Ugye, ön sem szereti, ha ellopják a személyes adatait és visszaélnek velük? Különösen bosszantó, ha ezt még választási visszaélésre is felhasználják. Pedig biztos, hogy miként 2014-ben és 2018-ban, most tavasszal is több százszor, akár több ezerszer megtörténik majd, miután február 12-én elindul a választások “elődöntője”, az egyéni képviselőjelöltek ajánlásgyűjtése. A választáson induláshoz a 106 választókerületben rajthoz állni kívánó független vagy pártpolitikusoknak

az adott választókerületben legalább 500 választó ajánlását, aláírását kell összegyűjteni két hét alatt, a február 12-én startoló kampányidőszak kezdőnapjától legkésőbb február 25-ig.

Egy választó több jelöltet is ajánlhat, ez a többes ajánlás, de majd csak egyre szavazhat április 3-án. Országos listát pedig majd az a párt állíthat, amely legalább 14 megyében és a fővárosban, legalább 71 egyéni jelöltet állított. Vagyis az ajánlásgyűjtés a jelölt- és listaállítási folyamat fontos része: nemcsak az indulás joga, hanem az egyéni jelölt, de akár pártja politikai jövője is függhet attól, sikerül-e az 500 aláírást összegyűjteni.

Éppen emiatt a pártok és a jelöltek mindent megtesznek a sikeres gyűjtésért – vannak, akik messzebbre is mennek. Ahogy arról a hvg.hu is írt, 2014-ben gyakorivá és a kamupártok jellemzőjévé vált az ajánlásokkal való visszaélés. Csomagban adták-vették az állampolgárok személyes adatait, melyeket több párt jelöltjének ajánlóívére is bemásoltak. Mivel egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat, a másolás nem mindig feltűnő, mégis törvénytelen:

az ajánlásmásolás- vagy hamisítás személyes adattal visszaélés és a választás rendje elleni bűncselekmény.

Ha meg nem is előzhető a hamisítás, de leleplezhető, és ez a mostani választáson könnyebb lesz, mint eddig. Már tavaly ősszel kiderült, hogy a Nemzeti Választási Iroda (NVI) egy ezt célzó projekttel készül az idei választásra. Mint az NVI-től most a hvg.hu megtudta, az informatikai fejlesztés elkészült, és hamarosan élesben is használható lesz. Az NVI által biztosított teljesen ingyenes és bárki számára hozzáférhető “többletszolgáltatás” lényege, hogy

február 12-től az állampolgárok online ellenőrizhetik le saját ajánlásaikat – erre Magyarországon most lesz először lehetőségük a választóknak.

Ez a lehetőség a valasztas.hu oldalon, illetve a magyarorszag.hu oldalon keresztül is elérhető lesz. Az ellenőrzést kérőnek viszont azonosítania kell magát, hiszen személyes adatokról van szó, sőt, mivel politikai vélemény beazonosítását teszi lehetővé, az ajánlás különleges személyes adat. Az azonosítás történhet majd ügyfélkapus felhasználónév és jelszó megadásával, elektronikus személyi igazolvánnyal, részleges kódú telefonos azonosítással vagy videós azonosítással is (személyesen vagy papír alapon benyújtott kérelem útján eddig is volt lehetőség a lekérdezésre, ez is megmarad).

Fülöp Máté

Az online lekérdezésnél a sikeres azonosítást követően az ügyfél kiválaszthatja, mely választási eseménnyel kapcsolatban kéri az adatokat. Így juthat el az ajánlásai ellenőrzéséig, ahol látni fogja, hányszor szerepel az ajánlása, és pontosan melyik jelölteket ajánlotta, és azok pedig melyik jelölő szervezethez vagy párthoz tartoznak. Így, a naprakész adatokat látva könnyen csekkolhatja a választó, hogy a listán szereplő jelölteknek valóban aláírt-e, adott-e nekik ajánlást.

Ha kiderül, hogy van egy vagy akár több olyan jelölt a listán, akinek a választó személyesen nem írta alá az ajánlásgyűjtő ívét, akkor csalásról van szó. Ebben az esetben a választó rendőrségi feljelentést tehet a választás rendje elleni bűncselekmény gyanújával, ám a nyomozás “átfutási ideje” miatt a csaló jelölt könnyen megúszhatja, hiszen mire a nyomozás bizonyíthatná a visszaélést, addigra a már február végén nyilvántartásba vett jelölt elindulhatott a választáson, ami talán már véget is ért.

