A zuglói műhelyben kattognak a gépek, folyamatosan potyognak a dobozokba az új bucnik (a behúzott gombok fémalapja) és jelvénylapok. A családi házban kialakított üzletbe belépve kis kiállítás fogadja az odaérkezőt, a falon válogatás saját fotókból, az asztalon, polcokon bemutató darabok az ott gyártott, illetve forgalmazott termékekből. Amíg várakozunk, ismerkedünk a kínálattal, kézbe vesszük a portékákat. A sarokban színházi jelmez lóg, egy sajátos, hulladék alumínium-tekercsekből készült ruhadarab.  Az asztalon teáscsésze, kis süteménnyel – akár egy angol kisváros régi szalonjában.

Rózsa Melinda

Aligha gondolta az esztergályos, felvidéki fiú, aki hajdan a Garam-völgyi falucskából elindult szerencsét próbálni Budapestre, hogy unokája a XXI. század elején a régi családi ház alsó szintjén még mindig azokat a gépeket használja majd, amelyeket ő tervezett és állított elő. Massányi József 1932-ben készült masinái még ma is működnek, s a hazai piac egyetlen bucnit gyártó vállalkozását szolgálják.

A Massányi Gomb- és Csatüzem a nagy gazdasági világválság idején indult, s egész történetét nehézségek kísérték. A gombfül-készítő gép és a cérnázó, valamint a présszerszámok a negyvenes évek elejére már keresett gyártóvá tették a kis céget. Szerte Magyarországról érkeztek a megrendelések: kárpitos üzemektől és gombbehúzóktól éppúgy, mint varrodáktól vagy éppen szabászatoktól. „A világháború idején nagyapám még a katonai gombokhoz szükséges bucnikat is gyártott, amire akkoriban nagy kereslet volt” – mesél a történelmi időkről Massányi Kinga, az időközben kft.-vé alakult kisvállalkozás jelenlegi tulajdonosa, vezetője.

Aztán jött 1949-ben az államosítás, és a nagyapa melósként egy gyárban kezdett dolgozni. Délutánonként és esténként viszont, emlékezetből ismét nekiállt a régi gépeket és szerszámokat megalkotni. Az enyhülés időszakában pedig már ismét jöhettek a megrendelések, és a maszek gombos mesternek még a pártba sem kellett belépnie. Igaz, nem is nagyon a hozzá hasonlókra vágytak.

Massányi Kinga, a tulajdonos-üzletvezető. Gombfej

 „Édesapám, Massányi Tamás a nyolcvanas években vette át a vállalkozást, s vezette 2006-ig. Akkor úgy döntött, rám ruházza a családi örökséget, s még tud is segíteni, ha szükségem van rá. Sokszor volt itt az üzemben, ha kellett a szakmai tanács, mindig számíthattam rá. Sajnos, időközben megbetegedett, s az idén márciusban bekövetkezett halálával végleg rám maradt a Massányi Művek” – sorolja a vállalkozónő a meghatározó eseményeket.

A Massányi-dinasztiára a kezdetektől fogva jellemző volt a takarékos puritán szemlélet és az óvatos üzletpolitika. Keleti autóval jártak, a látványos drága sportok – vitorlázás, golf – helyett Massányi József horgászni járt híres barátjával, Zsütivel (G. Dénes György) dalszövegíró-zeneszerző. Massányi Tamás pedig a természetjárást és a túrázást részesítette előnyben. „Mindig csak annyit fejlesztettünk, amennyire a nyereség lehetőséget adott. Az eltelt nyolc évtized alatt alig vettünk fel hitelt ” – részletezi az örökös a cég ars poeticáját.

A háromgyerekes üzletasszony azonban mégsem maradhatott teljesen hagyománytisztelő.  A rendszerváltás után ugyanis alaposan átalakult a piac. A ruházati iparban és a bútorgyártásban – ahol a legnagyobb a kereslet a bucnik iránt – sorra megszűntek vagy felaprózódtak a nagyvállalatok, és helyettük sok kicsi lett. Így a megrendelők körét is újra kellett toborozni, miközben a hazai textilipar összezsugorodott.  Ma már a régióban értékesített ruhákat főként Romániában és még keletebbre, jellemzően Törökországban és persze Kínában gyártják. Miközben a divatnak is ki vannak szolgáltatva, a gombok helyett manapság inkább cippzárt és tépőzárt használnak.

