Határozott összefüggés van a roma származás, a társadalmi helyzet és aközött, hogy egy gyerek milyen diagnózist kap, írja a Telex a Rosa Parks Alapítvány azon friss kutatására hivatkozva, ami a szegregáció helyzetét vizsgálta a speciális oktatásban Magyarországon.

Annak a megítéléséhez, hogy az elmúlt 20 évben milyen változások is voltak, Heves megyét alapul véve hátrányos, halmozottan hátrányos és SNI gyerekek adatait nézték meg, illetve 229 kérdőívet töltettek ki olyan roma szülőkkel, akiknek a gyerekeit SNI- vel diagnosztizálták, valamint kutatók tíz szakértői interjút is készítettek.

Mint kiderült, a sajátos nevelési igényű tanulók közel 23 százaléka roma származású. Hozzátették, 2023-ban, a 2022-es népszámlálási adatokat alapul véve a roma tanulók 11 százaléka, a nem roma tanulók 3 százaléka volt sajátos nevelési igényű Heves vármegyében.

Ami az enyhe fokban értelmi fogyatékos tanulókat illeti, közöttük a legmagasabb a roma gyerekek aránya, 43 százalék. Szembetűnő, hogy más fogyatékosság típusokban kifejezetten alacsony a romák aránya. Így például a 2021-es adatgyűjtés szerint a nem roma gyerekek 10-10 százaléka kapott autizmus spektrumzavarról, illetve beszédfogyatékosságról diagnózist, szemben a roma gyerekekkel, akik között mindössze 2 százalék volt az autizmus spektrumzavaros és 5 százalék a beszédfogyatékos gyerek.

Mindez a kutatók szerint azt mutatja, hogy

a roma gyerekek nemcsak a sajátos nevelési igényű, de az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekek között is felülreprezentáltak.

A szakértők szerint abban, hogy roma gyerekeket indokolatlanul nagy arányban diagnosztizálják enyhe fokban értelmi fogyatékosként a képességeik mellett szerepet játszik benne a diszkriminatív diagnosztikai eljárás is, ugyanis a vizsgálatban résztvevők előítéletei és szubjektív megítélése akár téves diagnózist is eredményezhet.

További megállapításuk az is, hogy ahol az iskola szinte teljesen szegregált, ott a roma gyerekeket gyakran nem küldik vizsgálatra, és hogy a megkérdezett, aluliskolázott roma családok egyáltalán nincsenek tisztában az őket megillető eljárási jogokkal, és a rendszerben sincs olyan szereplő, aki segítené őket a folyamat megértésében. Hozzátették, a nem megfelelő szociális háttérből jövő gyerekek jobban járnak, ha meg sem próbálnak helytállni a normál tantervű állami oktatásban, és a roma gyerekek érdekeit legkevésbé a speciális, de szegregált oktatás sérti.

A kutatók javaslatokat is megfogalmaztak, szerintük többek között azzal lehetne segíteni a roma gyerekek iskolai oktatását, ha rögzítenék a gyerekek etnikai adatait még pedig azzal a céllal, hogy azok statisztikai alapon nyújtsanak információt a roma és nem roma gyerekek diagnózisairól és oktatási helyzetéről. Emellett felvetették a szülők szélesebb körű tájékoztatását, illetve a szakszolgálati esélyegyenlőségi szakértő intézmények vizsgálatát, figyelembe véve a roma szakértők bevonását. Fontosnak tartják azt is, hogy a SNI diagnózis felállításánál más teszteket is alkalmazzanak, és javasolják a szakemberek érzékenyítését a roma családok felé, valamint azt, hogy több speciális iskola legyen az országban.

(Kiemelt képünk csak illusztráció!)