Binder Szilvia, a Deloitte Számviteli tanácsadás üzletágának vezetője elmondta: a vállalatok közül sokan – részben a világgazdasági válság kiszámíthatatlan hatásai miatt – teljesen sötétben tapogatóznak az év végi eredményeik kapcsán, holott a passzivitás sokszorosan megbosszulhatja magát. Ahelyett, hogy a cégek most tétlenül figyelnék az árfolyamkockázatok lecsapódását könyveikben, érdemes lépniük, és a tervezett eredményükben csökkenteniük az árfolyamváltozásból eredő bizonytalanságot.

Az exportáló cégeknél gyakori, hogy devizában jelentkező árbevételüket határidős ügyletekkel előre lefedezik, amivel céljuk az, hogy a forint árfolyamváltozásából származó hatásoktól megvédjék magukat.

Jellemző azonban, hogy a cégek a határidős ügyletekre vonatkozóan lehetséges fedezeti-számviteli elszámolást nem alkalmazzák. Ennek az elmulasztása a stabilnak mondható devizaárfolyamok mellett eddig nem járt hosszú távon is érzékelhető hatásokkal, az elmúlt időszak árfolyam-ingadozásai következtében azonban – nagyvállalatok esetében - akár 100 milliós nagyságrendű, még nem realizált veszteségei is keletkezhetnek a cégeknek ezeken az ügyleteken.

Az ilyen nem realizált veszteségnek a tárgyévre vonatkozó számviteli elszámolását csak egy megfelelően összeállított fedezeti dokumentációval védheti ki a vállalkozás, de alapfeltétel az is, hogy a vállalat pénzügyi (illetve treasury) osztálya számviteli szempontból is fedezeti ügyletként kezelje ezeket az ügyleteket. Ilyenkor a cégeknek ugyanis szigorúan dokumentálniuk, bizonyítaniuk kell a konkrét fedezeti kapcsolatot, és meg is kell valósítaniuk azt.

A nemzetközi számviteli standardok egyértelmű előnye, hogy alkalmazásuk a vállalkozások működésében nagyobb transzparenciát, az eredmények könnyebb értelmezhetőségét jelenti, és ezzel növeli a szerződő fél iránti bizalmat is – emelte ki Binder Szilvia. Vannak azonban a nemzetközi standardok alkalmazásának olyan sajátosságai, amelyek a felkészületlen cégeket érzékenyen érinthetik.

Adózási okokból a vállalkozások egy része előszeretettel alkalmazza például az operatív lízinget, illetve bérletet. Ennek során problémák forrása lehet, ha a cégek nincsenek felkészülve arra, hogy a nemzetközi számviteli standardok ezen ügyletek számviteli kezelését a hazai gyakorlathoz képest nagyon gyakran eltérően értelmezik.

Az operatív lízinget sokszor az IFRS (Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok) szerint pénzügyi lízinggé kell nyilvánítani, ami előre nem látott terhet jelenthet a cégnek. Az ügyletek szigorúbb kezelése miatt megváltozhat például a vállalkozás bankhiteleinél kovenánsként kikötött kötelezettség és saját tőke aránya – és ha a vállalat az erre vonatkozó előírást nem teljesíti, könnyen szerződésszegést követhet el, ami végeredményben súlyos károkat, addicionális költséget okozhat a cég számára.

Miközben egy operatív lízing esetében a magyar számviteli szabályoknál egy esetleges árfolyamgyengülés hatása csak korlátozottan jelenik meg, az IFRS szerint kezelt pénzügyi lízingnél ezek a nem realizált hatások sokkal közvetlenebb módon jelennek meg a beszámolókban.

Az IFRS által előírt pénzügyi lízingként való elszámolás mindazonáltal számos kedvező hatással is járhat a cég vezetőire nézve. Ilyen például, ha egy operatív lízingügyletet pénzügyivé minősítenek át, mert amíg az operatív lízing költségként jelenik meg, a pénzügyi lízing számviteli szempontból kamatból és értékcsökkenésből áll össze, és ezért az EBITDA (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti) eredményben nem jelenik meg költségként.

A Deloitte szakértője elmondta: Az előző példához hasonlóan a cégvásárlások során is célszerű már a tranzakció során odafigyelni annak helyes számviteli kezelésére. A cégvásárlásra készülő társaságoknál bevett gyakorlat, hogy számviteli, adózási és pénzügyi szempontból is alaposan átvilágítják a kiszemelt cég nyilvántartásait.

Az azonban még ma is viszonylag ritka, hogy a cégek a vásárlás lebonyolításának módját úgy terveznék meg, hogy annak számviteli hatásait is figyelembe veszik. Pedig ilyen jelentős ügyleteknél előfordulhat, hogy a vételárnak van egy „mozgó”, eredménytől függő része, vagy a vételár nem csupán pénzeszközben, hanem például részvénykibocsátásban jelenik meg, ezek pedig mind eltérő számviteli kezelést igényelnek ahhoz, hogy a cég eredményére ne legyenek negatív hatással – emelte ki a Deloitte szakértője.

Fontos tudni, hogy az IFRS szerint egy cégvásárlás esetén a megvásárolt társaságnál a könyvekben szereplő és azokban nem szereplő eszközöket – ilyen lehet például a meglévő ügyfélkapcsolat és szerződésállomány, a márkanév, vagy egy meglévő licenc is - a piaci értéken kell bemutatni a beszámolóban. Mivel a tapasztalatok szerint erre a feladatra kevés vállalkozás van felkészülve, az esetek többségében célszerű időben külső szakértőt is bevonniuk.

Szintén fontos szempont, hogy bár egy osztalékelsőbbségi részvény, vagy bármilyen konvertálható értékpapír kibocsátása befektetői szempontból kedvező lépés lehet, a cégeknek vigyáznia kell arra, hogy roppant összetett kérdés lehet az IFRS-szerinti elszámolásánál annak eldöntése, hogy ez saját tőkeként, vagy kötelezettségként jelenjen meg - utóbbi ugyanis szintén hatással lehet a tervezett eredményükre. Az ügylet helyes számviteli kezelésére már közvetlenül a tranzakció végrehajtásakor érdemes odafigyelnie a vállalkozásnak, hiszen ezzel megóvhatja magát a későbbi, az üzleti év végén jelentkező kellemetlen meglepetésektől.

Deloitte