Jelentős átalakításra, modernizálásra szorul az egészségügyi ellátórendszer szinte minden eleme az háziorvosi praxisoktól a kórházakig, az idősellátástól a betegségmegelőző programokig, és a kormány konkrét vállalásokat tesz a rendszer reformja, egy XXI. századi egészségügy feltételeinek kialakítása érdekében – olvasható ki a Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi tervéből, amely négy fő beavatkozási területet jelöl ki az ágazatban, az azok reformjához szükséges, becsült nettó költségigénnyel:

• Alapellátás fejlesztése – 72,3 milliárd Ft
• A XXI. századi egészségügy feltételeinek kialakítása – 253,9 milliárd Ft
• Az egészségügy digitális átállásának támogatása – 98,9 milliárd Ft
• Az önellátásra korlátozottan képes emberek biztonságát és életvédelmét szolgáló digitalizációs program – 90,5 milliárd Ft

A magyar kormány egészségügyet érintő, az Európai Bizottságnak benyújtott intézkedési csomagja része annak a csaknem 600 oldalas, nemrég nyilvánosságra hozott tervnek, amely a koronavírus-járvány társadalmi és gazdasági hatásainak enyhítésére létrejött Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköznek (RRF) nevezett pénzalap vissza nem térítendő uniós forrásainak lehívását és felhasználását célozza többek között a demográfia, az oktatás, a “zöld átállás” vagy a közigazgatás területén.

Az egészségügyi terület a maga nettó 516 milliárd forintos költségigényével a teljes, az RRF-ből elérhető nagyjából 5,8 milliárd eurónyi (körülbelül 2300 milliárd forint) uniós pénz mintegy negyedét teszi ki. Ez a magyar terv az egyik legjobbnak értékelt lett az EU-ban – dicsekedett a kormányinfón Navracsics Tibor miniszter, aki ugyanitt azt is eredményként igyekezett előadni, hogy mivel a jogállamisági eljárás keretében Magyarország nem teljesítette teljeskörűen a vállalásait, ezért három kohéziós forrást érintően 7,5 milliárd eurónyi forrást zárolnak.

A Bizottság úgy számol, erősebb Orbánnál, nagy csata jön a Tanácsban

Nem volt meglepetés, a sajtó által megszellőztetett kettős döntés született: Magyarország pénzeinek egy részét nem kapja meg, de egy másik részét előkészítették utalásra. Ez az árukapcsolás teszi lehetővé, hogy az Európai Bizottság javaslata jó eséllyel kiállja a tagállamok kormányainak próbáját. Ettől még izgulhatnak, milyen aduk maradtak Orbán zsebében.

Ami a helyreállítási terv egészségügyi részét illeti, arról az Európai Bizottság nyilvánossá tett értékelése megállapítja: “a terv ambiciózus programot határoz meg az egészségügyi rendszer fő kihívásainak – például az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés, a hálapénz-fizetés magas előfordulási aránya, a kórházi szintű ellátás túlzott mértékű igénybevétele, valamint a munkaerőhiányból és az aktív egészségügyi személyzetnek az országon belüli egyenlőtlen eloszlásából eredő regionális különbségek – kezelése érdekében”.

Erre szükség is lesz, mivel az értékelés szerint “bár az egészségügyi eredmények javulóban vannak, még mindig rosszabbak, mint a legtöbb más uniós tagállamban; ez részben az egészségügyi kockázatokkal járó életmódot, részben az állami egészségügyi ellátás korlátozott hatékonyságát tükrözi.” Az Európai Bizottság szerint tehát vannak eredmények – nevesítik is, hogy megkezdődött a kórházi hálózat reformja, az ágazatban dolgozók jelentős béremelést kaptak –, de még bőven van min javítani. Ilyen, megoldandó problémaként, helyzetként azonosítják az alábbiakat:

