Meglepően sok magyar gondolja magáról, hogy rég kihalt népcsoportokhoz, például a szkítákhoz vagy hunokhoz tartozik. Sőt, a népszámláláskor több ezren állították, hogy szkíta az anyanyelvük és családi körben is ezt használják. A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálások során ugyanis rendre rákérdez a nemzetiséghez tartozásra is, de a honlapjukon is elérhető adatsorokban csak a 13 elismert magyarországi, honos nemzeti kisebbség számait tüntetik fel. (Ez a kategória nem ugyanaz, mint az állampolgárság.)

Vannak, akik szeretnének ugyan elismert nemzetiséggé válni, de ez a hatályos törvények szerint az Országgyűlés jóváhagyásához kötött. Például azért is, mert egy elismert nemzetiség tagjai különleges jogokat is élveznek. Például jogosulttá válnak helyi és országos önkormányzatokat létrehozni. Sőt, az országgyűlési választásokon listát is állíthatnak, és elegendő szavazattal akár mandátumhoz is juthatnak, mint például jelenleg a németek.

Legutóbb, tavaly a magukat szkítának vallók próbálkoztak nemzetiséggé válni, de nem jött össze. Pedig ennek előfeltételét teljesítették, hiszen az Országgyűlés akkor foglalkozik egyáltalán a kérdéssel, ha legalább ezer, magát az adott nemzetiséghez tartozónak valló magyar állampolgár aláírása összegyűlik ehhez. Ez a szkítáknál megtörtént, a hvg.hu is megírta, hogy 1371 aláírás gyűlt össze, de a törvényhozás decemberben mégsem szavazta meg nekik a nemzetiségi státuszt.

Az MTA szerint kétezer éve nincsenek szkíták, itthon mégis 1371-en annak vallották magukat, úgyhogy a parlamentnek kell döntenie, elismeri-e őket kisebbségként

Összegyűlt ezer, magát szkítának valló magyar választó hiteles aláírása, így a Nemzeti Választási Bizottság elnöke az Országgyűlés elé utalta a döntést, hogy elismerjék-e őket honos kisebbségnek, amely akár a nemzetiségi választáson is indulhatna. A bökkenő, hogy az MTA állásfoglalása szerint szkíták már vagy kétezer éve nem léteznek.

Azért, mert az Országgyűlés tartotta magát a gyakorlathoz és elfogadta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) állásfoglalását az aláírók nemzetiséghez tartozásának tudományos jogosságáról. A szkítákról az MTA verdiktje egyértelmű volt: „nem állnak fenn sem a fizikai, sem pedig a törvényi feltételei annak, hogy a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat (…) ma is élő, saját hagyományait és nyelvét örző honos nemzetiségként lehessen elismerni”.

A KSH nyilvános népszámlálási adataiból tehát továbbra is csak az eddigi 13 nemzetiség létszáma olvasható ki. Az első továbbra is a cigányság, de létszámuk a 2011-es 309 ezerről 2022-re 200 ezerre csökkent. A németek a másodikak, de ehhez a nemzetiséghez tartozónak is kevesebben vallották magukat: 11 év alatt 132 ezerről 98 ezerre csökkent a számuk. De mi van a nemzetiségként el nem ismertekkel? Hiszen köztudott, hogy Magyarországon például népes kínai és orosz diaszpóra is él.

A hvg.hu kikérte a KSH-tól néhány nemzetiségként el nem ismert kisebbség friss népszámlálási adatait is, és ebből kiderült például, hogy kínainak 11592-en, orosznak pedig 11127-en vallották magukat – ennyi egy Celldömölk vagy Kisújszállás méretű város lakossága. 2736-an vannak a szintén el nem ismert nemzetiségnek számító törökök is, miközben az elismert nemzetiségnek számító szlovénnak a KSH adatbázisa szerint 2984-en mondták magukat.

Vagyis látszik, hogy az adott csoport nagysága nem feltétlenül számít a hivatalos elismerésnél. A több mint 11 ezer fős oroszok például a szkítákhoz hasonlóan szintén összegyűjtötték 2018-ban a szükséges számú, 1065 aláírást, az Országgyűlés mégis úgy döntött, nem támogatja nemzetiségként elismerésüket. Az MTA akkor ugyanis azt állította, hogy az előírt folyamatos, 100 éves jelenlétük nem állapítható meg, az „inkább különféle migrációs hullámoknak köszönhető”.

A legutóbbi népszámlálás alapján egyébként a hvg.hu-nak a KSH által megküldött adatokból látható, hogy a nemzetiségként elismert szűk háromezres szlovén közösségnél alig kevesebben, 2439-en vallották magukat a Magyarországon honos népcsoportként továbbra sem elismert szkítának. Pontosabban ennyien mondták a kérdezőbiztosoknak, hogy a szkíta a „nemzetiségi, anyanyelvi, családi, baráti közösségben használt” nyelvük.

