Nem először próbálják elemezni szakértők a vasárnapi választás végeredményét, ahol újabb kétharmadot szereztek a kormánypártok, és a Mi Hazánk is bejutott a parlamentbe. Most a Political Capital tartott arról konferenciát, hogyan látják elemzők és kutatók a hétvégén történteket.

Az már rögtön a rendezvény elején kiderült, hogy a választások jelenleg ismert eredményét egyáltalán nem tekinthetjük lezártnak. László Róbert, a Political Capital választási szakértője arra figyelmeztetett: a valasztas.hu-n ismertetett 98,97%-os a feldolgozottság nem azt jelenti, hogy a szavazatoknak ennyi százalékát számolták meg, hanem azt, hogy a magyarországi szavazóköröknek ennyi százalékát számolták meg.

Ebben nincsenek benne a külképviseleti és az átjelentkezéssel szavazók, és az a 106 szavazókör sem, amelyekkel ezeket a napokban össze fogják önteni. László úgy értesült, hogy ezeket a szavazatokat szombaton fogják megszámolni.

MTI

Ami a levélszavazatokat illeti, azokkal csak csütörtökön vagy pénteken fognak végezni. A szakértő úgy tudja, eddig 140 ezer levélszavazatot számoltak meg, a beérkezett levélcsomagok száma 310 ezer, de ennél még több lesz. Azokat a szavazatokat, melyeket egyéni választókerületi központokban vagy külképviseleteken adtak le az utolsó pillanatban, még nem érkeztek meg a választási irodához, vagy éppen most érkeznek. A reális prognózis, hogy összesen 350-370 ezer között lesz a vége.

Hányan vannak azok a magyarországi lakcímmel rendelkezők, akiknek a szavazatait még nem számoltál meg: az átjelentkezők száma 150 ezer körül alakult. A külképviseletekre 65 ezren regisztráltak, és ehhez jönnek még azok a szavazókörök, ahova ezek kerülnek.

László számításai szerint 250-300 ezer választópolgár lehet, akinek a szavazatait még ily módon nem számolták meg, és mivel nekik két szavazatuk van, ez 500-600 ezer szavazatot jelent. Ennyi hiányzik tehát még a listás szavazatok elszámolásához, nagyságrendileg ez a szavazatok 8-9, vagy akár 10 százaléka.

Ezért az sem kizárt, hogy a Fidesz listás végeredménye 3,1-3,2 millió is lehet, amiben benne vannak a levélszavazatok is.

A mandátumokban mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi 135-ös szám egészen biztosan növekedni fog. Neki a 137-138 fideszes mandátum tűnik a legvalószínűbbnek, ez sok tényezőn múlik.

Hova tűntek a Jobbik-szavazók?

Arra a sokak által már feltett kérdésre, hogy mi lett a Jobbik szavazóival, László Róbert azt válaszolta: illúzió volt abból kiindulni, hogy a párt 2018-as szavazói hajlandóak lesznek az ellenzéki együttműködésre szavazni.

Az eddigi adatokból az látszik, hogy a Jobbik korábbi támogatói közül becslések szerint 350 ezren a Mi Hazánkra, 200 ezren pedig a Fideszre szavaztak, ez kerekítve a párt 2018-as szavazóinak a fele. Ezzel szemben körülbelül 400-450 ezer jobbikos lehetett hajlandó a hatpárti ellenzékre szavazni, feltételezve, hogy a Kutyapárt mintegy 100 ezres szavazatnövekménye korábbi ellenzéki szavazók körül került ki. „Feltételezésem szerint a Jobbik szavazóinak kisebb fele szavazott le az ellenzéki listára, a nagyobb fele nem volt erre hajlandó. Ez azt is mutatja, hogy ma 6-7 százalékos lehet a párt támogatottsága” – tette hozzá László.

Lakos Gábor

A Jobbik helyzete volt a fő téma a konferencia első panelében is, melyben Ceglédi Zoltán és Lakner Zoltán politikai elemzők és Unger Anna politológus, az ELTE Társadalomtudományi Kar (TáTK) oktatója vettek részt.