• Magyarországon az egyik legmagasabb a megelőzhető okok miatti halálozási arány az EU-ban
• A megelőzésre kevés pénz jut, és az egészségügyi kiadások amúgy is elmaradnak az uniós átlagtól
• Az emberek a magánszolgáltatások felé kényszerülnek az egészségügyben, ami nem igazságos
• Az egészségügy túlzott mértékben támaszkodik a kórházakra az ápolás-gondozás terén
• A rendszer nem fordít kellő figyelmet az alapellátásra és a megelőzésre, sok a teher a háziorvosokon
• A háziorvosok kevesen vannak, idősek és rossz a földrajzi eloszlásuk, ami csökkenti a hatékonyságot
• Az elavult kórházfinanszírozás és az alacsony döntési autonómia gerjeszti a kórházak eladósodását
• A kórházi hálózat széttagolt, ami gyengíti a betegellátás hatékonyságát és minőségét
• A lépések ellenére az egészségügyben jelentős a munkaerőhiány és nagyok a regionális különbségek
• Elvándorlás: sokan a jobb munkakörülmények miatt külföldre vagy a magánszektorba mennek

A problémák nem csak Brüsszelből látszanak. A minap tette közzé a Policy Solution a magyar közszolgáltatások megítélését taglaló kutatást, amelynek hangsúlyos eleme az egészségügy. Megállapítják, hogy “a magyarok szerint ez a terület az, ami a leginkább jelentős reformokat igényel.” A megkérdezettek legtöbbje (38%) szerint a legnagyobb probléma az orvos- és szakdolgozóhiány. Második helyen (17%) a hosszú várólistákat, a harmadikon (7%) pedig azt említették, hogy túlterheltek és alulfizetettek a dolgozók, az állam pedig nem költ eleget az ágazatra.

Ami a kormányt illeti, a helyreállítási terv egészségügyi részében maga is elismeri: “Magyarországon a születéskor várható élettartam és a várható egészséges életévek száma fokozatosan növekszik, azonban még mindig alacsonyabb az EU átlagánál.” Valóban, a születéskor várható élettartam 2018-ban 4,8 évvel maradt el az EU-átlagtól, míg a születéskor várható egészséges életévek száma 2,9 évvel. Ráadásul – rögzíti a kormány is – az alacsonyabb végzettségűek várható élettartama 7 évvel rövidebb (72 év), mint a magasabb végzettségűeké (79 év).

Tízezrek halnak meg évente, pedig nem kéne

Ugyan a kormány helyreállítási tervében így konkrétan nem említik, de van egy, az egészségügyi rendszer hatékonyságát jól mutató indikátor: az elkerülhető halálesetek száma, és Magyarország ebben sem áll jól. A G7 írt róla, hogy az elmúlt 20 évben összesen mintegy egymillió haláleset elkerülhető lett volna Magyarországon. Az elkerülhető halálesetek évi mintegy 45 ezres abszolút száma két részelemből, a megelőzhető (évi mintegy 30 ezer) és az elkerülhető (évi mintegy 15-16 ezer) halálesetek számából adódik össze és azt mutatja, hogy hány magyar veszíti úgy az életét, hogy akár meg is lehetne menteni. A megelőzhető halálesetek száma főleg a prevenciós és népegészségügyi programokkal csökkenthetők, míg az elkerülhetőké az ellátás minőségének és elérhetőségének növelésével, a területi és szociális elérhetőség egyenlőtlenségeinek csökkentésével.

A gondokra a kormány megoldási javaslata: “az egészségügyi ellátórendszer legfőbb célkitűzései közé tartozik, hogy a megelőzés és a betegellátás hatékonyságának és az ellátásokhoz való hozzáférésnek a növelésével javítsa a lakosság egészségi állapotát, ezáltal szolgálja a gazdaság versenyképességét, és járuljon hozzá az idősek életminőségének, önellátási képességének javulásához.” Ezt a kabinet részint a digitális egészségügyi szolgáltatások reformjával, az ellátások hozzáférésének és minőségének javításával, az ágazat korszerűsítésével igyekezne elérni.

