Belenyugodni, beszántani vagy harcolni? – Magyar Péterék szombati közmédiás tüntetésére reagált Török Gábor politológus.
Soha nem volt politikafüggetlen a magyar állami média, akárki volt hatalmon – erről posztolt vasárnap Török Gábor politikai elemző, reflektálva Magyar Péterék szombati, az MTVA-székháznál tartott tüntetésére.
Török szerint mindig politikai szempontok határozták meg, hogy kik, mikor és mennyit beszélhetnek a köztévén, így azt is, hogy kiket hívnak be a politikai elemzők közül.
“Volt olyan, hogy egy választási műsorhoz az utolsó pillanatban taxival kellett Bécsből hazafuvarozni egy baloldali kollégát, mert valakik úgy találták, hogy a megadott elemzői csapat nem eléggé „reprezentatív” – írja a politológus. De az is előfordult szerinte, hogy egy idő után cserélni kellett a kormánypárti kollégát, mert
nem volt annyira „markáns”, hogy kiegyenlítsen.
Török arról is beszámolt, hogy sokszor érzett manipulációt a közszolgálati televízió műsoraiban, akár a témák tálalásában, akár a megszólalók kiválasztásában, vagy a kormánypárti-ellenzéki politikusok kezelésében.
Török Gábor úgy véli, hogy a közmédiának 2010 előtt is alkalmazkodnia kellett a politikai elvárásokhoz, de azóta egyenesen politikai fegyverré vált.
Ahol eddig a hatalom és a közszolgálat szempontjai ütköztek, az ma a hatalomgyár zászlóshajója,
ahonnan egyszerűen ki vannak zárva a nem kormánypárti vélemények. Emellett a lejáratások, “karaktergyilkolászások” egyik fontos színtere is a közmédia, ahol a pártatlanságnak, az egyenlő elbánásnak már a hírekben sincs nyoma.
Az elemző szerint az az alapkérdés, hogy legyen-e a mindenkori kormány szócsöve, a hatalmi zsákmány része a közmédia. Szerinte “nem szentségtörés erre a kérdésre igennel válaszolni”, mert van abban igazság, hogy ez egy tisztább, világosabb helyzet:
aki nyer, viheti, nem kell elbábozni a közszolgálatiságot, nem kell állandó vitákat folytatni a helyes arányokról.
De Török szerint az is egy tiszta megoldás lehet, ha megszüntetjük a közpénzek milliárdjait felemésztő közmédiát, csak éppen erre semmi esély nincs.
Így aztán nem igazán marad más, mint a politikai harc – vonta le a következtetést Török Gábor.
Tovább aprítja az egykori akadémiai kutatóhálózatot a kulturális és a tudományos életben is hegemóniára törekvő kormányzat. Meglehet, hogy a humán tudományokkal foglalkozó intézetek megszűnnek, ha azokat végül valóban az ELTE-hez csatolják.
Nem minden magyar hullarabló. Maradtak még páran, akik agresszornak látják az agresszort és áldozatnak az áldozatot.
