Olcsóbb a SZÉP-kártya, de kockázatai is vannak

A SZÉP-kártya használatának kiterjesztésével emelkedik a turizmusra felhasználható összeg, így több jut a gazdaság élénkítését szolgáló belföldi turizmus támogatására. Széchényi Pihenőkártyát (SZÉP-kártya) 2011-ben három bank, az OTP, a K&H és az MKB leányszervezete bocsátott ki, bár néhány további bank is megfelel a rendeletben támasztott követelményeknek. A piacra lépés valódi korlátja a kormányrendeletben támasztott díjelőírás: a szolgáltató nem szedhet díjat, jutalékot a munkavállalótól vagy a munkáltatótól, az elfogadóhelyeknél alkalmazott jutalék sem lehet a forgalom 1,5 százalékánál nagyobb.

A SZÉP-kártya minden fél számára fontos előnye, hogy lényegesen olcsóbb megoldást biztosít, mint a korábbi rendszerek. A kormányrendelet rögzíti, hogy a kártya kibocsátásával és használatával kapcsolatban a munkáltatónak (aki a támogatást nyújtja) és a munkavállalónak (aki a támogatást kapja) díjat, egyéb költséget semmilyen jogcímen nem lehet felszámítani, a kártyával kapcsolatban jelentkező költségeket a kártyaelfogadási szerződésben foglaltak szerint a kártyát kibocsátó pénzintézet, illetve a szolgáltató viseli. Az elfogadóhelyek felé felszámított jutalék mértéke legfeljebb a fizetési forgalom 1,5 százaléka lehet, és a jutalékbevételt a kibocsátónak a SZÉP-kártya rendszer működtetésére és marketingjére kell fordítania. A 1,5 százalék közel áll a bankkártya-elfogadói jutalék átlagos értékéhez.

A munkáltatók, a munkavállalók és a felhasználóhelyek számára egyaránt előnyt jelent, hogy a SZÉP-kártya perspektivikusan az összes béren kívüli juttatást integrálhatja, és úgy működhet, mint egy korlátozott körben felhasználható elektronikus pénztárca. A kártya használatából fakadó költségcsökkenés és a támogatott szolgáltatások kiterjesztése növeli a turisztikai-vendéglátói-rekreációs ágazatok forgalmát.

Az üdülési csekk és a melegétel-utalvány kártyával történő kiváltása így együttesen 6,5-9 milliárd forintos megtakarítást eredményez a munkáltatóknál – vélik a kutatók. Az elfogadóhelyeken a 3,5-4,5 százalékkal alacsonyabb jutalék és a kieső adminisztráció miatt együttesen 4, illetve 5 százalékos megtakarítással lehet számolni. Az üdülési csekkek 2010. évi 46 milliárd forintos tényleges forgalmát és a melegétkezési utalványok 100 milliárd forintra becsült forgalmát alapul véve, legalább 6 milliárd forint körüli megtakarítás jelentkezik a SZÉP-kártya használatával az elfogadóhelyeken. A SZÉP-kártya révén létrejövő közvetlen megtakarítás a munkáltatóknál, munkavállalóknál és elfogadóhelyeken együttesen tehát legalább 12-15 milliárd forintra becsülhető.

A munkáltatóknál, munkavállalóknál és szolgáltatóknál jelentkező közvetlen haszon mellett további, makrogazdasági szinten jelentkező kedvező hatásokkal is számolni lehet, még ha a számszerűsítésük csak elnagyoltan lehetséges is. A kártyakonstrukcióból fakadó közvetlen megtakarítás a szálláshelyeken, a vendéglátásban és rekreációs szolgáltatóknál – a 2010. évi forgalomra vetítve – mintegy 12-15 milliárd forint közvetlen megtakarítást hoz. Ráadásul a kibocsátóknak az ebből fakadó bevételt is a SZÉP-kártya marketingjére kell fordítaniuk, ami perspektivikusan növeli a forgalmat, és ezzel a rekreációt, egészségmegőrzést nyújtó szolgáltatóknál, illetve belföldi utazás-szervezőknél igénybe vett szolgáltatásoknál jelentkező megtakarítást is.

