Jogerősen is kimondta a Fővárosi Törvényszék, hogy a Tisza pártnak semmi köze ahhoz a 600 oldalas szöveghez, melyet az Index tavaly novemberben a párt adóterveiként mutatott be (az Index ugyanakkor vitatja, hogy a döntés jogerős lenne). A bíróság arra kötelezte a kormány üzeneteit gyakran közvetítő lapot, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő öt napon belül tegyen közzé helyreigazítást. Emellett a kiadóján keresztül 15 napon belül fizessen meg 500 ezer forint perköltséget.
Az Indexnek az ítélet szerint a következő helyreigazítást kell kiraknia a honlapjára:
„Valótlanul állítottuk, hogy az Index birtokába jutott azon dokumentum, amely a jelenlegi rendszerhez képest radikálisan új pályára állítaná a magyar gazdaságot, a Tisza Párt több száz oldalas gazdasági tervezete. A valóság mindezzel szemben az, hogy a cikk alapjául szolgáló, az index.hu által (I.PDF II.PDF III.PDF) linken közzétett dokumentum nem a Tisza Párt gazdasági tervezete, így abból semmilyen okszerű következtetés nem vonható le a Tisza Párt hivatalos programjára, az általa tervezett adózási rendszerre, új járadékcsomag bevezetésére.”
Talán az ügy végkifejleténél is tanulságosabb maga az ítélet szövege, ami pontos látleletet ad arról, hogyan készült a cikk, melyre a kormány egy teljes kampányt épített.
https://hvg.hu/itthon/20260305_magyar-peter-tisza-part-birosag-index-itelet-adotervek
Cikkekből lejárató kampány
Mint az korábbi összefoglalókból is kiderült, az Index először tavaly augusztusban mutatott be egy kétoldalas feljegyzést, amit állításuk szerint a Gazdasági Kabinet készített a Tisza Párt vezetésének a többkulcsos, 33 százalékos felső szintű adórendszer bevezetéséről. Tették mindezt annak ellenére, hogy a papíron nem volt sem fejléc, sem pecsét, sem aláírás, a pártban pedig nem a gazdasági kabinet, hanem gazdaságfejlesztési munkacsoport dolgozik az adóterveken. A dokumentumban a munkacsoport vezetőjének neve is helytelenül szerepelt.
Hiába nevezte Magyar Péter hamisítványnak a dokumentumot – a pártelnököt egyébként nem szólaltatták meg a cikkben –, azt a kormány azonnal kampánytémává emelte, még egy nemzeti konzultációt is indított. A Fidesz politikusai – köztük Orbán Viktor is – azzal riogattak, mennyi pénzt vesz majd ki a magyar emberek zsebéből a Tisza, ha kormányra kerül. A kampányba jelenleg éppen Magyar Péter-képregénnyel beszálló Nemzeti Ellenállás Mozgalom óriásplakátokat is készített.
https://hvg.hu/gazdasag/20251214_nemzeti-konzultacio-kitoltes-tisza-part-ado
Az Index pár hónappal később, november 25-én már azt állította, hogy birtokukba került a Tisza Párt immár 600 oldalas gazdasági tervezete, mely „markánsan baloldali fordulatot készít elő – és radikálisabb átalakítást vázol fel a magyar közteherviselésben, mint bárki az elmúlt évtizedben”. Talán sokan emlékeznek még rá, hogy ebben szerepelt az ominózus kutya és macskaadó terve is, ami alapján a kormánypártok már azzal ijesztegettek, hogy a magyar nyugdíjasoknak el kell altatniuk a kiskedvenceiket, mert nem tudják kifizetni a pénzt.
A lap tovább folytatta a cikksorozatot: először arról írt, hogy az adócsomag 3700 milliárdos terhet jelentene a cégeknek, majd másnap már a dokumentumban állítólag található szignók tulajdonosait publikálták. Ezek a cikkek képezték a mostani per alapját.
A program valóságtartalmát később rengeteg szakértő is cáfolta, de a teljes sebességre kapcsolt kormányzati lejárató kampányt ez sem tudta megfékezni.
Nem olvasták, nem ellenőrizték
A Tisza párt már szeptemberben, az első cikk után beperelte az Indexet. Akkor az Index első fokon nyert – azzal érveltek, hogy csak véleményt közöltek a Tisza Párt állítólagos adóemelési terveiről. Ezt az ítéletet másodfokon megsemmisítették decemberben, ezért meg kellett megismételni az elsőfokú eljárást, amelyet januárban a Tisza nyert meg. Ez emelkedett most jogerőre.
