"Nem gondolom magamról, hogy teljesen hasznavehetetlen vagyok, csak mert nem sikerült maradéktalanul szanálnom a CLC-t" - nyilatkozott nemrég öntudatosan Michael Lielacher a Profil című bécsi hetilapban, pedig éppen újabb kudarcáról faggatták. Pontosabban kudarcairól. A még mindig csak 45 éves - a nyilvánosságot kerülő - osztrák pénzügyi szakértő ugyanis csődöt jelentett 2003-ban, aztán 2004-ben, sőt már 2005-ben is.

Ezúttal a Svájcban bejegyzett - a bécsi, a frankfurti és a stuttgarti tőzsdéken forgó - Bluebull nevű vállalkozását vonták ki a forgalomból. A felfüggesztés pillanatában a részvénytársaság papírja 14 centet ért, a töredékét a 2001-es bevezetést követő 8 eurós szintnek. Az osztrák börze az után döntött, hogy a St. Gallen-i csődbíróság a Bluebull túlzott eladósodására hivatkozva megindította a csődeljárást.

Lielacher az elmúlt négy esztendőben információs és informatikai vállalatok láncolatát hozta létre, valamennyit a technológiai vállalatok finanszírozására koncentráló Bluebull alá rendelve. A 100 százalékos ausztriai leányvállalat, a Bluebull Capital Markets Consulting GmbH a vállalkozó egykori tőzsdei szakértelméből akart üzletet csinálni, számítógépen olvasható befektetési hírlevelekkel, tanácsadással. A már egy éve tetszhalott cégre a felszámolási eljárást indító bécsi társadalombiztosítási pénztár mérte az utolsó csapást. Pedig az egykori tőzsdesztár szép csendben szívesen kiegyezett volna, nem hiányzott neki, hogy újabb csődsztori kerüljön a neve mellé. Le kellett ugyanis húznia a rolót a Webfreetv. Com ProduktionsgmbH-nál is, annál az érdekeltségnél, amely online újságok, kiadványok gyártására szakosodott. A legnagyobb tételt a linzi internetes telefonszolgáltató, a CLC tavaly novemberi 3 millió eurós bukása vitte el a Bluebullból, a mágusnak ugyanis nem sikerült szanálnia a felső-ausztriai céget. "Mike"-ot - ahogy jobb időkben volt barátai nevezték - az elmúlt években tőkehiánya fojtogatta, s ahogyan ő fogalmazott, jobban ment neki a spekulálás, a dolgok kifundálása, mint a tényleges vállalatirányítás.

"Nem tenne rosszat némi siker" - fogalmaz visszafogottan Lielacher, akinek utoljára a nyolcvanas évek végén voltak valóban szenzációs üzleti sikerei. Akkor a maitól még lényegesen különböző Erste bank tőzsderészlegén dolgozott, s ahogy az évtizedes álmából ébredt bécsi értékpapírpiac szárnyalni kezdett, úgy ívelt fel az ő csillaga is. Lielacher a paprikarészvényeknek nevezett magyar értékpapírok - az IBUSZ-tól a Müsziig - bécsi bevezetésével szerzett milliárdokat bankjának és az osztrák befektetőknek, s mellesleg ő is meggazdagodott (HVG, 1994. március 19.). Az időközben már semmivé vált magyar Kultúrbank Rt. alapításánál is bábáskodott, a kétes tulajdonviszonyú intézményben rövid ideig felügyelőbizottsági elnök is volt. Annyira jól ment a korpulens, vagány beszédű ifjú titánnak, s annyira elszállt a sikertől, hogy résztulajdonosságot követelt baráti körének is a 150 éves Erste bankból. Amikor visszautasították, Vindobona néven saját bankot alapított egykori bróker barátaival, s ott is a magyar részvények iránti keresletet igyekezett meglovagolni.

A bajok akkor kezdődtek, amikor a csak a tőzsdehisztériára alapozott magyar részvények kipukkadtak, s nem sikerült az "osztrák Fradi", a Rapid focicsapat tőzsdésítése sem. Lielacher társát, Michael Margulest Amerikában pénzmosási akción kapták, a vergődő Vindobonát pedig felvásárolta a Bank Austria. Egykori bankja büntetőeljárást indíttatott Lielachaer ellen. Az Erste bűnbakot keresett az elértéktelenedett részvényekhez, s azt állította, Lielacher és társai saját zsebre dolgoztak. A parkett korábbi hősét átmenetileg börtönbe zárták, de bizonyíték híján végül elengedték.

A csalódott Lielacher még megpróbálkozott egy energiaital kitalálásával és forgalmazásával - az eladdig meggyőződéses konzervatív kicsit a jobboldali Szabadságpárttal is szemezett -, de mert a varázsital sem hatott, hátat fordított Ausztriának. Előbb Londonban brókerkedett, majd Monacóban kezdett pénzügyi tanácsadással új életet. Akkor bukkant fel újra Ausztriában, amikor 2000-ben a Szabadságpárt kormányra került, állítólag ma is a Jörg Haidert fianszírozó nagyvállalkozó, a magyar húsiparban is sokáig érdekelt Ernst Hoffmann pénzügyi tanácsadója. Lielachert felizgatta, de gazdaggá nem tette a technológiai tőzsdeboom, nevét a nagyot bukott internetcég, a bírósági aktákban még ma is felbukkanó Yline rejtőzködő tulajdonosai között is emlegetik.

Nagyot téved azonban, aki azt képzeli, hogy az évtizedes kudarcsorozat elvette Lielacher kedvét az újabb vállalkozásoktól. Most éppen a kiüresedett Bluebull részvénytársaságát akarja új tartalommal megtölteni, s ötleteihez bőkezű pénzügyi befektetőt keres.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS