A marketing, a hirdetések világa mindig egy adott korszak kulturális élményvilágából táplálkozik, arra ad valamiféle választ (miközben alakítja is azt). Az 50-es, 60-as években - még a feminizmus megjelenése előtt - az amerikai reklámok erősen szexisták voltak. Azaz a férfihoz képest hátrányosan különböztették meg a nőket a hirdetésekben.

Ezek a reklámok úgy ábrázolták a nőket, mint akiknek a helye a konyhában van, akik felhőtlenül boldog szülőgépek, akik nem tudnak vezetni, akik nem értenek a technikai dolgokhoz, akik teljes identitása az, hogy elsírják magukat, ha odaégetik a marhasültet, illetve, akik egyetlen életcélja, hogy boldoggá tegyék és szexuálisan kielégítsék a férfit, imádatuk titoktalan tárgyát.

Bár ezek a reklámok mai szemmel megmosolyogtatóak, ne feledjük, hogy akkor egész generációk nőttek fel a szexista hirdetéseken. Talán az sem véletlen, hogy éppen ez a generáció találta fel feminizmust a hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában.

1952: "Ne aggódj, drágám, a sört legalább nem égetted oda!"

1952: "Ez történik, ha a férje egyszer rájön, hogy a reggeli kávé már nem friss..."

1953: "Úgy érti, ezt egy nő is képes kinyitni?" (Az Alcoa alumínium kupakjának hirdetése.)

1962: "A Chef konyhagép mindent előkészít - a főzés a nők dolga!"

1963: A minőségi kávé fő ismérve, hogy az ízlik a férjének!

1964: "A nők kedvesek és törékenyek, bár néha nekimennek dolgoknak..."

1968: A jövő háziasszonya még a Holdat is meg tudná tisztítani!

1970: "Ez egy számítógép?" "Igen, a csúcs szuper 16-bites!"

1970: Tök jó, ha van egy macska a háznál!

1974: A Weyenberg cipő szerint a nő helye a férfi lábainál van

Via