Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
A modellhez a vasárnapi választás tényadatait és a Medián mérését használtuk fel az átszavazási hajlandóságról. Azt feltételeztük, hogy a nem átszavazó ellenzékiek mind a Fideszes jelölt mögé álltak volna. Ahogy a Mediánnak a választás hetében publikált kutatása mutatta, a baloldali pártok és az LMP szavazói között 85–90 százalékos átszavazási hajlandóság volt, ha a másik párt jelöltje marad a szavazólapon a fideszes jelölttel szemben. Még a Jobbik-szavazók csaknem 70 százaléka is inkább az MSZP–Párbeszéd jelöltjére ikszelt volna, ha csak közte és egy fideszes jelölt közül választhat. A másik irányból pedig még nagyobb átjárást mutatott a kutatás. A megkérdezett DK-sok több mint 90, az MSZP-sek 85 és az LMP-sek 78 százaléka mondta, hogy jobbikos jelöltre szavaz, ha csak olyat talál szemben a kormánypártival.
A modellnek 3 fő tanulsága van.
A baloldali pártok, az LMP és a Momentum könnyedén megakadályozhatta volna a Fidesz újabb kétharmadát. 4 olyan fővárosi kerület van, ahol az LMP jelöltjének a visszavonása biztosan a DK, az MSZP–Párbeszéd, illetve az Együtt által jelölt politikus győzelméhez vezetett volna (Budapest 2., 3., 4. és 13. választókerület). Ezenfelül még egy olyan körzet van, ahol az LMP-s és momentumos jelölt egyidejű visszalépése majdnem biztosan elég lett volna, hogy az MSZP jelöltje legyőzze fideszes ellenfelét (Budapest 14. választókerület).
A Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) jelentősége sokkal nagyobb, mint azt előre látták, vagy akár utólag is látják az elemzők. Egy olyan választókerület van, ahol az MKKP jelöltjére leadott protestszavazatok kevesebb mint kétharmadának átcsatornázásával az ellenzéki jelölt nyert volna (Pest megye 2., Szél Bernadett körzete), és még egy van, ahol a DK, az LMP, az Együtt és a Momentum összefogása mellett a „kutyás” szavazatoknak egy része is kellett volna, hogy az ellenzéki jelölt felé billentse el a küzdelmet (Budapest 6.). Meglepő, de 3 vidéki körzetben (Békés 1., Heves 1., Komárom-Esztergom 2.) a baloldal és a Jobbik teljes összefogása esetén is szükség lett volna a viccpárti jelölt visszalépésére és a szavazók minimum 50 százalékos átszavazására az ellenzéki győzelemhez.
A Fidesz parlamenti többségét a Jobbik és a baloldali pártok összeborulása sem akadályozta volna meg. Lett volna ugyan 8 egyéni választókerület (Baranya 2., Békés 4., Borsod-Abaúj-Zemplén 2., Heves 2., Jász-Nagykun-Szolnok 1. és 4., Pest 1. és Somogy 1.), amelyet a többi ellenzéki párt jelöltjének visszalépésével és a fentiek szerint kalkulált átszavazással a Jobbik jelöltje megnyerhetett volna. Három helyen (Borsod-Abaúj-Zemplén 2., Pest 1., Szabolcs-Szatmár-Bereg 1.) pedig a Jobbik (valamint az LMP és a Momentum) jelöltjének visszalépése esetén az MSZP-jelöltek megverhették volna a fideszest. A modell tehát mindösszesen további 21, ellenzék által megnyerhető egyéni választókerületet mutat (a ténylegesen megnyerteken felül). Ez a Fidesz megszorongatására elég, parlamenti többségének megakadályozására viszont édeskevés lett volna. Annál is kevésbé, mivel a kölcsönös és jelentős visszalépések miatt elvesztek volna egyéni töredékszavazatok, így az ellenzék valószínűleg 3 mandátummal kevesebbet kapott volna a listás helyekből. Így végül 116 fideszes képviselő és 83 ellenzéki ülhetett volna be a parlamentbe.
Írásunk a HVG csütörtöki számában megjelent átfogó elemzés egyik eleme.