A beszélgetés elején Ceglédi Zoltán azzal kezdte: egyáltalán nem biztos, hogy a Jobbik most veszítette el a szavazóit, évek óta tartó ellenzéki közeledésük eltántoríthatta a szavazók nagy részét. Unger Anna szintén arra mutatott rá, hogy a párt már 2019-ben lejtmenetben volt.

Lakner Zoltán ugyanakkor egyáltalán nem tartja elképzelhetetlennek, hogy korábban – ahogy azt egy Závecz felmérés mutatta – valóban 81 százalék volt a Jobbik átszavazási hajlandósága. Táboruk egyik része ugyanakkor már a néppártosodást sem volt hajlandó elfogadni, azt pedig már pláne, hogy együttműködjenek a baloldali-liberális ellenzékkel, miközben az utóbbiak sem voltak arra képesek, hogy számottevően növeljék a támogatottságukat.

Ceglédi Zoltán arra is rámutatott, hogy a kötelező oltás és a koronavírus-korlátozások is közrejátszottak abban, hogy a Mi Hazánk új szavazókat szerzett, főleg a Jobbik támogatói közül. Szerinte nem véletlen, hogy a választás előtti hónapokban Jakab Péter petíciót indított a kötelező oltások ellen, az ellenzéki pártok pedig a korlátozások ellen tüntettek.

A propaganda szerepére kitérve Unger Anna arra hívta fel a figyelmet, hogy a népszavazás eredményére ez valamilyen okból nem feltétlenül hatott, hiszen volt egy blokkoló kisebbség, amely el tudta érni, hogy az érvénytelen legyen. Ezért az ellenzéknek arra kellene koncentrálnia, hogy mik azok a technikák, amikkel sikerült kihúzni a népszavazási kérdést a Fidesz alól.

„A Fidesz másodszor bukott el népszavazást, amit semmi másról nem mondhat el. Ettől még bármit megtehetnek, és minden bizonnyal ki fog jönni a szexuális edukációról szóló rendelet is, de azt nem mondhatják, hogy megkapták rá a többségi felhatalmazást” – tette hozzá.

Némileg vitatkozott álláspontjával Lakner Zoltán, aki arra mutatott rá, hogy a népszavazásban az ellenzéki pártoknak nem volt egységes álláspontja, helyettük a civil szervezetek végezték el az eredményes kampányt. Ez is azt mutatja, hogy ha az erőforrásokat fókuszáltan használják, akkor lehetséges elérni egy – limitált – célt.

Lakner emellett szükséges lenne, hogy ellenzéki pártoknak legyen egy közös agytrösztje, hiszen, ha van egy kiforrott gondolat, abból ki tudnak választani egy mondatot, amit utána terjeszteni lehet. „Ma nincs instant megoldás a propagandára, de minden kihasználatlan lehetőség oda vezet, hogy holnap még kevesebb lehetőségük lesz. Ez az ajtó azonban most olyan hangosan bevágódott, hogy a süketségtől nem tudjuk felmérni a következményeket, pedig legalább résnyire nyitva maradhatott volna” – tette hozzá.

Ceglédi ehhez annyit tett hozzá, hogy a propaganda soha nem profitábilis, a minőségért azonban hajlandóak fizetni az emberek, akiket valódi tartalommal igenis el lehet érni. Azt azonban nem látja, hogy az ellenzéki kampány minden egyes eleme hozzájárult a kudarchoz, jó gyakorlat volt például a március 15-ei nyilvános jelenlét, vagy a helyi kampányolást.

„Hiányoznak viszont a markáns üzenetek, a választási matek helyett politizálni kellett volna, és arról kellett volna vita, hogyan néz ki a fideszes kormányzás alternatívája” – mondta.

Hihetünk a kutatásoknak?

