Politikai kapcsolatok nélkül aligha vár fényes pálya a gázszerelőkre, pedig most hiányszakma – mondják a mesterek, akik a HVG 148 oldalas karácsonyi duplaszámának nyilatkoztak. A legtöbben mégsem irigykednek Mészáros Lőrincre, sőt a bukását is elképzelhetőnek tartják.

„Jó éve hívtak Felcsútra, az önkormányzathoz egy kis gázszerelésre. Mészáros polgármester úr nem ér már rá az ilyesmire. Tisztességesen megfizettek. – meséli egy környékbeli mester. Felcsúton nagyon keresik a jó gázszerelőt – most is épp oda tartok” – mondta egy másik ottani szerelő. Mindenki titkolózik, aki valaha is Mészáros Lőrincnek dolgozott.

"A kilencvenes években egyszerre dolgoztunk a nagy gázbekötési hullám során, kedves ember, jó meglátásokkal, szerették az ügyfelek” – ennyit mond egy másik egykori mestertárs. Egyebekben inkább hallgat.

Az egy időben Mészárosnak gázórákat kiszállító Lali úgy emlékszik, „nem ő fogta meg a munka nehéz végét, egyszerre három-négy csapat is dolgozott neki”. Aztán beletalált a tuti bizniszbe, víz- és gázcsőrendszerek fektetésébe vágott, ami jobban hozott, mint a családi házas munkák – magyarázza korabeli beszállítója.

Aki a szakmában maradt, az most havi 350 ezer forint körüli összeget tud kivenni a vállalkozásból, igaz, ehhez néha akár este tízkor is ki kell szállnia, a szabadság pedig szinte ismeretlen fogalom. A szakemberhiány akkora, hogy képletesen szólva ma már a pizzafutár is gázt szerel. „Olyan ez a szakma, mint a legó, józan paraszti ésszel egy év alatt megtanulható” – büszkélkedik Zoli, aki eredetileg műszerész volt.

A szerelési bakikból Lantos Tivadarnak, a Víz-, Gáz- és Fűtéstechnikai Szaklap mérnök-épületgépész szakújságírójának szép kis gyűjteménye van: akadt olyan szerelő, aki fordítva kötötte be a meleg és hideg vizes csövet a radiátorokba, egy új társasháznál pedig a tetőfedők letakarták a kéményt, amire csak a rossznak hitt kazánok többszöri, költséges és felesleges cseréje után jöttek rá.

Részletek a HVG 148 oldalas karácsonyi duplaszámának Gazdaság rovatában.

hvg