Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Alighanem az öngyilkosok himnuszát jegyző Seress Rezső tudná igazán autentikusan megénekelni, mi történt a múlt vasárnapi választásokon Magyarországon. Ehhez képest elhűlve hallgathattuk, amint Orbán Viktor és Semjén Zsolt borhangon előadott Kossuth-nótával ünnepli, hogy érdemi kormányzás helyett folytatólagosan elkövetett stopkodácsolással a Fidesz újabb kétharmados felhatalmazást szerzett.
Amit sejtettünk, beigazolódott: két Magyarország van. Az egyik itt, a közvetlen közelünkben, rálátunk a szerkesztőségi ablakból. Ez az a Magyarország, amely jobbról és balról is azt üzente, nem kér többet az Orbán-rendszer egyeduralmából. Neve is van, Budapest. És még néhány vidéki város, névtelenül beleveszve az ormótlan választókerületekbe. És létezik egy másik Magyarország, Újpesten és Óbudán, Szegeden és Pécsen túl, ahol azt üzenték a választók, hogy nekik nagyon is megfelel a gyűlöletre, félelemre, korrupcióra épülő rendszer.
Nem titok, hogy szerkesztőségünknek nem felel meg.
A független tájékoztatás, az európai értékek bázisán ezért pártoló tagsági klubba hívjuk azokat, akik hasonlóan gondolkodnak.
A programról részleteket a 2. oldalon olvashatnak, a többin viszont a szokásos módon tesszük a dolgunkat.
Valóságos cikkorgiával szolgálunk például Fókuszban rovatunkban, ahol nemcsak a választási eredményeket elemezzük, hanem latolgatjuk a várható kormányzati személycseréket és a valószínű intézkedéseket a Stop Soros törvény élesítésétől a sajtó és a bíróságok függetlenségének további megnyirbálásáig. Kiszámoltuk, hány mandátumot bukott az ellenzék a széthúzás miatt, s milyen összetételű parlament alakulhatott volna, ha a Jobbik és a baloldali pártok összeborulnak. Közvetítjük a vetélkedőt, hogy vajon az LMP vagy az MSZP volt inkább a Fidesz markában, s tanakodunk, hogy Vona Gábor távozásával a Jobbik visszatér-e szélsőséges gyökereihez.
De vajon miért tolódott a magyar társadalom ennyire jobbra, és miért hagyták hidegen a Fidesz korrupciós ügyei? A kérdés második felének megválaszolásához Tóth István György, a Tárki vezérigazgatója szerint akár elég újraolvasni Móricztól a Rokonokat, az elsőre pedig az a magyarázat, hogy Orbán a balos ígéreteket olyan jobboldali világértelmezéssel társította, amelyben a magához édesgetett szavazók otthonosan érzik magukat. A baloldal pedig elfelejtett másik narratívát felépíteni.
Mi azért aktuális fejezetekkel egészítjük ki a Rokonokat is.
A saját lábra álló új NER-generációból Orbán Ráhel és férje után Matolcsy Ádámról is elmondható, hogy „az év minden napjára jut neki egy-egy lába”. A jegybankelnök fiának 2,7 hektáros balatonakarattyai birtokára is történetesen egy rokon, Szemerey Tamás adott be engedélykérelmet üzemcsarnok építésére. Cégvilág rovatunkból pedig az derül ki, hogy vidéki városközpontok legértékesebb telkeinek tucatjai kerültek Mészárosék kontrollja alá.
„Nem akarok öngyilkos lenni” – kommentálta még tavaly Simicska Lajos, hogy miért harcol csak korlátozottan az Orbán-rendszer ellen, most pedig ledobta az atombombát saját médiabirodalmára. Megszűnik a Magyar Nemzet, ami egyben azt is jelenti, hogy a közéleti napilapnak mint olyannak is szinte befellegzett Magyarországon.
JAKUS IBOLYA
felelős szerkesztő
