A végrehajtás során a levonás alapja a nettó munkabér, amelyből – továbbá az egészségbiztosítási és egyéb járandóságokból (táppénz, nyugdíj) – főszabályként havonta általában legfeljebb 33 százalékot, kivételesen 50 százalékot lehet levonni. Lényeges, hogy munkabérnek minősül minden olyan kifizetés, melyet a munkavállaló a munkaviszonya alapján kap a munkáltatótól, így a bérpótlék, a betegszabadság idejére kifizetett távolléti díj, a végkielégítés, a jutalom és a bónusz is – írja az Adózóna. Ha az adós munkavállaló több munkáltatótól kap munkabért, a nyugdíjminimumra vonatkozó mentesség csak abból a munkabérből illeti meg, amelyet a legkorábban tiltottak le. Amennyiben pedig ugyanattól a munkáltatótól, egyidejűleg több jogcímen kap munkabért a dolgozó, az említett mentesség szempontjából azokat össze kell számítani.

A követelések kielégítése a jogcímük szerinti sorrendben történik (gyermektartásdíj, jogszabályon alapuló egyéb tartásdíj, munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság), ha pedig a befolyt összeg nem fedezi az azonos sorrendben felsorolt valamennyi követelést, azokat arányosan kell kielégíteni.

Először a végrehajtási költség összegét kell levonni, mert a törvény szerint az eljárás elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget kell először megfizetni. A követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült költségeket (a perköltséget) és a követelés egyéb járulékait (például késedelmi kamatot) a követelés sorrendjében kell kielégíteni. Ha a levonható összeg nem fedezi a követelés összegét, költségét, kamatát, abban az esetben először a költséget, majd a kamatot és végül a főkövetelést kell levonni.

Amennyiben a munkáltató jogalap nélkül von le a munkabérből, a munkavállaló hároméves elévülési időn belül követelheti vissza munkaügyi bíróság előtt a jogellenesen levont összeget és annak késedelmi kamatát.