Az Alkotmánybíróság döntött: mulasztást követett el az Országgyűlés az Akadémia megcsonkításakor

Évek óta nem volt arra példa, hogy az Alkotmánybíróság nyilvánosan hirdesse ki döntését egy ügyben, most mégis ez történt. A testület a Facebookon élőben is közvetítette azt a már nyilvánosságra hozott határozatát, mely megállapította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény módosításakor.

Mindezt azért, mert nem szabályozta a jogbiztonság és a tulajdonhoz való jog érvényesülésének megfelelően az Eötvös Loránd Kutatóhálózat és a kutatóintézeti hálózat korábbi működtetője, a Magyar Tudományos Akadémia közötti vagyoni viszonyokat.

Az Alkotmánybíróság ezért felhívta az Országgyűlést, hogy ezzel kapcsolatos jogalkotói feladatának 2023. június 30-ig tegyen eleget.

A határozatban az Alkotmánybíróság azt is kimondta, alkotmányos követelmény, hogy a tudományos kérdéseket illető döntések meghozatalakor a tudomány szabadsága érvényesüljön, és a döntéshozatal módja, szabályozása megfeleljen a tudományos szabadság alkotmányos értékének.

Túry Gergely

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a támadott törvényi rendelkezések

alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasította, illetve visszautasította.

A teljes határozatot ezen a linken lehet elolvasni.

De miről is van szó pontosan?

Az Országgyűlés három és fél évvel ezelőtt, 2019. július 2-án szavazta meg a Magyar Tudományos Akadémia megcsonkítását kimondó törvényt, mely az éppen a múlt héten lemondott Palkovics László – aki maga is az Akadémia rendes tagja – kezdeményezésére elvette az MTA-tól az akadémiai kutatóhálózatot.

Fazekas István

A 131 igen szavazattal, 53 nem ellenében és három tartózkodás mellett elfogadott törvénymódosítás hivatalosan „A kutatás, fejlesztés és innovációs rendszer intézményrendszerének és finanszírozásának átalakításához szükséges egyes törvények módosításáról” nevet kapta. Ez lényegében az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) alá szervezte ki az addig az MTA irányítása alá tartozó 15 kutatóintézet és kutatóközpontot. Az ELKH elnöke Maróth Miklós lett, akit Orbán Viktor nevezett ki.

Az Akadémia és Palkovics között egy évig tartott a háború a tervek miatt. Az MTA garanciákat akart, hogy a kutatók megőrizhetik a függetlenségüket, erre a miniszter nem volt hajlandó. Sőt, Palkovics az utolsó pillanatban még az addig megígért engedményeket is visszavonta, majd erővel átnyomta a törvénymódosítást az Országgyűlésen.

Három év várakozás

A tüntetések mellett más eszközökkel is megpróbáltak harcolni a törvény ellen, ennek egyik eleme volt, hogy ellenzéki képviselők utólagos normakontroll-kérelmet adtak be az Alkotmánybíróságon. Ebben egyrészt a „a kihirdetett, de még hatályba nem lépett törvény végrehajtásának felfüggesztését” kérték, másrészt a törvény „kihirdetése napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését”. Az AB ezt egyesítette az MTA alkotmányjogi panaszával.

Reviczky Zsolt

Az, hogy az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetésére több mint három évet kellett várni, valószínűleg nem véletlen. Ennyi idővel a törvény hatályba lépése után ugyanis gyakorlatilag a kérelem több pontja értelmezhetetlenné vált. A testület megteheti, hogy fontos ügyeket évekig elhúz, és mire dönt, addigra a probléma már lényegében rendezhetetlen. Bár a törvényhozók legalább negyedének kéréseit – mint amilyen ez a normakontroll is volt – a törvény szerint nem kell előnyben részesíteni az egyéni állampolgári beadványokhoz képest, de az Ab-t semmi nem akadályozta meg volna abban, hogy egy ilyen fontos határozatot előre vegyen.

Ehhez képest – bár már 2019 júliusában szignálták azt az előadó alkotmánybíróra, Dr. Sulyok Tamás elnökre – a testület elé egészen idén októberig nem került, először október 25-én, majd november 8-án tárgyalták.

Vagyon és szabadság

A Mellár Tamás vezetésével benyújtott beadvány több dologra is hivatkozott, miért kellene megsemmisíteni a törvényt. Az első, hogy a törvény lényegében megfosztja tulajdonától az MTA-t, pedig az nem állami, hanem védett köztestületi magántulajdon. Az Akadémia mégis köteles volt a tőle elvett kutatóhálózat vagyonának használati jogát átadni. Az Alaptörvény szerint a tulajdon korlátozása ugyan „kivételesen és közérdekből, teljes és feltétlen kártalanítás mellett” megengedett, de a képviselők szerint e egyik feltétel sem teljesül.

A másik kérdés a kutatás szabadsága. A beadvány szerint a köztestületi kutatóhálózat tudományos autonómiájának és szabadságának biztosítéka, hogy a kutatóintézetek az Akadémia, mint tudományos köztestület irányítása, felügyelete alatt működnek. Súlyosan sérti a kutatók személyes tudományos szabadságát, hogy egyik napról a másikra kutatási területüket, kutatásuk eszközeit (azaz lehetőségét) elveszíthetik. Igaz, lehetőségük van más kutatóhelyeket keresni és ott folytatni munkájukat, ha ilyenek vannak Magyarországon és lehetőségük van a kutatók alkalmazására, de ez keveseknek sikerülhet.

A ELKH-nak a törvényben foglalt szervezeti felépítése semmiképpen nem biztosítja, hogy a tudományos közösséget képviselők dönthessenek vagy érdemi közreműködésük lehessen e döntésekben. Az Irányító Testület tizenhárom tagjának felét a kormány, felét az MTA elnöke nevezi ki, elnökét pedig külön a miniszterelnök. A tagok egyénenként lehetnek kiváló tudósok, de a beadvány szerint nem a tudományos közösséget, a tudományos közösségek hálózatát képviselik. Az ELKH nem tudományos, hanem állami (közigazgatási) szerv, ezért az Alaptörvény szerint – mint az állam szerve – az akadémiai testületekkel ellentétben "nem jogosult dönteni" tudományos kérdésekben.

A most kihirdetett határozat tehát a törvényt nem semmisíti meg ugyan, de jelentős részben igazat adott a képviselők panaszának.