1. Tűzzünk ki köztes célokat!

Fenntarthatjuk vagy akár újra is éleszthetjük a motivációt, ha kisebb lépésekre bontjuk a nagy projekteket. Egy kutatás során, amelyben a fogyást, a versenyfutást és az ingyenes repülőjegy reményében történő mérföldgyűjtést vizsgálták, a kutatók azt tapasztalták, hogy a résztvevők motivációja a törekvésük kezdetén és végén megfelelő volt – de középtájon „megrekedt félúton”. Például, amikor 40 ezer repült kilométert kellett összegyűjteni, az emberek nagyon igyekeztek, amikor még csak 6500 vagy amikor már 33 600 km-ük volt. De amikor 19 200-nál tartottak, akkor lankadt a buzgalmuk. Az egyik megoldás, ha átprogramozzuk az agyunkat, és nem abban gondolkodunk, hogy mind a 40 ezer km-t el kell érni, hanem a 18 ezer km elérésekor kitűzzük, hogy 23 ezer km-t szerzünk, és erre összpontosítunk.

2. Vállaljuk fel nyilvánosan a köztes célokat!

Miután kitűztük a köztes célokat, használjuk ki a nyilvános elköteleződés előnyét. Sokkal nagyobb eséllyel fogunk ragaszkodni a célunkhoz, ha számot kell adnunk mások előtt a tevékenységünkről. Úgy tudunk túllendülni a holtponton, ha elmondjuk valakinek, hogyan és mikor fogunk valamit elintézni. Tegyük fel, hogy a szakdolgozatunk, a tanterv vagy a vállalat stratégiai terve megírásának a felénél tartunk. Küldjünk egy tweetet vagy tegyünk közzé egy Facebook-bejegyzést, amelyben tudatjuk, hogy egy bizonyos napon befejezzük az aktuális fejezetet. Kérjük meg a követőinket, hogy kérdezzenek rá a megadott napon. Ha ennyien számítanak ránk, már csak a nyilvános megszégyenülés elkerülése érdekében is kénytelenek leszünk elérni a köztes célt.

3. Hagyjuk félbe a mondatot!

Ernest Hemingway 15 könyvet írt élete során, és az egyik kedvenc technikája az volt, hogy gyakran nem a fejezet vagy a bekezdés végén, hanem mondat közben hagyta abba az írást. A befejezetlenség érzése másnap megadta a munkakezdés berobbantásához szükséges szikrát. Hemingway technikája többek között a Zeigarnik-hatás miatt működik. Ez azt jelenti, hogy jobban emlékszünk a befejezetlen feladatokra, mint a befejezettekre. Ha projekt közepén vagyunk, akkor kísérletképpen egy feladat kellős közepén hagyjuk abba a napi munkát úgy, hogy pontosan tudjuk, hogy mi lesz a következő lépés. Ez napról napra új lendületet adhat.

4. Ne szakítsuk meg a sorozatot!

A humorista és stand-up komikus Jerry Seinfeld szokásává tette, hogy mindennap ír. Nem csak akkor, ha jön az ihlet, hanem minden áldott nap. Úgy tartja fenn a szokást, hogy kinyomtat egy 365 napos naptárat, és mindennap, amikor írt valamit, egy nagy piros x-et tesz rá. „Néhány nap után kialakul egy láncsor – számolt be Brad Isaac szofverfejlesztőnek. – Csak ki kell tartani, és akkor napról napra hosszabb lesz. Öröm lesz ránézni, főleg, amikor már eltelt néhány hét. Csak annyi a dolgunk, hogy ne szakítsuk meg a sorozatot.” Képzeljük el, hogy félidei holtpontra jutottunk, de ha meglátjuk a 30, 50 vagy akár 100 x-et, az segít átlendülni rajta.

5. Képzeljünk el valakit, akin segít a munkánk!

Hemingwayen és Seinfelden kívül Adam Grant, az Eredetik és az Adni és kapni című könyvek szerzője is segítséget nyújt a holtpont leküzdésében. Amikor nehéz feladatokkal szembesül, akkor abból merít erőt, hogy felteszi magának a kérdést: hogyan segít másokon a munkája? A Hogyan tovább? helyett a Hogyan segíthetek? kerül a középpontba, és ez túllendíti a nehézségeken. Ezért ha úgy érezzük, megrekedtünk, képzeljünk el valakit, akinek hasznára válik a tevékenységünk. Ha neki szenteljük az erőfeszítéseinket, akkor elkötelezettebbé válunk a feladatunk iránt.

A fenti cikk részlet Daniel H. Pink Mikor című könyvéből.

Miért van olyan nagy jelentősége a kezdésnek? Mikor ideális állásinterjúra menni, felmondani vagy megházasodni? Könyvében Daniel H. Pink rávilágít, hogy az időzítés nem művészet, hanem tényleges tudomány, amelynek segítségével sikeresebben élhetünk, dolgozhatunk és teljesíthetünk. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.