A magyar választási hadjáratnak ébresztőül kell szolgálnia Európa számára, bizonyos következtetéseket már most is le lehet vonni – mutat rá Gerald Schubert szerkesztő. Úgy értékeli, hogy sok minden nem stimmelt a kampányban. Pl. furák voltak a jobboldali populista Fidesz által bedobott retorikai trükkök, aminek a háttere az volt, hogy a rossz közvélemény-kutatási adatok miatt a párt egyre nagyobb nyomás alá került.
Orbán egyre drasztikusabb hangot ütött meg Ukrajna és az EU ügyében, az emberei viszont nyugtatgatták az újságírókat, hogy nincs ebben semmi különös. A kampány azonban messze nem volt szokásos. Az illiberális demokrácia kritikáját a hatalom például liberális hisztériaként kísérelte meg elintézni.
Az igaz, hogy a Tisza különösebb akadály nélkül tudott hadjáratot folytatni a világhálón a kiterjedt korrupció ellen, ám a klasszikus média a Fidesz vagy hozzá közelálló üzletemberek markában van. A szavazókörzetek határainak átrajzolása és a szavazatvásárlásról szóló hírek sem erősítették a bizalmat abban, hogy tisztességesen zajlik a választás.
Donald Trump is megpróbált beleavatkozni az eseményekbe. Rá jellemző módon: egyszerre bombasztikusan és homályosan, így azután a hatékonyság erősen kétséges. De megmutatkozott, milyen fontos neki annak az Orbánnak a sikere, aki évek óta próbálja megosztani az EU-t.
A kampányt nagymértékben a geopolitika határozta meg, ám látnivaló, hogy fel van adva a lecke egyrészt a következő kormánynak, már csak azért is, mert a Fidesz annyit osztogatott, hogy februárra elérte az éves deficit 40%-át. Másrészt nem árt, ha készül az Unió is, mert nemcsak Magyarországon fenyeget a veszély, hogy a „hazafias populisták” szélesre tárják az ajtót a globális amerikai és orosz uralmi törekvések előtt.
A nyitóképen Lázár János, Orbán Viktor és Szijjártó Péter / Fotó: Molnár Zsófia
