Lázár János megígérte, úgy is lett. Vagy nem

Mennyibe kerül most egy sírhely megváltása? Nem a világ legkardinálisabb kérdése ez, főleg, hogy 10-25 évente kell kifizetni, de a lényeg, hogy fizetni kell érte pár tízezret, temetőtől és a technikai részletektől függően.

Pedig Lázár János, a kormány egyik fontos minisztere még a 2018-as kampányban ígérte meg, hogy a legelső törvényjavaslata az lesz, hogy töröljék el ezt a díjat. Öt év telt el, a sírhelyekért még mindig fizetni kell. Lázár még évekkel ezelőtt azt mondta, utánanéz, hol akadt el a dolog, de azóta is nézi.

Azt semmiképpen nem állítanánk, hogy Lázár mindig a vakvilágba ígérget, például a megyei bérletet is megígérte,  és nem is kellett rá sokat várni, de tény, hogy a többi miniszterhez képest kifejezetten szereti néhol nagyívű, néhol egész konkrét tervekkel elkápráztatni a sajtót és a közvéleményt, és nem mindig válnak valóra az elképzelések.

A legutóbbi ígéretcunamija a vasútra vonatkozott, 6000 milliárdos, tízéves programot lengetett be, ami annyiból merésznek hangzik, hogy egyrészt pont most záratott be szárnyvonalakat, másrészt ő is elismerte, hogy nincs erre pénz, úgyhogy „külső forrásokat" kell szerezni rá. És ha már nagy vasútfejlesztés, a déli körvasút is meg fog épülni az említett interjú szerint, ami pedig azért zavarja kicsit össze az embert, mert a külső körvasúti megállóhelyeket pont most húzták le a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások közül, ami vélhetően a projekt ideiglenes elkaszálásának egy finomabb megfogalmazása.

 

A vasúti ígéretet csak pár nappal előzte meg az új KRESZ ígérete, ami már készül ugyan egy ideje, de az Árpád hídi baleset hírére előrántotta a miniszter a kalapból. Erről egyelőre csak annyit tudni, hogy nagy a csata Lázár és a többiek között a zéró tolerancia körül. Az ígéret fényét ebben az esetben az homályosítja kissé, hogy van már a fiókban egy évek alatt, széles szakmai konszenzussal összehozott új KRESZ, ám a miniszter egyelőre senkivel nem egyeztet a módosításokról. Ha fogadni kellene, hogy Lázár melyik ígéretét lesz a legnehezebb megvalósítania, akkor egy áprilisi interjúra tennénk a téteket. A Telex podcastjában lengette be, hogy vége a NER-es építőipari cégek egyeduralmának a tárcájánál készülő új állami építési törvénnyel.

• „Más világ lesz, mint ami eddig volt, azok számára is, akik közelebb állnak a kormányzathoz, és azok számára is, akik távolabb állnak, ez teljesen egyértelmű”,
• „transzparens egyeztetési mechanizmusok vannak, nem kávéházakban kell találkozni”.

– szóltak az erős mondatok, amikkel, ha rosszmájúak akarnánk lenni, akkor azt mondanánk, hogy a rendszer lényegét akarja lebontani Lázár.

A más világ egyelőre nem jött el, sőt a törvényt Novák Katalin az Alkotmánybírósághoz küldte aláírás helyett, az Alkotmánybíróság pedig elmeszelte azzal, hogy sérti a jogbiztonságot. Folytatás a parlament őszi ülésszakában lesz, úgyhogy egyelőre még várni kell a pillanatra, hogy egy ismeretlen cég a Duna Aszfalttal vagy a Markettel felmossa a padlót valami nagyobb közbeszerzésnél.

Aztán nézzük tovább: amellett, hogy jövőbe illő vasútunk lesz, igazi verseny lesz a közbeszerzéseken, még Budapestnek is jó lesz.

Lázár az MTI szerint a miniszteri meghallgatásán, tavaly májusban úgy fogalmazott, hogy „a főváros nem fog kevesebbet kapni, a vidék fog többet kapni", majd novemberben a hajdú-bihari iparkamara gazdasági fórumán vette elő újra a gondolatot: „a nemzet fővárosának mindent megadnak". (Azon most lépjünk túl, hogy mindezt olyan kontextusban mondta, hogy számára a vidék az első, de Budapest se aggódjon)

 

Hogy mi a „nem kevesebb", és mi a „minden", abban valószínűleg lennének definíciós vitáik Karácsonnyal, aki a kormányra fogja, hogy már mínuszban áll a főváros kasszája, helyettese, Kiss Ambrus egyenesen

„a kormány tudatos önkormányzat- és fővárosellenes intézkedéseiről”

beszél.

Az ígéretek erejét az sem teszi bivalyerőssé, hogy pár hónappal később kiszivárgott egy lista, hogy milyen fővárosi fejlesztéseket kaszált el Lázár, volt olyan, amely mellé a „SOHA! NEM!” megjegyzést írta.

Lázár nagy vágya volt egykor a dohányzás visszaszorítása is, még 2018-ban jelentette be a tervet, miszerint a 2020 után születettek soha nem vásárolhatnak majd dohányárut. Az akkor kormánybiztosként dolgozó politikus igyekezett óvatosan fogalmazni, nem mondta ki, hogy a terv meg is fog valósulni, csak annyit, hogy ő mit javasol. Gyorsan kiderült, hogy volt mitől tartania: a bombasztikus bejelentés után pár nappal Orbán Viktor hűtötte le a kedélyeket azzal, hogy nem támogatja a teljes tilalmat.  Egy fél pontot azért meg lehet adni Lázárnak, mert egy évre rá a parlament elfogadta a törvényjavaslatát a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról.

Találtunk régi ígéretet is: 2012-ben 2014-re tette a 47-es út Hódmezővásárhelyet elkerülő szakaszát, ez végül 2018-ban lett kész.

 

Noha technikai értelemben nem ígéret, de nem zárhatjuk mással a gyűjteményt, mint a tavaly májusi miniszterjelölti meghallgatásán megfogalmazott gondolattal, miszerint

az a cél, hogy Magyarország 2030-ra legyen Európa legjobb helye.

Hét év múlva meglátjuk.