Az éves GDP-t 21-27 milliárd forinttal növelheti

Feltehetően a szolgáltatók a költségmegtakarítás egy részét a kapacitás bővítésére, új munkahelyek teremtésére és/vagy az alkalmazottak jövedelmének növelésére használják fel, más részét marketingtevékenységre fordítják. Mivel a növekvő és ugyanakkor olcsóbbá váló támogatás a szolgáltatás igénybevételének növekedése irányába hat, várható, hogy újonnan belépő szolgáltatók mellett a már működők is bővíteni fogják kínálatukat, kapacitásukat.

A beruházások és/vagy a személyes fogyasztás növekedése révén bővülhet a gazdasági tevékenység. Feltételezhető, hogy a munkáltatóknál maradó jövedelem egy része a rekreációs támogatásokra fordítható keretet növeli, ami szintén serkentően hat a turisztikai ágazat forgalmára. (Jelentősebb adóbevételi többlettel azonban egyik esetben sem lehet számolni, mivel nemzetgazdasági szinten valójában csak a nyereség átcsoportosításáról van szó, új jövedelem még az adminisztrációs költségek megtakarításával sem keletkezik, hiszen azzal máshonnan esik ki jövedelem.)

A költségmegtakarítás és támogatásnövelés nemzetgazdasági hatásai tehát valamekkora részben a szálláshelyi, vendéglátó és rekreációs szolgáltatásoknál megjelenő forgalomnövekedésben (pótlólagos költésben), bizonyos részben más ágazatokban jelentkező többletkeresletben öltenek testet. Bármilyen arányban oszlik is a gazdasági aktivitás növekedése, tovagyűrűzve további kedvező hatásokat (multiplikátorhatás) indukál a jövedelmekre, a munkahelyekre, az államháztartási bevételekre, valamint a beruházásokra és a vállalkozásokra.

Amennyiben a 12-15 milliárd forintra becsült éves megtakarítás teljes egészében a turisztikai ágazatban jelenne meg pótlólagos költésként, a – turisztikai multiplikátor hatásokat figyelembe véve – az éves GDP-t 21-27 milliárd forinttal növelné meg. A kártya révén megvalósuló költségcsökkenés a szolgáltató helyeken várhatóan bővíti a foglalkoztatást.

Idegenkednek a munkavállalók

Számos előnye ellenére az elektronikus utalványok elterjesztése Magyarországon mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, mind az elfogadóhelyek számára okozhat működési és üzleti kockázatokat. Ezek elsősorban a bevezetéssel, illetve a kártyarendszer megfelelő működtetésének költségigényével kapcsolatosak.

Bár a papíralapú rendszernél kétségkívül takarékosabb és hatékonyabb kártyarendszer haszna társadalmi méretekben felülmúlja a bevezetésének költségeit, a rövid távon jelentkező ráfordítások az esetek egy részében csak hosszabb távon térülnek meg. Kétségtelen tény, hogy a készpénzkímélő módszereknél a papíralapú utalvány-, illetve csekkrendszereket előbb-utóbb mindenütt kiszorítják az elektronikus fizetési formák. Ugyanakkor a magyar munkavállalók jelentős része még idegenkedik a kártyahasználattól, az elfogadóhelyek jelentős hányadában jelenleg nincsen terminál – igaz, a telepítési kényszert enyhíti, hogy a SZÉP-kártyával történő fizetéshez nem feltétlenül szükséges, hogy az elfogadóhely POS-terminállal rendelkezzen.

Az átmenettel járó kockázatot jelenthet, hogy SZÉP-kártya kibocsátására bejelentkezett bankok rövid időn belül nem képesek teljes mértékben átvenni a korábbi utalványforgalmazók szerepét. Bár a rendelkezésükre álló POS-terminálok száma, illetve az internetes és telefonos fizetési rendszer erre technikai lehetőséget teremt, az új kapcsolatrendszer kiépítése időt vesz igénybe, különösen az étkezési utalványokban érintett nagyszámú beváltóhely esetében.