Brian Cheskytől, az egyik társalapítótól lediplomázása után nem vártak el egyebet a szülei, mint hogy olyan állást szerezzen, amellyel egészségügyi biztosítás jár. Chesky egy ideig próbálkozott is egy Los Angeles-i dizájncégnél, de aztán elege lett: San Franciscóba hajtott, hogy a haverjánál, Joe Gebbiánál aludjon, aki aztán belement, hogy ezután együtt béreljék a házát.

„Sajnos a rám eső rész elérte az 1150 dollárt, nekem pedig csak 1000 dollárom volt a bankban, úgyhogy sehogy sem jött ki a matek – emellett állásom sem volt”

– mesélte Chesky. De támadt egy ötletük. Az Amerikai Ipari Formatervezők Szövetsége 2007. október elején – azon a héten, amikor Chesky a városba érkezett – konferenciát rendezett San Franciscóban, és a konferencia weboldalán feltüntetett valamennyi szállodaszoba megtelt. Ezért Chesky és Gebbia arra gondolt: mi lenne, ha a házukban ágyat és reggelit biztosító szálláshelyet alakítanának ki a konferencia résztvevői számára? Igen ám, de nem voltak ágyaik, viszont Gebbiának volt három felfújható matraca.

„Így hát felfújtuk őket, és ezzel meg is lett a szálláshelyünk neve: »Airbed and Breakfast«. Hárman laktak nálunk, és éjszakánként 80 dollárt számítottunk fel nekik. Reggelit is készítettünk, és a helyi idegenvezetőik lettünk” – folytatta a 34 éves Chesky. Mindeközben sikerült annyi pénzt keresniük, hogy kifizethessék a bérleti díjat. Aztán ennél is nagyobb ötletük támadt, amely azóta egy multimilliárd dolláros vállalattá nőtte ki magát, teljesen új pénzkereseti lehetőséget teremtve az emberek számára.

Egyszeri ötletből globális hálózat

Az ötlet az volt, hogy létrehoznak egy globális hálózatot, amelyen keresztül pénzért bárki bárhol kiadhatja az otthonában nem használt szobáját. A vállalat – amelyet gyökerei előtt tisztelegve Airbnb-nek neveztek el – akkorára nőtt, hogy nagyobb, mint az összes vezető szállodalánc együttesen, noha szemben a Hiltonnal és a Marriott-tal, egyetlen ággyal sem rendelkezik. Létrejötte elindította a közösségi gazdaságként (sharing economy, szintén elterjedt tükörfordításban: megosztásalapú gazdaság) ismertté vált új gazdasági trendet is.

2017-ben 68 ezer szállodai szoba volt Párizsban, és több mint 100 ezer szoba fenn az Airbnb oldalain. Ha ma felmegyünk az Airbnb weboldalára, várak százai, jurták tucatjai, pincék, tévével felszerelt indiánsátrak, víztornyok, lakóautók, magánszigetek, üvegházak, világítótornyok, wifis jégkunyhók, fára épült házak – százai – közül választhatunk. A Guardian 2011. április 15-i tudósítása szerint II. János Ádám liechtensteini herceg egész hercegségét feltette az Airbnb-re (éjszakánként 70 ezer dollárért), „az ár magában foglalja a személyre szabott utcanévtáblákat és az ideiglenes valutát is”. Alhatunk emellett a Doors együttes néhai frontembere, Jim Morrison hajdani otthonaiban, vagy összehúzhatjuk magunkat éjszakánként 13 dollárért egy berlini, 1 négyzetméteres házban is.

2014 júliusában, a brazíliai labdarúgó-világbajnokság idején az Airbnb-nek volt köszönhető, hogy minden látogatónak volt hol aludnia, mivel Brazíliában nem építettek elegendő szállodát. Chesky így számolt be erről: „Körülbelül 120 ezer ember – a külföldi látogatók egyötöde – lakott Brazíliában Airbnb-n keresztül bérelt szobában a labdarúgó-világbajnokság alatt; több mint 150 országból érkeztek. A brazil Airbnb-vendéglátók nagyjából 38 millió dollár bevételre tettek szert a futballvébé idején a foglalásokból. Az átlagos riói házigazda nagyjából 4 ezer dollárt keresett az egy hónapig tartó torna alatt – a riói átlagos havi fizetések négyszeresét.”

Káprázatos időzítés

Míg Cheskyék felismerése mélyreható volt, időzítésük egyenesen káprázatos. Hogy miért? Mert időben egybeesett 2007-tel. Az az évben megszületett technológiák nélkül, mondta Chesky, az Airbnb nem létezhetne.

Először is, az internetes kapcsolatnak gyorssá, korlátlanná, könnyen kezelhetővé és mindenütt jelenvalóvá kellett válnia, és éppen ez történt meg a 2000-es évek elején, magyarázta.

„Az embereknek azután el kellett fogadniuk, hogy adják meg hitelkártyaadataikat, és a fizetést, illetve az egész tranzakciót online hajtsák végre. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az eBay működésének kezdetén a vásárlóknak postán kellett elküldeniük a csekkjeiket, úgyhogy az eBay naponta zsákszámra kapott csekkeket.” A világ népessége széles körének kellett bizonyos szintű tapasztalatot szereznie az online kereskedelemmel és a peer-to-peer alapú fizetési rendszerekkel, mint a PayPal, hogy az emberek hitelkártya nélkül is fizethessenek az Airbnb-n. Az áramlások globalizálódása ezt a 2000-es évek elején tette lehetővé.