A kormányzati vállalások között az egyik legfontosabb reformelem az alapellátás fejlesztése, amire 72 milliárd forintot terveznek elkölteni. A kormány sokat vár a korábban pilotprogramként futó praxisközösségek programjának már zajló kiterjesztésétől. A praxisközösségek a tervek szerint a jövőben együttműködésben kell dolgozzanak a helyi járóbetegellátókkal, egynapos sebészeti központokkal, városi kórházakkal és a korábban EU-s forrásból kialakított egészségfejlesztési irodákkal. Ugyanakkor, mint a hvg360-on írtunk róla, a praxisközösségek még nem hibátlanok:

"A betegek 80 százaléka simán kezelhető lenne egy jól szervezett praxisközösségben"

A házi-, gyermek- és fogorvosok 90 százaléka csatlakozott már a praxisközösségekhez, az új rendszerből azonban a betegek alig érzékelnek valamit. Szűrővizsgálatok vannak ugyan, de reumatológushoz, kardiológushoz vagy neurológushoz ugyanúgy a szakrendelésen kell sorba állni. Holott a feladatok egy részét a második szakvizsgával rendelkező háziorvosok is el tudnák látni.

A beteg számára a látványos változást az jelentené, ha nem kellene mindig hónapokat várni, hogy bejusson a szakrendelőbe a reumatológushoz, tüdőgyógyászhoz, dietetikushoz, neurológushoz, hanem ellátná – bizonyos szintig – az ilyen szakvizsgával rendelkező háziorvosa vagy a praxisközösségen belüli kolléga. Így a szakrendeléseket tehermentesíteni lehetne és talán lehet is: a Parlament előtt fekvő egészségügyi törvényhez most került be egy bizottsági módosító, amely szerint a praxisközösségben “a járóbeteg-szakellátás körébe tartozó egyes ellátások is nyújthatók.”

A szakrendeléseket tehermentesítené az a vállalás is, hogy a jövőben a háziorvosok a szakorvosok helyett beutalhatják a betegeiket bizonyos vizsgálatokra vagy felírhatnak eddig csak szakorvosi javallatra kiváltható gyógyszereket is. A kormány azt is tervezi, hogy az alapellátásba plusz szakdolgozókat (dietetikus, egészségpszichológus, gyógytornász) von be, és az alapellátásban nagyobb teret kap az egészségfejlesztés és a szűrés. Az alapellátás-fejlesztésre fordítandó 72 milliárd forint a praxisközösségek ápolási, orvos-technikai és IT eszközeinek fejlesztésére mehet el.

A helyreállítási tervben a kormány olyan mérföldköveket vállal, minthogy a praxisközösségbe bevont orvosok száma 2025 harmadik negyedévére eléri a négyezer főt, 2025 negyedik negyedévére pedig a krónikus betegségmenedzsment programba bevont páciensek száma eléri a 43 ezer főt, míg a prevenciós, egészségfejlesztési programba bevont páciensek száma a 30 ezret. Egy másik vállalás terén is már tett lépéseket a kormány, ez pedig a hálapénz visszaszorítása, de még nem sikerült maradéktalanul felszámolni “a posztszocialista rendszer” maradványát – ismerik el.

A helyreállítási terv legnagyobb összegű – 253,9 milliárd forintos – kiadási tétellel számoló beavatkozási pontja a “A XXI. századi egészségügy feltételeinek kialakítása”. Ennek része “az egynapos sebészeti, járó- és fekvőbeteg ellátórendszer hálózatának infrastrukturális és kritikus orvosi eszközökkel történő fejlesztése”, bizonyos országos intézetek, centrumkórházak fejlesztése. Hangsúlyos elem az Országos Mentőszolgálat modernizálása is: a kor szakmai, műszaki és hatósági elvárásainak megfelelő bázisok, mentőállomások kialakítása, felújítása, bővítése.