Fontos, hogy a visszaélést az állampolgár az illetékes választási szervnek is jelezze. Ez a szerv az adott jelölt nyilvántartásba vételére illetékes választási bizottság mellett működő egyéni választókerületi választási iroda (ezek listája innen érhető el). Ha itt tesz a választó mielőbb bejelentést, akkor van rá esély, hogy a jelöltek nyilvántartásba vételétől számított 5 napos jogorvoslati határidőn belül a helyi választási szervek intézkedjenek a hamis ajánlás érvénytelenítéséről – ettől még, ha elég plusz aláírást adott le a jelölt, könnyen meglehet neki újra az 500 érvényes aláírás, és így nem lehetetlenül el az indulása.

Az ajánlásokat tehát minden esetben a helyi választási iroda ellenőrzi, és a helyi választási bizottság állapítja meg ez alapján, hogy megvan-e az előírt 500 érvényes aláírás, nyilvántartásba vehető-e a jelölt. A helyi irodákra nagy terhet ró, hogy az ajánlók adatait egyesével összevessék a központi nyilvántartással. Ezért, amint megvan az 500 érvényes aláírás, abba is hagyják az ellenőrzést, és hiába adott le a jelölt még akár kétezret, azokat már nem nézik. Emiatt

az NVI újítása sem lehet tökéletes, hiszen a rendszerbe csak az első 500, érvényesnek minősített ajánló adatai kerülnek fel, a választó is csak ezeket tudja csekkolni.

Vannak országosan ismert, helyben is népszerű képviselőjelöltek, akiknek nem okoz gondot rövid idő alatt sem összeszedni az előírt számú ajánlás akár többszörösét sem. A nagy pártok politikusai versenyeznek is, hogy ki szerez “kvótát” az induláshoz már az első néhány órában. Őket általában jelentős aktivista-csapat is segíti (az ajánlásokat gyűjtőknek ezért a munkáért opcionálisan lehet fizetni, de az ajánlást adó választónak tilos bármilyen ellenszolgáltatás nyújtása az ajánlásáért cserébe). A kisebb, kevésbé ismert, esetleg frissen alakult, kevés aktivistával bíró pártok jelöltjeinek viszont már nehezebb a dolguk.

Nem csoda, hogy komplett iparág épült az ajánlásokkal visszaélésre. Már 2014-ben is több esetben kiderült, hogy ilyenkor, “szezonban”, csomagban adják-veszik az állampolgárok személyes adatait, melyeket több párt jelöltjének ajánlóívére is bemásolnak. Aztán 2018-ban is, már jóval az aláírásgyűjtési időszak kezdete előtt megjelentek olyan ajánlatok, amelyek a még 2014-ben gyűjtött ajánlások, személyes adatok „újrahasznosítását” árulták jó pénzért. Volt, aki élt is ezzel, csak nem mindenkinek sikerült: a 2018-as ajánlásgyűjtés hajrájában a rendőrök egy komplett aláírásgyárra csaptak le a IX. kerületben. Az ingatlanból 36 embert állítottak elő: jó órabérért az egyik párt íveiről a másikra írták át az adatokat, és külső adatbázisokból is másolgatták az ajánlóívekre a neveket:

Kamupártok műhelytitkai: óránként 7000 forintért dolgozhattak a hajléktalanok

Az állam adott bő 200 millió forintot az MCP kampányára, és a párt begyűjtött négyezer szavazatot, vagyis 50 ezer forint jutott minden egyes voksra. Ami józan ésszel is gyanúsan hangzik, az a rendőrök érdeklődését is felkelthette. A hvg.hu által megismert nyomozási adatok szerint több párt szakmányban másolta a kampány kezdetén az induláshoz szükséges aláírásokat.

Az ilyen “régi” adatsorok újrahasznosításakor már a helyi választási iroda ellenőrzésekor kibukik az, ha az ajánlást adó választó esetleg több éve halott. Így történt ez 2018-ban például Monoron. Az élő választóktól származó, de sok másik jelölthöz is átmásolt ajánlások viszont csak akkor derülnek ki, ha a csalást a választó maga fedezi fel egy ellenőrzéskor. Négy éve is több olyan eset volt, hogy valaki csak egy pártnak írt alá, aztán másik 15-nél is felbukkant a neve ajánlóként.

Botrányos volt az is, amikor Lévai Katalin volt szocialista politikus azért nem indulhatott a Lendülettel Magyarországért nevű párt jelöltjeként Zuglóban, mert több ajánlóívén egy az egyben megegyeztek az ajánlást tevők a Jelen Tamás fideszes jelölt által leadott íveken szereplő nevekkel, még a sorrend is azonos volt. Lévai pártja ráadásul később ugyanezzel bukott le a főváros egy másik kerületében is. Négy éve előfordult az is, hogy az íveket ellenőrző munkatárs fedezte fel a saját nevét egy olyan párt jelöltjénél, akiről nem is hallott, de talán

a legmerészebb csalást talán a Hajrá Magyarország Párt követte el azzal, hogy az ívére odahamisította Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnökének aláírását.