Az embereknek valódi identitásuk profiljaival kellett online kapcsolatba kerülniük egymással, amit aztán a Facebook segített megvalósulni, amikor 2007 körül robbanásszerűen kitört az egyetemek diákjainak köréből – tehát mind az otthonaikat kiadók, mind az ő otthonaikban szobát keresők nagyfokú bizonyossággal tudhatták, ki a másik fél. Az oldal értékelési rendszere lehetővé tette, hogy mindkét fél értékelje a másikat, és építse saját jó hírét, amely aztán egyfajta valutává vált – az eBay és az Airbnb volt ennek a rendszernek az úttörője és népszerűsítője.

Szükség volt emellett a kamerás okostelefonok tömeges elterjedésére is, hogy mindenki könnyen, gyakorlatilag ingyen lefényképezhesse a kiadásra szánt szobáját vagy otthonát, a fényképeket pedig feltölthesse a webalapú profiljára anélkül, hogy profi fotós segítségét venné igénybe (bár sokan azért megteszik). Steve Jobs 2007-ben oldotta meg ezt a problémát.

Kellett továbbá egy üzenetküldő rendszer, mint például a 2009-ben alapított WhatsApp, azért, hogy az Airbnb-n keresztül szállást kínálók és keresők ingyenesen kommunikálhassanak egymással (mikor és hol kell hagyniuk a kulcsot, és sok más efféle részlettel kapcsolatban), és ahogy Chesky fogalmazott: „Hogy kiküszöbölhessék az »idegenség« elemét a tranzakcióból, és sor kerülhessen egy előzetes virtuális találkozásra.”

Végezetül pedig mindezt össze kellett hozni egy jól megtervezett felhasználói felületre, ahol mindezeket egyetlen érintéssel el lehet végezni – mondta Chesky. Amint az egyes elemek 2007 után pár év alatt a helyükre kerültek, az Airbnb egyszer csak beindult. Nemcsak azért, mert mindezt a komplexitást – valaki Minnesotából bérbe vesz egy jurtát Mongóliában – a rendszer egy érintésre tudta redukálni, hanem azért is, mert ezt oly módon tudták véghez vinni, hogy a felek teljesen megbíztak egymásban.

Bizalmi platform a technológia segítségével

Valójában ez a legérdekesebb dolog, amit Chesky és airbnb-s társai tettek, mert az egyik legbonyolultabb feladat, ha nagy léptékben akarjuk elérni: a bizalomépítés. Az Airbnb alapítói megértették, hogy a világot egyre inkább az egymásrautaltság jellemzi – ez azt jelenti, hogy megvolt hozzá a technológia, hogy bolygónkon bárhol összekapcsolják a szállásadókat a turistákkal és az utazó üzletemberekkel. Ha pedig valaki meg tud alkotni egy ilyen bizalmi platformot ezek összekapcsolására, hatalmas értéket hozhat létre.

Ez volt az Airbnb valódi innovációja: a bizalom platformjának megteremtése, ahol nemcsak bárki más identitását láthatják az emberek, hanem értékelhetik is őket jó, rossz és közepes házigazdaként, illetve vendégként. Vegyünk bizalomra méltó személyeket a hírnevükkel együtt, és rakjuk őket össze a technológiával és a globális áramlásokkal, és hirtelen azt látjuk, hogy több mint négymillió lakás vagy szoba van fenn az Airbnb-n – ez több, mint a Hilton, a Marriott és a Starwood szállodaláncok szobáinak száma összesen. Pedig a Hilton már 1919 óta működik!

„Korábban csak intézményekben és vállalatokban bíztunk, mert nekik volt hírnevük és márkájuk – összegezte Chesky. – Emellett csak a közösségünkhöz tartozó emberekbe fektettünk bizalmat. Mi az idegeneknek is olyan identitást és márkát adtunk, amelyben meg lehet bízni. Akarjuk, hogy egy idegen aludjon az otthonunkban? Persze hogy nem. És szeretnénk-e a Harvardon végzett Michelle-t, aki most egy bankban dolgozik, és vendégként ötcsillagos értékelése van az Airbnb-n? Hát persze, őt igen!”

Chesky más területeken is szívesen alkalmazná mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket az Airbnb a közösségi gazdaságról szerzett. Ahogy egyszer felvetette: „Amerikában 80 millió fúrógép van, amelyeket átlagosan 13 percig használnak. Vajon igazán mindenkinek szüksége van saját fúrógépre?” Soha nem választotta még el olyan kevés egymástól azt, hogy kitaláljunk valamit, aztán megtervezzük, legyártsuk, és mindenfelé értékesítsük, és soha nem lehetett mindezt olyan gyorsan, olcsón és könnyen elvégezni, mint napjainkban.

A fenti cikk egy szerkesztett részlet Thomas L. Friedman Köszönet a késésért című könyvéből.

Életünk annyi területen alakul át egyszerre, hogy beleszédülünk. Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája szerint úgy tudunk boldogulni a 21. században, ha megértjük korunk legfontosabb erőtényezőinek egyidejű gyorsulási folyamatát. Könyvében Friedman feltárja a világunkat formáló folyamatokat, és elmagyarázza, miként hozhatjuk ki a legjobbat ezekből. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.