fidesz szavazóinak egyharmadát ma már a 60 éven felüliek teszik ki.
Az akkor épp Fidesz Magyar Polgári Párt néven futott alakulat és mindenekelőtt Orbán Viktor pártvezér 2002-ben ismerte fel, hogy nem elég, ha csak a polgárokra alapozza szavazói bázisát. Ekkor nyitott a társadalom szegényebb rétegei felé. „A középosztálynak történelmi szövetséget kell kötnie a magyar szegényekkel” – fejtegette Orbán 2007-ben Tusnádfürdőn, majd a nyugdíjasokat is kezdte megkörnyékezni. Korábban mind a két társadalmi csoport a szocialisták törzsszavazói közé tartozott, a Fidesz azonban szisztematikus munkával a jó részüket elhódította. Ilyen értelemben tehát klasszikus baloldali párttá vált, hiszen a hagyományos baloldali szavazók körében, akiknek például gondot okoz a rezsiszámlák kiegyenlítése, messze népszerűbb, mint a baloldal.
Az időseknek köszönhető, hogy a vallásos szavazók között a Fidesz a többi pártnál nagyobb támogatottságra tud szert tenni. Ma pedig már azok között is jóval több a Fidesz-szavazó, akik hittanra járatták vagy járatják a gyermekeiket. Ahogy az a Medián felméréseiből kiderül, a Fidesz-szavazók másoknál gyakrabban járnak templomba – igaz, kétötödük csak nagy családi ünnepekkor, közel egyharmaduk pedig soha. Az egyházak vallási tanításait követők között a Fidesz-szimpatizánsok vannak többen, azonban a kormánypárt szavazóinak 85 százaléka a felmérések szerint csak a maga módján vagy egyáltalán nem vallásos. Tehát a vallásosak között a Fidesz valóban népszerűbb, azonban a társadalomban ma már olyan alacsony az egyházak tanítása szerinti és rendszeres templomjáró vallásosak aránya, hogy ez nem jelent komoly előnyt a kormánypártnak.
Mindamellett, hogy a Fidesz az összes társadalmi réteget lefedi, vannak csoportok, amelyekben jóval erősebb, mint a többi párt. Ilyenek például a csak 8 általános iskolát végzettek: az ő kétötödük ma az egykor városi és értelmiségi pártként elkönyvelt Fidesz szavazója, a Jobbikra és a többi ellenzéki pártra csak egynegyedük szavazna. Akárcsak az idősebb rétegek, az alacsony végzettségűek is az MSZP visszaesése után fordultak egyértelműen a Fidesz felé, amely így a „kádári kisembert” el tudta hódítani a szocialistáktól. Ugyanakkor az is igaz, hogy a diplomások között a Fidesz egymaga több támogatót tudhat maga mögött, mint a többi párt együttvéve, s nagyon erős a kormánypárt támogatottsága a szakmunkások és az érettségizettek körében is. Ez utóbbiak között azonban az ellenzéki pártok együtt több támogatóval bírnak.
Budapesten nem áll ilyen jól a Fidesz szénája, az ellenzéki pártok messze több szavazót tudhatnak maguk mögött. Ez korábban is így volt, ám 2010-ben a Fidesz a fővárosban is elnyerte a szavazók többségének bizalmát. Ez a támogatás azonban már a 2014-es választásra elkopott.
Más a helyzet vidéken. Míg korábban a Fidesz a „polgárosultabb”, jobb módú nyugati megyékben volt erős, ma az egész országban ez a helyzet. Hajdú-Biharban például szinte semmi esélyük nincs az ellenzéki pártoknak, de ugyanez mondható el Bács-Kiskun megyéről is. A nyugati megyékben pedig annak ellenére, hogy változott a Fidesz arculata, a támogatása nem csökkent, megingathatatlannak tűnik a pozíciója.
A megyei jogú városok döntő többségében a Fidesznek egyedül több szavazója van, mint a többi pártnak együttvéve, a falvakban pedig tarol a kormánypárt. Ez utóbbi persze a sikeres szalámipolitikának is köszönhető, hiszen az idők folyamán a Fidesz szinte minden jobboldali pártot felszámolt maga körül, s ez végül a kisgazdák bedarálásával lett teljessé, így meg tudták hódítani a falvakat.
Orbán Viktornak sikerült a szavazótábor gondolkodását is idomítania. Ha egyszer az a miniszterelnök véleménye, hogy vasárnapi boltzár kell, akkor a szavazói nagy része felsorakozik mögötte, ám az sem okoz nekik gondot, ha egyszer csak ezzel ellentétes álláspontot kell követniük.
Korábban a Fidesz-szavazóknak nyilvánvalóan fogalmuk sem volt arról, kicsoda is Soros György, és mit kell róla gondolni. Ma már, a hatásos propaganda nyomán, ő a „mumus” a szemükben, minden rossz okozója. A felmérések szerint a fideszesek másoknál sokkal inkább utálják Sorost, de Orbán szempontjából az is nyereség, hogy még a baloldali ellenzéki pártok szavazói is teljesen megosztottak az amerikai–magyar pénzember megítélésében.
Hasonló játszódhatott le a Fidesz-fanok fejében az orosz kapcsolatok megítélésében is. 2010-ig a Fidesz hívei számítottak a leginkább oroszellenesnek, követve vezérük iránymutatását. Ahogyan aztán Orbán újragondolta az orosz kapcsolatokat, úgy fordult vele a szavazótábora véleménye is. Egy percnyi zavar sem támadt a fejekben, pillanatok alatt átálltak az új irányvonalra. Így lehet, hogy például a meglehetősen homályos pénzügyi hátterű paksi atomerőmű beruházásának egyedül a Fidesz-szavazók körében vannak többségben a támogatói. A teljes népességben mindössze egyharmados a helyeslők aránya, a Fidesz-hívők viszont menetelnek a vezér után.
Van azonban egy terület, ahol még a törzsszavazókat sem tudta elkápráztatni Orbán, ez pedig a foci. A futballra költött milliárdokat nehezen veszi be a fideszesek gyomra is, kétharmaduk felesleges pénzkidobásnak tartja a stadionépítéseket. Az Orbán szerint hol közpénz, hol nem közpénz tao révén a fociba kerülő milliárdokat még ennél is nagyobb arányban helytelenítik, de negyedük, a „kemény mag” még ezt az átláthatatlan finanszírozást is rendben lévőnek találja.
A Fidesz legnagyobb erőssége tehát az, hogy néppárt, s ennek következtében a legtöbb társadalmi csoportban egyenletes a támogatottsága. Az is figyelemre méltó, hogy annak ellenére tudja törzsszavazói között a szegény és idősebb társadalmi csoportokat, hogy közben tendenciózus középosztály-erősítő politikát folytat. Köszönhető ez Orbán Viktornak is, aki differenciált, egyes rétegeknek szóló üzenetekkel és politikai akciókkal tudja egyben tartani teljesen heterogén összetételű társadalmi bázisát. S közben olyan erős nimbuszt alakítottak ki a személye körül, hogy az iránta való lojalitás már önmagában is erősíti a szavazótábor összetartását.
RIBA ISTVÁN
A cikk a HVG 2018/11. számban jelent meg.