Az Index most is hivatkozott arra, hogy véleményt közölt, amit Magyar Péternek tűrnie kell. Szerintük Magyar Péter számos alkalommal kiszivárogtatott dokumentumokra alapozza a politikai nyilatkozatait, így ő tette ezt a gyakorlatot a közéleti viták részévé. Az Index álláspontja szerint
ezért tűrni köteles, ha az érdekköréből kiszivárgott dokumentumokra hivatkoznak.
Ennél is tanulságosabb az a két tanúvallomás, mely a Tisza párt által közzétett ítéletben található. A dokumentum szerint a perben a cikk szerzőjét és egy szerkesztőt is meghallgattak:
ők mindketten elismerték a bíróságnak, hogy a 600 oldalas dokumentum egészét nem olvasták el, és annak a tartalmát nem hasonlították össze a Tisza nyilvánosan elérhető adóterveivel.
„Én úgy gondoltam, hogy a Tisza Párt által nyilvánosan elérhető tartalmakat az adócsomag és a gazdasági program tekintetében nem kellett ellenőriznem" – így szól az egyik tanúvallomás a Tisza által közzétett ítéletben.
A dokumentum hitelességét az ítélet szerint három kontakton keresztül próbálták ellenőrizni, akik „elképzelhetőnek” tartották, hogy az a Tisza párttól származik. Nekik ráadásul nem az egész, 600 oldalas tervezetet mutatták meg, csak annak egyes részleteit. A reggel nem sokkal 8 óra előtt publikált írást egyébként megjelenés előtt másfél órával, vagyis 6:30-kor küldték el Magyar Péternek, hogy arra reagáljon.
A cikksorozat harmadik részében közölt szignókat a vallomások szerint az Index sem tudta azonosítani – lényegében „feltételezésként” közölték azoknak a személyeknek a nevét, akikről azt gondolták, tőlük származik. Később kiderült, hogy egyik sem volt valós.
Aláírások a „Tisza-adós” dokumentumból
Index
Elhangzott az is, hogy ugyanattól az informátortól kapták a 600 oldalas dokumentumot, aki korábban egy feljegyzést adott a felperes adózást érintő terveiről.
Tanúként hallgatták meg egyébként Kármán Andrást is, a Tisza gazdasági adóprogramjának egyik vezető szakértőjét, aki a bíróságon azt mondta, munkatársaival részletesen áttanulmányozta az Indexen közzétett dokumentumot, melyben „nyoma sem volt részleteiben sem” a terveinek.
https://hvg.hu/360/20250913_Karman-Andras-Tisza-part-ado-Magyar-Peter-2026-valasztas-adozas-szja-afa-euro-vagyonado
Ez így kevés volt
Ez alapján a bíróságot sem sikerült arról meggyőzni, hogy a dokumentum bármilyen formában hiteles lett volna. A bíróság megítélése szerint
az újságíró és a szerkesztő egyezően azt adta elő, hogy a cikk alapjául szolgáló dokumentumot nem olvasták el, csak annak részleteit, az újságíró pedig az összefoglalókat.
Nem ismerték a felperes nyilvánosan elérhető gazdasági terveire, adó programjára vonatkozó elképzeléseket, az ebben a körben közzétett tartalmakat.
A dokumentum hitelességének ellenőrzése során nem annak egészét, csak annak részleteit mutatták be informátoraiknak.
A hitelesség ellenőrzése céljából megkérdezett személyek, akik a tanúk állítása szerint ellenzéki ismert személyek, illetve a Tiszához szorosan köthetőek, nem azt mondták, miszerint a dokumentum a felperestől származik, hanem elképzelhetőnek tartották, hogy az a felperes gazdasági tervezete.
A bíróság ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy „lényegében semmi nem támasztotta alá” a szerkesztőség vizsgálata során, hogy a dokumentum a Tiszától származhat. Épp ellenkezőleg, „az információk és a körülmények egyesével is és összességében is a dokumentum hitelességet kérdőjelezték meg”.
„Önmagában abból, hogy a felperes ellenzéki párt, és a választásokon megméretteti magát, ekként értelemszerűen gazdasági tervezetet állít össze, és a szóbeszéd szerint gazdasági, valamint adó programot készít, nem lehet azt a következtetést zárt logikai lánc mentén okszerűen levonni, hogy egy olyan dokumentum, amit sem az újságíró, sem a szerkesztő, sem a hitelesség ellenőrzésére hivatott személyek egészében meg sem ismertek, továbbá sem az újságíró sem a szerkesztő nem végzett a felperes tárgykörben közzétett tartalmait érintő összehasonlítást, hitelt érdemlően a felperestől származó tervezet” – szól az ítélet indoklása.
Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila
