A piaci szemléletű közvetítők bevonása hatékonyabb forrásfelhasználást eredményezne, a finanszírozók – az állam és a magántőke befektetők - megosztott kockázata mellett – véli a Start Zrt. Természetesen a kutatóintézeti, egyetemi kutatások, főként alapkutatások, esetében ez a módszer nem alkalmazható, itt a közvetlen, vissza nem térítendő állami támogatás indokoltsága nem megkérdőjelezhető - áll a Start Zrt. közleményében.

Örök kérdés, hogyan lehetne a vállalati innováció céljára rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban hasznosítani. A hatékonyságot alapvetően meghatározza, hogy ki hozza a döntéseket, milyen közvetítőkön, s milyen formában; támogatásként vagy tőkeként jut-e el a forrás a vállalkozásokhoz. A versenyszférában eredményt hozó innováció lényege, hogy belátható és tervezhető időn, valamint költségkereten belül a vállalkozás versenyképességét látványosan megnövelő eredmények szülessenek. Az eljárás vagy a technológia újdonsága miatt azonban általában a folyamat műszaki és értékesítési kockázatai magasak, amit a vállalkozás önmagában nem képes felvállalni és hitelből sem finanszírozható a projekt. Mindezen okok miatt olyan finanszírozási forrásra van szükség, melynek magas a kockázattűrő képessége és a magas hozam reményében a veszteség felvállalására is hajlandó.

Ezen kritériumoknak a kockázati tőke és az EU-s, vagy hazai költségvetési támogatás tud megfelelni. Mindkét forrásnak eredményorientáltan kell közelítenie a kérdést. A kockázati tőkénél a magas hozam a cél, a közösségi forrásoknál pedig a pozitív gazdasági hatások mellett elvárásként jelennek meg a pozitív társadalmi hatások is, mint a tudásalapú társadalom képének erősítése, magyar innovációs sikersztorik felmutatása. Azonban a közösségi forrásokat is elsősorban befektetésként és nem elköltendő támogatásként kell kezelni, amelytől elvárható, hogy legyen gazdasági eredménye is- összegezte Zoltán Csaba, a Start Zrt. vezérigazgatója.

A tapasztalatok szerint a legjobb eredmény a két forrás kombinálásától várható: a közösségi forrás visszatérítendő támogatásként történő kihelyezése, piaci alapon működő, motivált, profi kockázati tőkealap-kezelő menedzselésében. Utóbbi szereplők képesek magánbefektetői források bevonására és a hozamból történő részesedés reményében befektetői szemlélettel fektetnek be. A kockázati tőke csak olyan projektek finanszírozásában gondolkodik, amelynél magas hozamot tud elérni, a projekt életképes és három-öt éves távlatban értékesíthető produktumot állít elő. A kockázati tőkealap-kezelő működési metódusa lehetővé teszi a folyamat kontrollját, hiszen előre meghatározott részeredmények elérése esetén valósít meg újabb befektetéseket, a felhasználás eredményességét folyamatosan ellenőrzi, értékeli és kiharcolja a sikert. Az állam a vissza nem térítendő támogatás alternatívájaként, alacsony szinten maximálhatja hozamelvárását, mert még így is hatékonyabb lesz a forrás felhasználása, mint vissza nem térítendő támogatás esetén. A kockázati tőkével való együttműködés e formája esetén az állam a befektetett forrást visszakapja, és azt újból befektetheti.
 
A fenti modell valósul meg a gyakorlatban, a 70 százalékban EU-s finanszírozású ún. JEREMIE kockázati tőkeprogramban, melynek keretében nyolc alap jött létre, összesen 45 milliárd forint tőkével. Ez a forrás 100 millió forintos átlagos befektetési mérettel számolva 450 innovatív vállalkozás finanszírozását teszi lehetővé. Egy tőkére éhes innovatív vállalkozásnak ezért érdemes tőkét bevonnia a JEREMIE alapoktól, és ha sikertelenül zárul e kísérlet, akkor végiggondolni ennek okait. A fő probléma általában az, hogy a projekt nem piacképes, kereskedelmileg nem hasznosítható, tehát nem lesz gazdasági, sem társadalmi eredménye. Ha pedig a projekt nem piacképes, akkor azt közösségi, vissza nem térítendő támogatásból sem indokolt finanszírozni – emelte ki Zoltán Csaba.