Lehűtött kedélyek - ki eteti a magyart?

Kis túlzással a túrós csuszának és a magyaros pásztortarhonyának köszönheti a Gyermelyi-cégcsoport, hogy – más élelmiszerfélékkel ellentétben – az Európában mindenütt hódító olasz tészták nem tudták maguk mögé utasítani a termékeit. A hazai tésztafogyasztásnak mindössze 10 százalékát adja az import, a 90 százalékon nagyjából 300, kisebb-nagyobb hazai gyártó osztozik. „Sehol nem fogyasztanak olyan nagy mennyiségben tojásos tésztákat, mint Magyarországon, hiszen Nyugat-Európa minden országában a durumlisztből, tojás nélkül készülő tészta a meghatározó” – mutat rá a kivételes helyzetre Káhn Norbert, a ma már évi 20 milliárd forint körüli árbevételt elérő Gyermelyi Élelmiszeripari Zrt. kereskedelmi igazgatója. Bár a durumtészta a patinás magyar cég termékpalettáján is megjelent, a szakember hangsúlyozza: a hagyományos, friss tojással dúsított termékek gazdagabbak tápértékben.

Kevés azonban a magyar tésztáéhoz hasonló sikersztori, főként ha a nagyobb áruházláncok polcain sorakozó termékeket vesszük számba. A kereskedők kemény feltételeinek a legnagyobb gyártók felelnek meg a legkönnyebben, ők képesek a legalacsonyabban tartani az árakat, márpedig a beszerzők a magyar fogyasztó árérzékenységét mindenek feletti szempontnak tartják.

A hazai feldolgozók jelentős része így leginkább az úgynevezett saját márkás, vagyis a kereskedelmi láncok védjegyével ellátott termékek gyártásában jeleskedik. Ebben a bizniszben tésztafronton például a dunakeszi Mary-Ker Kft. és a jászkarajenői Balogh Tészta Kft. vesz részt, de a magyar mirelit- és konzervgyártás legsikeresebb termékének számító csemegekukoricát is előszeretettel „sajátmárkázzák” a multinacionális láncok. Így, aki nem az általában a legmagasabb árkategóriát képviselő – és a legnagyobb magyarországi konzervforgalmat lebonyolító – Bonduelle kukoricáját választja, az jó eséllyel a legendás Kecskeméti Konzerv Kft. portékájához fog nyúlni. „Magyarországon kimutathatatlan a piaci részesedésünk a saját nevünkön, holott az árbevételünk évek óta meghaladja a 10 milliárd forintot” – mondja Kovács János, az alföldi cég ügyvezetője. A magyar tulajdonú konzervgyár ma lényegében két terméket készít: kukorica- és zöldborsókonzervet. A patinás gyárat ugyanis 2003-ban felvásárolta az Univer cégcsoport, ám Kovácsék pár évvel később e két termék gyártását „visszavették”, és a 2005-ben gründolt Kecskeméti Konzerv Kft.-ben folytatják.

A szintén magyar hátterű Univer viszont azóta piacvezető lett például majonéz- és mustárgyártásban, de bébiételek és erőspaprika-krémek tekintetében is az egyik legnagyobb. A másik nagy konzervgyártó, a debreceni Globus Konzervipari Zrt. – a Bonduelle-hez hasonlóan – francia hátterű, és egész Európában a második legnagyobb szereplő a konzerv csemegekukorica piacán. Savanyított zöldségekkel is nagy forgalmat bonyolít le külföldön a Globus és az Univer, mégpedig leginkább a volt Szovjetunió tagországaiban. „A kukorica mellett a meggybefőtt a legnagyobb magyar exportsiker, az itt termő fajták ugyanis különösen dekoratívak, nagy szeműek, és jobb cukortartalommal érnek be, mint például a lengyel meggyek” – mutat rá Sebesta Péter, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke. Szerinte az átlagember a magyarországi átlagboltokban jellemzően itthon termett zöldségekből és gyümölcsökből készülő konzervet és mirelit termékeket vásárolhat, kivéve persze az olyan egzotikus terményeket, mint például a mangó vagy az articsóka.

Tésztagyártó gép. Szaggató érzések

Fazekas István

„A hazai élelmiszeripar működési feltételeit jelentős részben a kereskedők diktálják, kíméletlen árversenyre kényszerítve a beszállítókat” – mutat rá az ágazat alapvető gondjára Szöllősi Réka, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója. Az érdekvédelmi szervezet éveken át hiába lobbizott a kormánynál, az uniós támogatásokból az előző hétéves támogatási ciklusban szinte semmi nem jutott az ágazatnak. „A gazdaságos termeléshez, gyártáshoz nagyon drága gépeket kellene vásárolni, e nélkül ugyanis a más EU-tagállamokban működő, versenyképesebb szereplők termékei mellett nagyon nehéz lesz megmaradniuk a piacon” – mondja a szakember.

Ördögi kör: mivel korszerű berendezések hiányában az élelmiszeriparban viszonylag nagy az élőmunka-igény, létszámuk miatt a cégek nagyvállalatnak számítanak, és sokszor éppen ezért nem juthattak uniós forráshoz. „Miközben az élelmiszeripari stratégiában a Földművelésügyi Minisztérium 2020-ig egyebek mellett 30 százalékos exportnövekedést jelölt meg célként, eszközként csak a mikro- és kisvállalatok támogatása szerepelt, a jelentős gyártóknak egyáltalán nem adott segítséget a fejlesztésekhez” – mutat rá Szöllősi Réka.

A 2020-ig tartó uniós ciklusban már a nagyobb gyártóknak is ígérnek néhány százmillió forintot. Míg a középvállalkozások a gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (ginop) felerészben visszatérítendő forrásaira pályázhatnak, a méretesebb cégek egyedi kormánydöntés alapján kaphatnak közpénzt. Így a napokban megjelent lista szerint a kormány többek közt az Univer 4,3 milliárd forintos kapacitásbővítő beruházását segíti több mint 2 milliárd forinttal, a Gyermelyi 2,4 milliárdot kap 7,1 milliárdos fejlesztéseihez, míg a Kecskeméti Konzerv 948 millió forintot az 1,9 milliárdos beruházásához. A kedvezményezettek közt szerepel a Nádudvari Élelmiszer Kft. is félmilliárdos és a Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt. 805 millió forintos dotációval.

A Gyermelyi új automata raktárt épít, amivel megkétszerezi tárolókapacitását, és egy új gyár létrehozásával megduplázza jelenleg évi 35 ezer tonnás tésztagyártását. A Gallicoopnál „bővítjük a főtt és füstölt termékek, valamint a felvágottak palettáját, illetve csomagolástechnológiai fejlesztésben gondolkodunk, hogy minél kisebb kiszerelésű termékeket tudjunk piacra dobni” – vázolja az 1,6 milliárd forintos beruházás lényegét Erdélyi István vezérigazgató. Az évi 42 tonnás gyártókapacitásával a legnagyobb magyarországi pulykafeldolgozó első embere úgy tapasztalja: a vásárlók nagy része számára a 40 dekagrammos darált hús és a 10 dekagrammos felvágott az ideális méret. Az is szempont, hogy „olyan legyen a csomagolás, hogy a termék könnyen elférjen a táskában”. A nagyobb áruházláncoknál mindazonáltal a húsok nagy része is külföldről származik, ezért „külcsínben kell többet mutatni, hiszen a vásárló a szemével vásárol” – teszi hozzá Erdélyi. A legnehezebben „legyőzhető” importtermék szerinte a bécsi típusú virsli, miután „az elmúlt 20-25 évben annyira lement a hazai virsli ázsiója a gyakran rossz minősége miatt”.

A ginop-pályázatban bízik a székesfehérvári Fevita Hungary Zrt. is, amely a gyorsfagyasztott zöldségek tekintetében piacvezető Magyarországon mintegy 25 százalékos részesedésével. „Szerencsére mind több fogyasztó felismeri, hogy a mirelit termékekben a vitaminok és ásványi anyagok 80 százaléka megmarad, hiszen a szántóföldről négy órán belül a fagyasztóba kerülnek” – mondja Somogyi György kereskedelmi igazgató. A cég árbevételének 60 százaléka mindazonáltal exportból származik, mégpedig a mirelitkukorica-eladásból. A hazai vásárlók körében a legnépszerűbb termékeiknek a zöldborsó, a spenót, a kukorica, a sárga hüvelyű bab és a különféle zöldségmixek számítanak. „De például brokkolit és karfiolt már alig termesztenek a magyar gazdák, így azt inkább a legnagyobb nemzetközi játékosok, a Bonduelle és az Iglo forgalmazzák” – mondja a szakember. Biztos beszállító hiányában saját kertészetében termeli e két zöldségfélét, valamint a paprikát a karcagi Agrosprint Kft. is – igaz, ők is főleg az exportot célozták meg. A feldolgozók közül ez a cég birtokolja a legnagyobb egybefüggő – 18 hektáros – málnaültetvényt is Magyarországon.