Ez azért is furcsa, mert manapság csupán néhány tucat hitelesnek tekinthető szkíta kifejezést, illetve pár, különböző jelekkel és ábécékkel rögzített – megfejtetlen vagy vitatott tartalmú – szkíta feliratot ismerünk, így „igazi” szkítául kommunikálni a szűk nyelvi készlet miatt lehetetlen. Ez azonban nem zavarja a szkíta-tudatú magyarokat, akik közül a legismertebb az aláírásgyűjtést is kezdeményező Pócs Alfréd egri önkormányzati képviselő és koronavírus-szkeptikus orvos. Állítása szerint

Pócs „a szittya erkölcsiség és jogrendszer miatt” szerette volna honosíttatni a népcsoportot.

A szkítáknak, vagy szittyáknak ugyanis van erkölcsi 24 pontjuk, és a Szent Korona-tanon alapuló jogrendszerük – utóbbi kapcsolatot jelzi, hogy Pócs az elnöke a Szent Korona Igazsága Tanácsadó és Jogvédő Egyesületnek, ami rövidítve SZKÍTA jogvédő egyesület. De van Turul Alkotmány, Szkíta és Magyar Szellemiség Központja szkíta-buddhista templommal, továbbá nem hivatalos Szkíta Honvéd Nemzetőrség és Szkíta Ősnemzetségek Országos Önkormányzata is.

Súlyos kérdés a parlament előtt: a génjeink tényleg mélyen őrzik szkítaságunkat?

Vírustagadás, Szent Korona-tan, szkíta közösség - mindez együtt Pócs Alfréd tevékenységét fogja keretbe. Az önkormányzati képviselőként is működő egri orvos legújabb kezdeményezéséről nemsokára a parlamentnek kell döntenie.

De nemcsak a szűk háromezer fős szkíta-tudatúakat tartja számon a népszámlálás szerinti KSH-adatsor, hanem például a jászokat, akik a 2022-es népszámlálás szerint 233-an vannak. Ők 15 éve akarták aláírásgyűjtéssel elismertetni magukat, de a Jász Nemzeti Demokrata Mozgalom kezdeményezése kudarcba fulladt. Pedig a jászoknak olyan támogatóik vannak, mint Pócs János (Fidesz-KDNP) országgyűlési képviselő, aki nemcsak “Soros” feliratú disznót pörzsöl, hanem

még azt is levezette, hogy „Jézus Krisztus is jász volt, hiszen jászolban született.”

Hasonlóan kevés, mindössze pár száz fős a KSH-nak adott 2022-es “önbevallás” alapján a magyarországi hunok csoportja, akik 345-en vannak. A magukat hunoknak vallók is próbálkoztak nemzetiségként való elismertetésükkel. Bár 2005-ben összegyűjtöttek 2381 érvényes aláírást, akkor is állásfoglalást adott ki az MTA – eszerint a hunok ma már népcsoportként nem léteznek –, így akkor is elutasító parlamenti döntés született végül, amin a hunok eléggé meg is sértődtek.

Még a hunoknál is kevesebben, 327-en vannak a KSH-tól kapott adatok szerint a kunok, akik saját bevallásuk szerint a szkítákhoz hasonlóan szintén használják is a kun nyelvet. Annak ellenére is, hogy a hivatalos tudományos álláspont szerint a török nyelvek északnyugati, köztörök ágába, vagy más néven kipcsak nyelvek közé tartozó kun nyelv mára kihalt. Olyannyira, hogy a kun nyelv utolsó ismerője Magyarországon a hagyomány szerint Varró István, 1770-ben elhunyt karcagi lakos volt.

Még 2018-ban próbálták „honosíttatnI” magukat a székelyek is. Ők 1022 aláírást adtak be ezért, de ügyük itt is az MTA állásfoglalásán bukott el. Eszerint nem beszélhetünk önálló nemzetiségről, „a székely azonosságtudat inkább egy sajátos területi-közösségi identitás, amely a magyar nemzet részeként, jól elkülöníthetően regionálisan határozza meg önmagát”. Emiatt az Országgyűlés sem támogatta a székelyek nemzetiséggé válását.

Rajtuk kívül is volt jó néhány olyan kisebbség volt, amely nem került be a kanonizált 13 közé, s szerette volna ezt orvosolni. A magukat égei makedónoknak nevezők a görögökről szerettek volna leválni, a bunyevácok pedig a horvátokról. Egyiküknek sem sikerült: az előbbi elbukott az aláírások összegyűjtésén, az utóbbit pedig a parlament kaszálta el. Volt olyan kezdeményezés is, hogy a zsidókat nemzetiségként is elismertessék, ez szintén az aláírásgyűjtésen bukott meg.

Az olaszok 2008-ban próbáltak bejutni a 13 közé, ám nem jártak sikerrel, nem gyűlt össze elég aláírás. 2022-ben pedig egy ciganos nevű közösség szeretett volna honos népcsoporttá válni, de nekik sem sikerült ezer aláírást gyűjteni. Lehet, hogy a jövőben a nemzetiségként való elismertetés rendszere is megváltozik. Legalábbis erre utalt nemrég Soltész Miklós államtitkár, aki a szkíták ötletét először viccnek hitte és megjegyezte: felül kéne vizsgálni a szabályozást.

(Nyitóképünk illusztráció - Ősök napja, Fotó: Túry Gergely)