Az egyébként bölcsész, valamint fotós-újságíró végzettségű vállalkozónak így az elmúlt években látványosan fel kellett pörgetnie a vállalkozást. „Szükség volt a vérfrissítésre. Mindenek előtt a cég internetes megjelenítését hoztam tető alá. Ma is elengedhetetlen a honlap állandó karban tartása, a naprakész tájékoztatás, az újdonságok bemutatása. Emellett három éve jelvények, kitűzők és ehhez szükséges gépek gyártásába is belekezdtünk. Épp időben, mert a jelvény újból divatba jött. Elsősorban a kitűzők kellékeit gyártjuk, amihez ugyanaz a technológia kell, mint a bucnikhoz. Vevőink többek között egyesületek, iskolák, jelvénygyártó cégek és reklámirodák” – sorolja a vállalkozó. – „Emellett az alkatrészekhez szerszámokat is gyártunk, én pedig a ruhatervezésbe és -készítésbe is belekóstoltam. Jelenleg díszlet és jelmeztervezést tanulok.” A Massányi művekre így már tényleg igaz a régi mondás: gombhoz a kabátot (vagy a ruhát).

A nagyapa gépeit ma is használják. Olajozottan

Rózsa Melinda

A zuglói családi műhely klasszikus mikrovállalkozás, összesen heten viszik az üzletet. Az elmúlt, válságövezte években azonban nekik is meg kellett húzniuk a nadrágszíjat. Elég volt egy nagy megrendelőnek kiesni, már át kellett alakítani a költségszerkezetet. „Próbáltam megtartani minden munkatársat, többé-kevésbé sikerült is. Mivel a gazdasági nehézségek alatt a megrendelés is kevesebb volt, csökkentettem a munkaidőt és az azzal arányos fizetést. Szeptembertől, úgy néz ki, sikerül a régi munkarendet visszaállítani.”

A gazdálkodás egyensúlyának érdekében a társaság több tevékenységet, a megmunkálás egyes fázisait kiszervezi. Így az azokhoz szükséges gépeket és munkaerőt nem kell beszerezni, helyette más fejlesztésekre szánhatják a pénzt. Hasonlóan, mint a nagyok és a beszállítóik; csak itt mindenki kicsi vagy mikro. „Az apám és a nagyapám mindig rengeteget dolgozott. Már hajnalban a műhelyben voltak, s csak késő este tértek pihenőre. Én is így élek. Csak nekem már több szaladgálás jut, tárgyalások, üzletkötések. És persze az állandó internetes kapcsolattartás, a honlap rendezése, folyamatos frissítése” – vallja az üzletasszony.

Massányi Kinga három gyereke közül a legnagyobb Ausztriában jár egyetemre, még a két kisebbik középiskolás. Az üzlet mellett állandóan tanul valamit, rengeteget olvas, s ha teheti színházba, kiállításokra jár. Rendszeresen nyílnak kiállításai, hol a fotóiból, hol az általa teremtett új műfaj egyedi darabjaiból, a tetovált textilekből. A tömegsport megszállottja, rendszeresen edz; triatlonozik, már ötször megszerezte az Ironman címet, de ott van a futóversenyeken, a Balaton-átúszásokon éppúgy, mint a biciklis túrákon. Cége termékeivel (jellemzően jelvényekkel) támogatja a sportrendezvényeket. És még utazik is. Igyekszik minél több külföldi szakmai kiállításon, üzletember-találkozón részt venni.

A Massányi Művek internetes “szlogenje”: kicsi, családias, tradicionális. A cég, amely jövőre ünnepli a 80 éves születésnapját, tényleg ebben a szellemben működik. A cégvezető üzletasszony most éppen egy biciklis edzőtáborba készül, ám az élet addig sem áll meg. Egy vállalkozó manapság már akár a világ végéről is képes intézni az üzleti ügyeket.