Vagyis az a jogszabályi környezet, amely lehetőséget ad a többes ajánlásra, önmagában lehetővé teszi a fentihez hasonló visszaéléseket. Pedig ezt, a 2014-ben debütált jelenlegi rendszert, éppen a visszaélések csökkentése érdekében vezették be egy 2012-es törvénymódosítással. Akkor megszüntették az ajánlószelvényeket, helyette lett az ajánlóív, és lehetővé vált a többes ajánlás. Az azt megelőző, 2010-es választáson még a “kopogtatócédulás” vagyis egyetlen ajánlást lehetővé tevő rendszer működött, de tény, hogy az sem volt tökéletes, és azzal is vissza lehetett élni.

Fülöp Máté

Akkoriban volt, hogy már a postaládákból kilopták az ajánlószelvényt. Előfordult, hogy egy párt többet gyűjtött a saját jelöltjének, mint szükséges volt, ezzel pedig más pártok jelöltjeinek kevesebb lehetőség jutott. Az is gyakorlat volt, hogy a pártok más pártoknak gyűjtötték a cédulákat. Az MSZP állítólag sokat segített 2002-ben a Centrum Pártnak, majd 2006-ban az MDF-nek és az SZDSZ-nek is, mivel előbbi két párt sikere a Fideszt gyengítette, az SZDSZ parlamentbe juttatása pedig a szocialisták érdeke is volt. A Fidesz meg állítólag a Munkáspártnak gyűjtött 2006-ban. Arról is volt sejtés, hogy egy párt aktivistái a rivális jelöltnek gyűjtöttek, majd megsemmisítették az ajánlókat – 2006-ban az MDF-es Csapody Miklós állította, hogy a Fidesz előle begyűjtötte, majd eltüntette a neki szánt cédulákat.

Vagyis sem a 2014 előtti ajánlási rendszer, sem a mostani nem tökéletes, fel is merült több változtatási javaslat is az évek során. Még 2009-ben javasolta a Political Capital, hogy a választók ne is kapjanak szerepet a jelöltállításban, mert így visszaélni sem lehetne az ajánlásukkal. Ehelyett – külföldi példák alapján – azt javasolták, hogy indulhasson bárki képviselőjelöltként, de hogy a végtelen számú és komolytalan indulót megszűrjék, építsenek be egy kauciós elemet. Egy konkrét, nem kis összeget helyezzen letétbe minden jelölt, hogy elnyerje az indulás jogát, és ha nem érne el egy szerény eredményt se – mondjuk 1 százalékot, amely most a kampánytámogatás visszafizetésének is a határa –, akkor a letétje elveszne.

Nem lett semmi abból a 2018-a javaslatból sem, amely azzal küszöbölte volna ki a négy évvel korábbi ajánlások átmásolását, hamisítását, hogy a 2018-as választásra egy új, plusz személyes adatot – az adóazonosító jelet – írt volna elő az ajánláshoz. Csakhogy egy támogató ajánlás “szintideje” 3-4 perc, a plusz adat beiktatása pedig nemcsak megnyújtaná ezt, hanem tízjegyű szám lévén nagy hibázási lehetőséget is jelent. Ráadásul ez lavinát indítana el: ahhoz, hogy a következő választáson ezeket a listákat ne lehessen másolgatni, újabb azonosítót kellene bevezetni, ezzel pedig választásról-választásra lassabbá, bonyolultabbá és megbízhatatlanabbá válna a rendszer.

Más módszert ajánlott még 2011-ben az LMP. A törvényjavaslatként is benyújtott, ám a parlamenti tárgyalásig el sem jutott ötlet bevezette volna az egyéni jelöltek indulásánál a „morális kauciót”. A jelölt az indulás jogát egy teljes „átvilágítás” után szerezhette volna meg: ehhez nyilvánossá kellett volna tennie az illetőnek az erkölcsi bizonyítványát, esetleges ügynökmúltját, vállalnia kellett volna saját vagyoni helyzete és üzleti érdekeltségeinek átlátható módon történő közzétételét. Ha a választáson nincs is ilyen, pontosan ezt a régi ötletet alkalmazták az ellenzéki összefogás pártjai a tavalyi ellenzéki előválasztáson a jelöltek “előszűrésénél”.