A konferencia második felében a politikai elemzés helyett az adatokat vizsgálták a résztvevők: Szabó Andrea, a TK Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese, Sanyó Ádám, a taktikaiszavazas.hu adatelemzője és Tóka Gábor, a CEU kutatóprofesszora, a Vox Populi blog szerkesztője.

Fazekas István

Szabó Andrea két kérdéssel kezdett: hihetünk-e a közvélemény-kutatásoknak és mikor nyerte meg a Fidesz a választásokat. Úgy vélte, az első kérdés megválaszolásához először a 2018-as eltéréseket kell megvizsgálni, amikor 11 közvélemény-kutatóból 7 alulmérte a Fidesz és felül a baloldal támogatottságát, és ugyanez történt 2022-ben is.

Ebből Szabó szerint az látszik, hogy 2018-ban és 2022-ben is pont ugyanolyan volt a közvélemény-kutatások teljesítménye: a különbségek oka, hogy vagy ugyanazokat a hibákat követték el, vagy a választások utolsó pillanatában mindig történik valami, ami nagy társadalmi rétegek átfordulnak és nem úgy működnek, ahogy korábban mondták.

„A válasz tehát az, hogy akkor hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, ha megfelelő módon olvassuk őket, és figyelembe vesszük az esetleges hibákat. Ha így teszünk, akkor mindössze négy olyan kutatás volt, ami nagymértékben elért a valós eredménytől” – mondta.

A második kérdésre – vagyis arra, hogy mikor is nyert a Fidesz – Szabó azt a választ adta, hogy bár a párt folyamatosan győz, a csúcsteljesítménye 2010-ben volt. Azóta mindig úgy növekszik az ismeretlen pártpreferenciájúak aránya, ahogy csökken a Fidesz támogatottsága. Amikor pedig kilő a Fidesz támogatottsága, akkor a bizonytalanok száma csökkenni kezd.

Szabó ismertette a 2020 decemberében végzett nagymintás társadalomtudományi kutatásának eredményét is, amikor úgy számolta, hogy körülbelül 2,69 millió szavazója volt a Fidesznek.

„A Fidesz szavazótáborának van egy egymilliós magja, amely mozdíthatatlan. Ez szívja magába a környezetében lévő embereket, ők az úgynevezett gyűrűszavazók, ez a két réteg pedig hozza magával a körülbelül 770 ezer peremszavazót. Utóbbiak azok, akik idővel eltávoznak a Fidesztől, hogy a választások előtt visszatérjenek” – mondta.

Tóka Gábor: Országosan most nincs sok levegője Márki-Zay Péternek, de a jövő végtelen

Tóka Gábor politológus kitart amellett, hogy a hat-hét kisebb formációnak "óriásként" kellett volna indulnia a választáson, bár még így sem nyert volna. Úgy látja: az ellenzéki eredmények annyira rosszak, hogy más problémákat is tükröznek.

Az ellenzék lehetőségeire kitérve Sanyó Ádám arra hívta fel a figyelmet, hogy míg 2010-ben Északkelet-Magyarországon brutális előnye volt az ellenzéknek, 2018-ban már komolyan erősödött a Fidesz ebben a térségben, és az ország középső részén is tudta növelni támogatottságát. Az ellenzék az adatok szerint a városokban tudott növekedni. A Fidesz ezzel szemben Budapesten már valószínűleg most elérte a támogatottság tetejét, a kisebb, falusiasabb környezetben pedig brutális az előnye.

Sanyó ezért úgy véli, hogy az ellenzéknek nem a vidéki falvakkal, hanem a városokkal kell kezdeni, onnan tud majd bázist építeni.

Tóka Gábor a konferencián pedig arra mutatott rá, hogy a legfőbb kérdés, a jelenlegi rendszerben mire használja fel a kormány és az ellenzék a választásokat. „Választások mindig lesznek, ezért, ha ellenzék lennék, azon gondolkoznék, mire használnám ezeket az alkalmakat és emellett a népszavazásokat” – tette hozzá.

A teljes konferenciát ezen a linken lehet megnézni: