Szájér József szintre napra pontosan három évvel azután, hogy derékba tört harmincéves politikai karrierje, visszatért a közéletbe: Schmidt Mária és Orbán Viktor felesége, Lévai Anikó közösen rehabilitálták egy panelbeszéégetés keretében, amit Schmidt intézete szervezett. A fideszes EP-képviselő azért mondott le EP-képviselői mandátumáról és tűnt el nyilvánosságból, mert a koronavírus-járvány miatti lezárások idején részt vett egy orgián Brüsszelben, ahonnan az akkori hírek szerint az ereszen lecsúszva távozott. Az utcán igazoltatták a rendőrök, a történet pedig eljutott a sajtóhoz.

Szájer most interjút adott a Telexnek, a legtöbb releváns kérdést ugyanakkor kikerüli a magánszférájára való hivatkozással, azt az ordító ellentétmondást pedig láthatóan nem kívánja feloldalni, hogy hogyan lehetett, illetve lehet egy olyan politikai közösségnek a tagja, amelyik olyan emberek ellen szít gyűlöletet, amilyen ő maga is.

“(…) nem egy karikatúra vagyok, nem egy esemény határozza meg az életemet, még ha az az esemény fontos és jelentős is volt az életemben és a politikatörténetben. Hogy nem egy tapasztalatlan, semmirekellő politikusnak ért véget a politikai tevékenysége, hanem valakinek, aki a harminc év alatt letett valamit az asztalra” – mondja Szájer rögtön az interjú elején.

A következő kérdés-válasz hangulatában telik az egész beszélgetés:

Orbán Viktor azt mondta, hogy amit ön tett, az az önök politikai közösségébe nem fér bele. Ezalatt a harminc év alatt nem lett volna jobb egy olyan rendszert építeni, amibe ez az esemény, az ön magánélete is belefért volna, és így nem kellett volna emiatt abbahagynia a politizálást?

A magánszférámhoz senkinek semmi köze, sem a rendszertől függően, sem a rendszertől függetlenül. Így aztán annak a nyilvános tárgyalása nemcsak indokolatlan, hanem jelentős részben jogsértő és méltánytalan is. És akkor nagyon gyenge kifejezést használtam.

Schmidt Mária és Szájer József a 2019-es könyvhéten

Vörös Szilárd

Szájer még azzal védekezik, hogy ő maga soha nem keltett gyűlöletet:

Én szabadságharcos vagyok, és 1990-ben is amellett álltam, hogy Magyarországon mindenki szabadon élhesse a magánéletét és a politikai életét is. (…) Én azt az elképesztően zajos műfelháborodást látom képmutatásnak, ami ezzel kapcsolatban volt. Nem tudnak bizonyítékot mutatni arra, hogy az én magatartásom gyűlöletkeltő lett volna. Ha ebben az elképesztő mértékű, több kötetnyit kitöltő, rólam szóló cikkirodalomban, a tevékenységemről készült összes feljegyzésben, parlamenti jegyzőkönyvekben, beszédleiratokban, tévéinterjúkban egyetlen olyan mondatot tudnak mondani, ami ezt igazolja, akkor aláírnám ezt az egészet. Így nem tudom.

Hozzátette: “Azt gondolom, hogy olyan határátlépések történtek, amelyeket én nem érdemeltem ki. (…) Semmiféle bűncselekményt nem követtem el. Olyan dolgot követtem el, amellyel a választók bizalmát eljátszottam”. Szerinte egyébként “nem volt eresz azon a házon. A helyszín sem az, amit teleposztoltak már megbukott politikai erők emblémáival”.

Szájer a mém szót politikai értelemben, a karikatúra és a narratíva egyfajta szinonimájaként használja:

Egy nyilatkozattal nem tudom megváltoztatni azt a mémet, ami rólam kialakult, én ezzel fogok élni az életem végéig. Ebben a tekintetben áldozata vagyok annak a nyilvánosságbeli vesszőfutásnak, amit ellenem indítottak. Ilyen reakciót nem érdemeltem, és a tevékenységemmel sem érdemeltem ki.

Szájer túlnyomó többségben ma is tudja vállalni azt, amit a Fidesz kormányzó pártként tesz, van ugyan egy csomó baja “a jelenlegi Fidesszel, de ezeket nem maguknak fogom elmondani”.

A Fidesz… majdnem tökéletes

– mondja egy ponton, aztán helyesbít, hogy csak viccelt.

Szájer azt mondja, nem kellett Orbán Viktor engedélye ahhoz, hogy visszatérjen. “Nem tudom, hogy ő mikor értesült, de szerintem természetes volt, hogy nem fogok szájkosarat tenni a számra az életem végéig. A nyilvánosság előtt cikkekkel, véleményekkel, akár politikai természetű véleményekkel fogok megjelenni. Jelentős részben magánéleti természetű, hogy ennek miért most jött el az ideje. Most nem a politikába tértem vissza, hanem elkezdtem dolgozni, gondolkodni olyan kérdéseken, amelyek már korábban is érdekeltek.”

A teljes interjút itt lehet elolvasni.

Szájer József egy kötcsei pikniken

Túry Gergely