Fontos elem – 100 milliárdos ráfordítással – az egészségügy digitális átállásának támogatása, ami korszerű infokommunikációs megoldásokat, fejlesztéseket takar. Terveznek online adatbázist, betegségregisztereket, és vállalják, hogy 2025 végére az egészségügyi hatósági eljárások 60 százalékát elektronikusan lehet intézni. Szintén 2025 végére tervezik, hogy addigra évi 690 ezer telemedicinális ellátást végeznek. Ehhez létrehoznák a Központi Telemedicina, távügyeleti és távgondozási központot. Már 2024 közepén elindulna egy központi egészségügyi mobil applikáció.

A helyreállítási terv ugyan részletesen nem tér ki rá, de a Parlament előtt fekvő, végszavazás előtt álló egészségügyi törvény a párhuzamosságok felszámolására és a kórházi ellátás indokolatlanságára hivatkozva átalakítaná a szakápolás rendszerét is, ami azzal járna, hogy a kórházak helyett a szociális ellátórendszerre bíznák a tartós ápolásra-gondozásra szorulókat, akik az ápolási osztályokon (elfekvőkön) vannak. Erre a helyreállítási terv csak annyiban utal, hogy “bizonyos kórházakban nagyobb szerepet kaphatnak a rehabilitációs, krónikus és ápolási ellátások”.

Pintér javaslata: Vége lesz a kórházi elfekvőknek, az új helyen biztosan fizetnie kell az ápoltnak

A kórházak helyett a szociális ellátórendszerre bízná a belügyminiszter azon tartós ápolásra-gondozásra szorulók ellátását, akik valójában nem igényelnek kórházi szintű ellátást, mégis az ápolási osztályokon (köznapi néven elfekvőkön) vannak. A friss törvényjavaslat szerint a kórházaktól a szakápolási központokhoz kerülnek az ágyak, a személyzet és a betegek is.

Ennek a törvénycsomagnak a része a kórházi struktúra átalakítása is – a Magyar Orvosi Kamara egyébként a jogszabálytervezetet így elutasítja. A tervek szerint minden megyében kijelölnek egy vezető intézményt, amely ellátja az irányítási feladatokat, és dönt például a dolgozók átvezényléséről is. A tervezett változtatások a sürgősségi és a szakellátást is alapjaiban érintik, bár azt, hogy melyik kórháznak mi lesz a feladata, még nem tudni. A helyreállítási terv csak annyit ír, hogy

a kórházi rendszer egységes irányítása biztosítja a fekvőbeteg ellátóhelyek közti feladatmegosztás pontos szabályozását, a korábbi széttagoltság felszámolását”.

A kórházi struktúrát és az ügyeleti ellátást is alapjaiban írná át a kormány

A benyújtott törvényjavaslat alapján a megyei kórházakban lesz sürgősségi ellátás, a városikban pedig legfeljebb szakellátás. Az is látszik, hogy a kormány a szakemberhiányt átvezényléssel oldaná meg. Átalakítanák az ügyeleti ellátást is, de az eddig kiszivárgott hírek szerint. A fizetéseket teljesítmény alapján felfelé és lefelét is el lehetne téríteni.

A helyreállítási terv hangsúlyos eleme az önellátásra korlátozottan képes emberek biztonságát és életvédelmét szolgáló, 90 milliárd forintos digitalizációs program. Ebben a 65 éven felüliek – a társadalom elöregedése miatt 2030-ra a népesség 23,6-át ők teszik ki – otthon viselhető érzékelős eszközt kapnának. 2025 végén már 1,5 millió rendszerbe kapcsolt idős érhetné el az éjjel-nappal működő diszpécserszolgálatot, amely segítséget nyújtana nekik “rosszullét, baleset, vagy kritikus élethelyzet során”. Erre a digitális megoldásra már csak azért is szükség lesz, mert – mint a kormány maga is rögzíti a tervben – az időseket érintő, állami finanszírozású ellátórendszer országosan 53 ezer férőhelye “most is teljesen betelt”.

(Nyitóképünk illusztráció)