A választás egyértelmű. Legalábbis a kormányfői vízióban, Made in Tusványos.
Ha a liberális demokrácia a multikultit favorizálja, bevándorláspárti és a variálható családmodell pártján áll, akkor le vele. Éljen a kereszténydemokrácia, amely elsőbbséget ad a keresztény kultúrának, elutasítja a bevándorlást, és a keresztény családmodellt támogatja.
Csakhogy ezek az ellentétpárok álságosak, hamisak, félrevezetők. Legfőképpen kiegészítésre szorulnak. Egy másik változatban például a fair verseny áll szemben a kiváltságosok világával, abban a kormány kontrollja és a szabad rablás, az eszmék szabadsága és az államilag támogatott monokultúra között kell választanunk. Egyenlő pályán egyenlő esélyekkel, vagy állami önkény alatt, ez is eldöntendő, bár az előbbire momentán nincs esély. Arra sokkal inkább, hogy a kereszténydemokráciából kihazudják a lényegéhez tartozó liberalizmust.
Az állami kis katekizmus egyvégtében a multikulturális bevándorláspárti családellenesek rémével fog fenyegetni, ez lesz a sorvezető cirka 2030-ig.
„Egy roppant kétséges eljárást fogok alkalmazni: őszinte leszek” – mondta Esterházy Péter úgy tíz éve, Nádler István festőművésznek a németországi Fellbachban nyílt kiállítása megnyitóján. Mivel efféle kétséges eljárás pártunktól és kormányunktól igazán nem várható, Vélemény rovatunk Székely Csaba író tolmácsolásában közli Orbán Viktor beszédének gondolathű átiratát. A tusnádfürdői magvas mondandóban felsejlő hübriszről Magyarország rovatunk elmélkedik. Aki pedig a kormánypártokat áprilisban Budapesten leszavazó többség tagjaként netán azon töprengene, vajon ezzel a hamis dumával kit csábít magához a kormányfő, és milyen „kulturális korszakba” ágyazná új politikai rendszerét, annak Fókuszban rovatunk cikkeit ajánljuk.
Térjünk vissza egy pillanatra a kiváltságok világába; Gazdaság rovatunk azt vázolja fel, hogyan, milyen céghálókon keresztül lett az egykori gázszerelő Magyarország fő vasúti beruházója is. A Balaton körüli szállodák fő tulajdonosa, Mészáros Lőrinc a Kádár-kori káderek kedvenc üdülőjét, a Club Aligát is megkaparintotta, így szó szerint az egykori pártfőtitkár nyomdokaiba lépett.
A keresztény fosztóképzővel ellátott demokráciában egy pillanatra sincs megállás.
Ideje volna a Kossuth tér környezetét átnevezni, legyen például a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tere. Ez legalább olyan jól hangzik, mint Prágában egykor a Szovjet harckocsizók tere, és ideológiából sincs benne kevesebb. Csak másmilyen. A Fidesz-kurzus kultúrharcosai ugyanis konokul ragaszkodnak a Horthy-rendszer díszleteihez; most éppen Nagy Imre közkedvelt szobrát helyeznék át, hogy helyet adjanak a vörösterror áldozatai tiszteletére emelt Nemzeti Vértanúk emlékművének, lásd Szellem rovatunkat. Egyébiránt ez a legkevesebb, ami a saját magát antikommunista, keresztény elkötelezettségű, nemzeti érzelmű nemzedék tagjaként jellemző magyar miniszterelnöktől elvárható. Aki ugrásra készen áll, hogy átvegye a hatalmat egész Európa felett. Amit már ma is kísértetként jár be.
A szerző a HVG szerkesztője.
