„Ne segíts cégeden, legalábbis ne adj tagi kölcsönt. Ha ugyanis a vállalkozás nem tudja azt visszafizetni, akkor ez később, a társaság megszűnésekor sokba kerülhet” – összegezte tapasztalatait a HVG-nek egy könyvelő. Mostanában két olyan cég is akadt a praxisában, amelyek tulajdonosai a megszűnés mellett döntöttek, de nem választhatják a számukra legolcsóbb megoldást, a végelszámolást. Ha ugyanis egy cégnek tartozása van, akkor csak a felszámolási eljárás a járható út. Nem számít, hogy a cégek sem az államnak, sem más külső félnek nem tartoznak; tulajdonosuknak a tagi kölcsönnel adósai maradtak, így pedig nem indítható meg a végelszámolás.

HVG

A történetben szereplő családi vállalkozások egy ideig jól működtek, aztán, bár kezdtek elmaradozni a bevételek, a tulajdonosok még reménykedtek, hogy jöhetnek jobb idők, ezért tagi kölcsönt nyújtottak saját cégüknek a számlák és járulékok kifizetésére. Csakhogy a helyzet tovább romlott, s a tulajdonosok végül úgy döntöttek: lehúzzák a rolót. Ekkor szembesültek azzal, hogy a végelszámolás nem is olyan egyszerű. Ilyen módon ugyanis csak olyan vállalkozás fejezheti be működését, amely a vagyonából teljes mértékben ki tudja fizetni a követeléseket. Csakhogy a szóban forgó cégekben már egyáltalán nem volt pénz.

A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha a tulajdonosok elengednék a tagi kölcsönt – vélte a könyvelő. Ám kiderült: ennek borsos ára van. A tartozás elengedése ugyanis rendkívüli bevételnek számít, és bár társaságiadó-vonzata nincs, a 4 százalékos különadót meg kell fizetni utána. Emellett az elengedett követelés összege után ajándékozási illetéket is kell fizetni – sorolta a HVG-nek Vadász Iván, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének alelnöke –, holott a tulajdonos szemszögéből nézve nem történt semmi más, mint hogy az egyik zsebéből áttette a pénzt a másikba. Az is megoldás lehetne a tiszta lap eléréséhez, hogy a tulajdonos tőkét emel, és ebből fizeti vissza magának a tagi kölcsönt. Csakhogy ez újabb cégbírósági procedúrát jelent a szokásos költségekkel együtt, ráadásul a tőkeemeléshez is pénzre van szükség.

Marad tehát a felszámolás a végelszámolás helyett, pedig az utóbbi jóval olcsóbb. Felszámolás esetén ki kell fizetni például a felszámoló díját, míg a végelszámolást maga a tulajdonos is levezényelheti.

A felszámoló díja az értékesített vagyon 5 százaléka lehet, amiből 1 százalékpontot a felszámolók díjkiegészítő alapjába kell befizetni. Van azonban egy minimumösszeg: még az egyszerűsített felszámolási eljárás (amikor a vagyon a várható felszámolási költségekre sem elegendő, vagy nincs dokumentáció) díja is 300 ezer forint. A teljesen vagyontalan cég felszámolója a díjkiegészítő alapból kap 100 ezer forintot, azaz gyakorlatilag részben az államtól, mivel az alapot az állam kénytelen minden évben feltölteni. (A csődtörvény parlament előtt lévő módosítása szerint a felszámolónak az alapból finanszírozott díja a jövőben 150 ezer forint lenne.)

Tudomásul kell venni, hogy sok munka van a cégek megszüntetésével, és ez pénzbe kerül – jelentette ki a HVG-nek Somogyi Ferenc, a Felszámolók és Vagyonfelügyelők Országos Egyesületének elnöke. Szerinte egy vállalkozás indításánál arra is gondolni kell, hogy a megszüntetés is pénzbe fog kerülni. Akár a születés és a halál költségei – érzékeltette meglepő hasonlattal.

„Sokan érdeklődnek, mi a módja a vállalkozásuk megszüntetésének – mondta a HVG-nek Kenesei Judit, a Fővárosi Cégbíróság vezetője –, aztán a költségek hallatán úgy döntenek, hogy nem a szabályos utat választják.” A cégek eltűnnek, kijelentkeznek a székhelyről, az ügyvezető tartózkodási helye ismeretlen lesz, gyakorta „ellopják” vagy „megsemmisül” a dokumentáció. A hatóság emberei pedig tehetetlenek, jóllehet erős kétségeik vannak a történetek valóságtartalmáról. Ilyenkor egy idő után „magától” megszűnik a cég. Persze nem automatikusan, hanem sokan dolgoznak vele – így az adóhatóság, a cégbíróság és jellemzően egy felszámoló is –, miközben bevétel nem érkezik az eljárásból.

A Fővárosi Cégbíróságon jelenleg 9500 törvényességi eljárás van folyamatban, ezek bő kétharmadát az adóhivatal indította, és az utóbbiak nagyjából fele eltűnt cég – mondta Kenesei. (A törvényességi eljárás célja, hogy a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében a cégbíróság intézkedéseivel kikényszerítse a cég törvényes működését.)

Nem jellemző, hogy egy eladósodott társaság tisztességesen végigviszi a megszűnését, és a tagi kölcsön elrendezésével vacakol – állítja egybehangzóan Somogyi Ferenc és Vadász Iván. Ennek fényében még kevésbé érthető, miért ösztönzi a szabályozás arra a cégeket, hogy végelszámolás helyett felszámolással szűnjenek meg, és ezért még maga az állam fizessen. Hiszen ha a cégnek nincs vagyona, a felszámoló díját a díjkiegészítő alapon keresztül az állam állja.

A válság hatására egyre több vállalkozás kerülhet nehéz helyzetbe, s ha nem akar már a helyzet bizonytalanná válásának első jeleire bezárni, a tulajdonos tagi kölcsönével nem kis gondot vesz a nyakába. A csődtörvény módosítása sem orvosolja ezt a problémát. „Ez elsősorban adózási kérdés” – hárították el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnál az ezzel kapcsolatos kérdést.

LOVAS JUDIT